Átállás

Átállás: Előzmény: /S tovaszáll a sötét múlt? / :

A Szrinsz nép múltjának sötét szelei elfújták minden lehetőségét  a másnépekkel való közelebbi, jó kapcsolatra. Miután a középső síkokat teljesen meghódították, s azokról a területekről, különös befolyásoló+ leuraló varázsaik hatására, elmenekült minden olyan lény, aki nem vált szolga néppé, s nem adott az uralkodó mágusoknak, megfelelő varázsvérrel rendelkező foglyokat, az idő 16 ezer évre megállt a Sötét birodalom számára. A teljesen idegen gondolkodású hatalmasok sehogyan sem tudták megértetni ősmágikus tanaikat és világképüket az alávetett fajok immár őket szolgáló egyedeivel.

Kígyó testvéreik hathatós segítségével végül találtak módot legalább az emlékképek és az érzelmek megosztására. Ezután már könnyebb volt az Ősmágia befogadása minden nép számára.

      Egyedül utolsó császáruk tettei aggasztották őket mert ő hamarabb tűnt el minthogy lejárt volna az ideje s ezzel a változatlanságban gyökerező lelkű Szrinszek nem tudtak mit kezdeni.

     Az Új idők viharai nem háborgatták eme páratlan képességű mágusokat. Még  A Rengés sem riasztotta őket. Mivel mindig ugyanúgy vágytak az uralkodásra, ezért hát uralni igyekeztek mindent maguk körül. Akár teret és időt. Végül a Rengés nyomán támadt apró hasadásokat felhasználva, nagyobb hasadékokat tudtak nyitni, az őket körbevevő (egyébként belőlük áradó) mágikus erők szövetén. Aztán nehogy lezáródjanak ezek az átjárók, kapuköveket rájuk pedig összetartó rúnákat festettek vagy véstek s máris a rúnamágia egy új oldalát s a világok bejárásának egy  (az eddig ismert oda teleportálok ahova akarok helyett) más formáját találták fel. 

 A Szrinszek nem rugalmasak mindig arra építenek amit ismernek és amit nagyon akarnak. Nem csupán bejutottak más világokba, valósággal betörtek. Ezek a ,,látogatások" új dolgok megvizsgálása és megismerése mellett azt okozták h a helyiek  fejvesztve, rohanva menekültek az újonnan emelt, réginek és leharcoltnak álcázott szrinsz tornyok közeléből, területeket adva a veszélyes idegen mágusoknak de megmenekülve a leigázástól. Mert valójában nagyon maguknak való, és befelé forduló nép a szrinszeké s nem szereti, ha az első három próbálkozásra sem értik meg, mit is keres ott ahol van vagy mi akar. Ezért nem magyaráztak, egész egyszerűen csakis olyan népeknek engedték meg, h viszonylag közel éljenek hozzájuk, akik olyan szinten érezték és értették a mágiát, h elég volt azon keresztül kommunikálni velük. 

    Az utolsó uralkodó jó mágus volt ellenben  nem volt ügyes vagy tehetséges vezető sőt megengedte h vezessék s jól meg is vezették, de egy valamit észrevett, s ebben teljesen igaza volt. Az ősi  varázsvérűek hatalmas fajainak magányra és elszigeteltségre van szüksége. Így ő,  az ő népe, s még néhányan az ősfajok közül, úgy döntöttek bezárkóznak, egy örökkévalóságnak tűnő időre elzárkózva a világ elől. S ez így volt jó. 

     Ez azonban a Második Rengéssel teljesen megváltozott. Ez a hatalmas torzító jelenség azaz anomália összenyitotta a síkokat hiszen repedéseket hozott létre. A többi sík Kalandos természetű felfedezői rájöttek ha kitágítják a repedéseket  hasadékokat hozhatnak létre. Tehát átjöttek: amit tudtak, bejártak, s ezáltal hamarosan észrevették, a különböző síkoknak mind népessége mind pedig mágikus ereje középen koncentrálódik, egy-egy  hatalmas,lebegő szigeten. Amikor az új harci mágusok segíteni próbálták a lelkes kalandorokat felfedezéseik során, vad mágiájuk hiába forgatta fel a tájat több helyütt is, kiderült, ez felesleges energia befektetés volt, mert így sem voltak képesek rendes, könnyebben bejárható útvonalakat létrehozni.

      Ekkor az idősebb sárkány fajoknak lehetőségük nyílt megismerni a mágia más ágait. Különösen a tárgy mágiát kedvelték meg melyet díszítésre és otthonuk berendezésére használtak leginkább. Égjáró hajóik nem sokban különböztek vízi rokonaiktól. A teleportáció általános használata miatt járműveik nem fejlődtek. Viszont korábban bárhogy próbálkoztak, nekik nem sikerült eljuttatniuk a Káosz erejét és tudását  egyetlen más síkra sem. Így hamar felhagytak a saját világukon kívüli felderítéssel. Sosem próbálkoztak ilyesmivel azelőtt mert repülésre és teleportációra képes lényekként nekik nem volt szükségük jól kiépített mindenhova elérő s felérő utakra vagy útrendszerekre. A kapukat amiket az Ősök építettek természetesen megtalálták de az Ős Sárkány Nyelv a lehető legbonyolultabb mágikus jelrendszer s csak néhányat sikerült elsajátítaniuk belőle. Ezeket sárkány formájukban az adott pontokon elhelyezett kövekre vésve rendes teleport hálót hoztak létre s leginkább ezt meg a hirtelen test áthelyezét használták. Ezekkel az indokokkal élve elöljáróik elrendelték a kötelező, kígyóktól származó, rúnavetést s onnantól mindenki utazhatott kedve szerint. Leginkább levitációs és röpsegítő  felszerelésekkel, amiket a kapuk vizsgálata miatt immár elterjedt rúnavésés segítségével bárki elkészíthetett.

    Eddig az Ősökké váló Szrinsz mágusok sokat foglalkoztak harci mágiával  és a Káosz rendjeinek  és tanainak széleskörű megismerésével és elterjesztésével. A Baljós birodalom (ahogy a külső világokról érkezett fénymágusok hívták d. cs. ; ahogy a Krónikások sötét bir.) korszaka után, az utódok azaz a Sárkányok Hazatérésének korában a harci mágia háttérbe szorult, s az utazás és helyváltoztatás mágikus módjainak felfedezése, megismerése és fejlődése mentén elkövetkezett az Átállás kora. 

Ez nem állította meg a lassú változásokat s megjelentek az  Ásvány Sárkányok akik kitűnő  kereskedelmi képességeiknek hála magas szintű szállító és közlekedő járművekkel rendelkeztek. Az ő szövetségeseik a mélységi szellem hiúzok, szintén kereskedők és az ő barlangjaikban dolgozó ásványvérűek is megjelentek a lebegő szigetek világain. Nekik kő és ásvány gépeik voltak. Ezeket látva a tervezésben jeleskedő különböző mágikus fajok egyes csoportjai elkezdtek repülő hajókat gyártani s műhelyekbe tömörültek. Még pár ezer év és létrejöttek az első kikötők. Ekkor még csak a műhelyek léteztek s nem ékelődtek közéjük tornyok vagy üzletek. A helyzet azonban korántsem volt rózsás mert a fiatalabb fajok varázstudói fenyegetőnek találták az Őskáosz tanainak és mágiájának ilyen szintű közelségét. 

                                                                   0

*****************************************************************************

                 

Átállás/ 𝔸𝕫 𝕖𝕝𝕥ű𝕟𝕥𝕖𝕜: /A titkos haditerv/ :

Ezért hát nagyon figyeltek h az egyformán erős varázsú fajok közel költözzenek egymáshoz szoros szövetségeket alkotva ugyanakkor a vérpiramisok rendszere alapján megszabott rendet is betartsák. Sámán erdők, manó rétek, tündér tavak jöttek létre mert időközben az álomvérűek is beköltöztek a rétegesen elhelyezkedő síkok középső szigeteire. 

  Ám a rengés a közeli galaxisokba is eljutott megnyitva a Megmásult birodalom két tiltott helyét melyeken át gonosz tudósok és alkimisták keltek útra h új lényekkel egészítsék ki kísérleteik alanyi listáit.

  Először a gyújtogatók jöttek s senki el sem tudta képzelni ki támadta meg az új kikötők azaz a űrkikötők eddig békésen fejlődő, a szigetek szélein létrejött, az alkotás udvarainak nevezett  részeit. Ám hiába nyomozott mágusok válogatott csapata mindenütt semmit sem találtak.

Borz varázsállat felügyelő elgondolkozva vakargatta az állát. Valami nem stimmelt, mintha a kikérdezettek valamit elhallgattak volna. Talán egy fontos  nyomot? Még jó pár hét telt el mire kiderült az igazság. Éjjeli sétája idején az utcáról behívták a felügyelőt egy tágas házba. Benn nagy csodálkozására egész kis gyűlés ült össze. Közös vallomásukat egy szomorú szemű manó lány adta elő: - Tudja felügyelő, mi nem mondtunk el mindent legutóbb. Nem tehettük mert esküt tettünk. A sötét bir ből elmenekülő fényes szürke mágusok hozzánk is eljutottak, s akin személyesen segítettek, azok közül, a tanítványok testi ügyességben és mágiában is kicsit jobbakká váltak. A felügyelő erre elmosolyodott. Mennyire örülne két bölcs sámán barátja a  messzi sámán erdőkből ha ezt tudná! Biztos azt mondanák lámcsak lám a képességek fejlődését nem lehet elkerülni.. Ezt ki is fejezte de a sok elsápadt ijedt arcot látva, melyek elfordultak vagy a padlót kezdték méregetni ő is megígérte h csak ifjabb mágikus népekbeli kollégáinak adja tovább amit hallott s soha nem osztják ezt meg senki mással. Így is tettek.

Szerencsére, a fajok számba vétele még egyáltalán nem tartott sehol, így a titok megtartása, a szigeteken belül, könnyűnek bizonyult. A sárkányoknak amúgy is problémájuk volt ezzel, mert az ő Őseiket az Őskáosz vezette a rokonaiktól való külön válásra, s olyan veszélyes fajnak számítottak, akik csak a rejtett vagy titkos lexikonokban bukkantak fel. Ezért utódaiknak nehezére esett kitalálni miféle módon lehetne számba venni a mágikus fajokat az ő fajaikkal az élen anélkül h komolyabb említés essen méltán rettegett Őseikről. 

Ám az Eltorzult birodalomnak meg voltak a megfelelő kódexei s tudták kiket kell elfogni új kísérleteikhez. A szigetek szélén kör alakban elhelyezkedő műhelyek közepükön egy nagyobb térrel a hajók számára pedig ismertekké váltak s túlságosan kiszámíthatóvá vált ki merre menekülne vész esetén...

Pedig jól felkészült sötét alakok leselkedtek az égő építmények körudvaráról kimenekülő fiatal szinte még gyermek (bár ez relatív mert a mágikus fajok több száz esetenként több ezer évig élnek) tanítványokra. Az első lecsapási pont a gyújtogatás volt.. a második az alanyok elfogása.

      Három testesebb fiatal lány állt szorosan egymás mellett barna vöröses szőke és szőke hajuk összeolvadni látszott. Remegtek a félelemtől és a hidegtől. A barna hajkoronás tért magához először, ő lehetett a legidősebb s így viszonylag hamar nyerte vissza lélekjelenlétét. 

-Hol van Aradam? -kérdezte majd - Ja igen, elment a Nyomozók utcájába segítségért. Nekünk is indulnunk kell! - jelentette ki kicsivel később. A két kicsi csak bólintott s testük továbbra is borzongott. Ekkor a nővér tűzaurát bájolt h ne fázzanak és jobban lássanak.         

   Röviddel azelőtt hagyták el házukat mikor annak épülete felparázslott s magába omlott. Egy kis ideig csendesen ziháltak de végül a tüzes aura védelmében  lépkedtek egymás mellett. Lassan felmelegedtek s a nővér sorra vette amit hozzátartozóikról tudtak: - Milyen jó h a család többi tagja most nincs itt! Mégis csak jó ötlet volt elengedni őket a külsősíki rokonok meglátogására! A tűz bűbáj viszont nemcsak nekik segített a látásban. Célponttá is tette őket, szinte a tudtuk nélkül. Amikor az első gyanúsan mozduló árnyat megpillantotta a szeme sarkából a nővér futni kezdett s egyszerre eltüntette a tüzes varázst. A két kisebb követte. Jól értettek a fogócskához s rugalmasak és mozgékonyak voltak. Ám egy idő után ez sem segített, s fáradtságuk hamar úrrá lett rajtuk. Alig fél nappal később pedig el is fogták őket s a legidősebb egyedül maradt.

       A két fiú éppen az esti futásról tartott haza. Hosszú fakó vörös és homokszín hajzuhataguk úgy suhant utánuk, mint valami ködcsík. Egyszerre mögöttük különös fémes lépések hangzottak föl s fém zaja, karistolása hallattszott. Azonnal újra futásnak eredtek edzett izmaik pedig nem hagyták őket cserben. Ám a hajuk hossza bajt jelentett mert  a elleneik sötét csuklyás köpenyei mellett ez is zavarta az oldalra látásukat. Szerencsére elég volt a fülükre hagyatkozniuk s futni, vetődni, mászni, ugrani és kapaszkodni. Úgy ismerték a kikötők épület rengetegét, mint a tenyerüket. Azonban a támadóik is eszesek voltak s h sötét terveik révbe érjenek elég volt a szűk utcák egyik fordulójában elrejtett  falhoz állított matrac, melyet a fiúk a vetődés s kiperdülés táncához akartak használni a gyors irányváltoztatás miatt. Ám sajnos támadóik hamarabb észrevettem  őket. Megneszelve tervüket pedig ragadós háló szálai feszültek a matracra s a csapda készen állt a futam következő fordulatára készen álló eddig magabiztos páros számára..

      A két hagyományőrző gyermek kezükben a köszönő/köszöntő gyertyákkal melyekkel az őseiknek üzentek s kimutatták tiszteletüket persze mindezt a megfelelő szertarsásossággal sosem jutott haza. Sosem értek haza s nem számoltak be szüleiknek a Régiek Köszöntésének sikeréről. Ahogy szaporán lépkedtek hazafelé a teljes esti csendben már apró településük szélén jártak mely valamiért közel esett a kikötők Őstárához (egy hely ahol találkozni lehet az ősökkel s régiesen van díszítve). S ekkor furcsa szagokat hozott a szél a hátuk mögül a kikötők irányából. Fém s még hozzá acél szagát ezenkívül ismeretlen kemikáliák sűrű s zavaró illatát. Mire megálltak s megfordultak majdnem elkéstek. A varázsgyertyákkal sikerült szétvágniuk a rájuk kivetett hálókat ám mire az utolsó is elfogyott hatalmas fémes testű monstrumok állták körül őket s bár belőlük kettő keze és lába megsérült a hirtelen megidézett mágikus lángoktól a gyermekek mégis ketrecben végezték. 

Tudni kell azt, hogy a támadók hittek benne, mindenki tovább fejleszthető, csupán megfelelő kémiai folyadékok s a beléjük oltott testi eltéréseket adó részecskék s egy kevés bűbájos esszencia bárkit naggyá tehet. 

Ezért nem támadtak olyanokat akik Ősvérségűek azaz ősvérségi kapcsolat fűzi őket leszármazásos paktum formájában a tisztavérű Ősfajok valamelyikéhez.

Illetve az erős mágikus vérűek közül csak a kitaszítottakat volt értelme cél a venni. 

Mégis volt olyan, a támadók birodalmán kívülről érkezett, különleges megrendelés, amely hatalmas jutalommal kecsegtetett s érdemes volt belevágni. Drága jutalomnak ígérkezett amit a megrendelő felajánlott, így különös cselek végrehajtására is sor került. 

Arra viszont még álmukban sem gondoltak, h  egyik célpontjuknak védelmezői akadnak. A szép arcú erőtől sugárzó testű fekete hajú fiút ugyanis két ügyes vörös hajú hegyes arcú idősebb mágus tanítvány védte az Ellensúly házakból.  (Az Ellensúly házakat azért alapították nehogy a hatalmas Ősök leszármazottai újra valamely az átlagosnál is sötétebb útra lépjenek többek között mágikus bir építés szempontjából)  Preparált hálók és válogatott védővarázslatok záporoztak, egészen addig, amíg a védőknek váratlan segítsége akadt, egy jó érzésű,  éppen arra tévedő,  homok aszaszin személyében. Aki megragadta a megtámadott fiú karját s magával húzva cikk-cakk futásos menekülésbe kezdett. Közben a menekülő eddigi segítői elállták az üldözők útját.

 Amikor végre megálltak a fiú hálákodóan mormolt.. (Végül mint kiderült teljesen feleslegesen..)  

 -Én is köszönöm.... Így végre Új testet s ezzel fedezéket és további lehetőségeket biztosítasz majd a Káosz és vele az Én akaratomnak megfelelően! - szólt fennhangon diadalittasan az eddigi segítő, 

akiről most ahogyan a sorsüldözött fiú lihegve felnézett rá, a két fal alkotta sarokból ahol támaszkodva eddig pihent, 

lefoszlott a jó oldalon álló sivatagi aszaszin álcája. 

S előtűnt egy sötét köpenyruhájába burkolózó meghatározhatatlan fajú baljós árny kámzsás csuklyája. Alóla csak színtelen mégis irizálón fehér bőre és két méregzöld szeme villant elő.

 - Te?!? Te vagy az?? - kérdezte a levegőt még mindig kapkodva szedő ifjú. Majd:

-Sosem segítek neked démonok atyja! - kiáltott fel hirtelen s hasadékot nyitva elmenekült. 

,, Fuss csak boldogtalan.. Úgyis megtalállak! " - gondolta az éjsötét árny s köddé vált. 

Eközben a két már majdnem felnőtt tanítvány derekas munkát végzett s feltartotta a támadókat mind, mérgező, altató hatású akadályokat bájolva ellenfeleik köré. A legvégén pedig elégedetten elteleportáltak következő céljukhoz mert más feladatuk is volt s védencüket biztonságban tudták. Így a jól végrehajtott küldetés tudatában tovább léphettek. Egyenesen egy szédítően magas torony tetejére s onnan lejjebb mászva mágiával tapasztva kezüket és lábukat meredek oldalához, körbe kémleltek. 

-Azt hiszem sokáig fogunk itt maradni a kikötők környékén! Sehol sem találom.. - mondta a szinte világítóan vörös hajú éles vonású hosszú orrú ifjú mágus. A másik rendezetlen gubancos hajú, haja végein hajból gyűrűt viselő ezeket fém/ásvány gyűrűkkel valamint amulettekkel díszítő varázstudó eddig elrévedő tekintete hirtelen kitisztult s vonásaival együtt megkeményedett: 

- Muszáj megtalálnunk fogadott szüleink legfiatalabb fiát.. Különben viharos idők köszönthetnek ránk és világainkra! Ekkor összenéztek s bólintottak majd eltökélten immáron újult energiával és kedvvel folytatták az általuk mágikus pásztázásnak elnevezett tevékenységet. Sietniük kellett mert valójában egy vándor mutatványos karavánhoz tartoztak így sosem maradtak sokáig egy helyen. 

                                                                 8

*****************************************************************************

Á𝕥á𝕝𝕝á𝕤/ 𝔸𝕫 𝕖𝕝𝕥ű𝕟𝕥𝕖𝕜:/ Egy 𝕒𝕡𝕣ó 𝕛𝕖𝕝/:

Már évek óta csak kerestek és kutattak..hiába senki nem lett meg. Bárki mondhatott bármit nem jöttek haza. Talán haza fognak egy idő után de ebben senki nem lehetett bizonyos. Ezért építették a Műhely legjobb tanulói azokat a csodás új keresőhajókat melyek teljesen új technológiának számítottak. Viszont ez a tehetség sok alaknak szemetszúrt, többek között pedig feltűnt a kalózoknak is. Akik jöttek, beszéltek és ajánlatot tettek. A csapat lépéseket tett a kalózkodás a hackelés és a csempészet irányába. Híresen hamar tanultak és ugyanilyen jól alkudtak. Nevük lett de céljaik csak egy részét érték el. Megvédték az irígy és gyors de rossz munkával feltörekvő szerelőktől a Műhelyt és védelmére saját csapatot alapítottak. S bár az első néhány gyújtogatást és felforgatást nem sikerült megakadályozni a megfizető ellen akciók sikeresek voltak. S a híresség mellett hírhedtséget hoztak. Ez mind rendben is lett volna csakhogy ekkor jöttek a átkok. A váratlan családi és dinasztikus átkok. Mert kiderült h a csapat 4 legidősebb tagja ,habár mind kikötői kivetett tanoncokként kezdték karrierjüket, mind átkozott famíliákból származik méghozzá a problémásabb fajtából. De ők ezzel is bátran szembenéztek. Végül úgy döntöttek az átkokról kell többet megtudniuk. Akár a létrehozásukról a kiosztásukról vagy a megtörésükről legyen szó. Ezért azonban hatalmas árat kellett fizetniük. Mássá váltak, kevert fajúak lettek de titkolniuk kellett hisz ismerőseik és fogadott rokonaik esetében már a kalózkodás és annak ágazataiban való elmerülés munka címén is kihúzta azt a bizonyos gyufát.

Lóri sóhajtva elpakolt. A húgai nem kerültek elő és ahogy egyre közelebb került a tanonckodáshoz  érdekes felfedezést tett a fajukra vonatkozóan. Kiderült h ő maga  ellensúlyi Szrinsz. Az idősebb tanonctársa/tanoncvére is Szrinsz, a kisebb viszont..ő vmi más vmi gyengébb. A lány a fogadott apjánál lakott aki az igazi apjuk barátja volt régen. Akkor is látszott mennyivel erőteljesebb a mágiája a két idősebb lánynak. Lóri ennek ellenére úgy gondolta ha kicsi tan.vére nem is erős legalább olyan talpraesett és életrevaló mint ők s ez megnyugtatta. 

Nem volt egyszerű mert nagyhangú lány volt s nagyon föl volt vágva a nyelve, De végül mégiscsak talált egy Ősklánt..pontosabban alapított egyet. Miattuk ismerte meg később  fogadott bátyját Minarit a sorsüldözött állandóan árnyak által űzött fiút aki később összeismertette más hasonló sorsúakkal többek között egy aszaszinnal, két sámánnal és a műhelyes csapattal is. Nagyon jó kör volt és többet nem váltak el, hanem immár együtt indultak felfedezni a világot és megtalálni aki hiányzott nekik.

Gyenge! Haszontalan! Ezek voltak azok a jelzők melyeket tanoncléte során Lóri húga a a kis Plana megtanult. Ezt követően elválasztották Marától a tanoncvérétől és átkerült egy növényekkel foglalkozó növénynövelő üzembe. Itt kisebb volt a hely de volt egy kis rét és igazi napfény így a lány boldog volt. Mara viszont lent maradt a Méregködök völgyében. Ügyes volt gyorsan tanult és jól harcolt...félelmetesen jól..mintha néha nem is önmaga lenne hanem vki más..Plana nem tudta mit jelent ez Mara ellenben kezdte sejteni. Mara sokat járkált és sok mindent látott. Laborokat ahol piros folyadékban úsztak a beledarált pikkelyek és tollak s még egyebek is, ezekből átváltoztató varázsital készült. Mert egyesek erőszakos módon külső alapján kívántak azonosulni más fajokkal h végre elfogadják létezésüket és több döntési lehetőségük legyen. Mara úgy gondolta h fogvatartói bár jól bánnak vele vmit elhallgatnak előle. Mert bármi történt is soha nem beszéltek a fajáról. A mágikus kultúrák hagyománykövetőek és nagyon fontos dolog a faj, az alakváltók pl az ősi átkok miatt lettek azok vagy mert nem tudták eldönteni, mik legyenek, erről legendák egész sora szól. Mégis az ő származásáról senki sem beszélt..az évek pedig csak múltak. Egy szép napon azonban változás történt. Az egyik felső elhagyatott toronynak álcázott raktárba betört egy idegen. Mara pedig nagyon örült h saját jegyzeteit fenn felejtette aznap a nagy íróasztalon. Biztos ellopták és most végre vkinél fenn a rendes világban van egy nyom ami hozzájuk vezetheti az érdeklődőket! Milyen csodás milyen izgalmas! Hogy rájönnek majd a hibájara? Nem számít! Bütető feladatot is kap? Kit izgat! Van egy jel egy nyom ami az övék..az eltűnteké és hozzájuk vezeti azt akit kell. A Nővérük végre hallani fog róluk..annyi év után..túl a tanoncéveken! 

                                                                 9