A napjaik ugyanis azzal telnek amit a mi mágikus világunkban égi szállításnak neveznek (ez olyasmi, mint a légi áruszállítás). Ám ehhez, hogy ne unatkozzanak hozzátartozik a legkülönlegesebb mágikus helyek bemutatása hetente kétszer egyszer a hét közepén egyszer a hétvégén. Ez sárkányháton való lovaglást jelent, az erős mágikus lényeknek biztonságos területeken s kiválóan fejleszti a repülési készséget. Persze csak bátor és elszánt, kalandor típusú varázslényeknek ajánlott. A legvadabbaknak Barlangi Bolondkobravadászokat szoktam ajánlani, akik hajmeresztő légi mutatványokat is könnyedén végrehajtanak. Azt viszont soha nem felejtem el megmagyarázni, milyen fontos a sárkányogolás (sárkánylovaglás) során, a megfelelő nyereg használata, és ezzel összefüggően a pikkelyesszárnyúak képességeit (alakváltás, mágikus nyelvváltás) figyelembe venni. Ezeket szokta használni az én "kötelékem" is. A kötelék egy összetartozó sárkánycsoportot jelöl. Micsoda repülő mágikus pikkkelyes csapatom van nekem!
Fontos, hogy igen sárkányokat nevelek! Azonban ők nem olyanok mint a vadállatok, s nem is hasonlítanak semmilyen házi kedvencre. A sárkányok a Szrinszeknek (az Ősi Sötét Kígyók) a kedvesebb és jóval nyitottabb leszármazottai.
Most bemutatom az életünket és, hogy pontosan milyen pikkelyes égjáró lényekkel élek együtt:
Ami a repülést és szállítást azaz fő tevékenységünket érinti: Általában a Barlangi Bolondkobra*-vadászok szeretnek legjobban repülni, de mindenki szívesen szeli a levegőt a nálam nevelkedők között. A hosszú utakat a barlangok vagy útvesztők mélyén Vaskarmú Villanószeműek élvezik legjobban. Akiknek szeme felvillan s ez azt jelzi megtalálták merre van a kijárat! Meghát a karmuk kifejezetten átvágásra való.. Bármit bárhol képesek megtalálni és összegyűjteni! S velük laknak még a kicsit túl forrófejű Sötéttűzfújók is. Ők a bátorságban és a felfedezésben járnak elől. S persze kitalálnak mindenhonnan mert lángot bájolni vagy fújni nekik gyerekjáték! Csakhát lobbanékonyak úgyhogy csak óvatosan velük!
Ez a 3 faj együtt lakik, barlangi, labirintusbéli és légi utakhoz és feladatokhoz keresni sem kell jobb társakat!
A mágiáról szólva: Oktató történeteket hallgatni és nézni ahogy rajzokat készítek nekik (szemléltetés céljából) a Legendáriumból a Holdashasú KékKoronások kedvenc tevékenysége. Valamint szeretnek elmélkedni és tisztálkodni. Mellettük a MiazmásMardosók érzékelik mennyire mágikus egy tárgy, velük energia méréseket lehet csinálni. Ha valami el van varázsolva furcsa, csipogásra hasonlító hangokat adnak ki. Ők fürdeni szeretnek és szépeket álmodni. S ami még fontos miazmás fújásuk csodálatos álmokat és inspirációkat ad. (ezért miazmások) + Finoman esznek először apró részekre harapják az ételt (ezért mardosók!).
Ezért könnyű rájuk bízni mindenféle barátoktól és ismerősöktől származó rejtélyes dolgokat. Felmérik ezek erejét, rendszerezik, és jól elrejtik azokat.
A Holdashasú KékKoronásokon kívül, ott laknak még a Bíborlila tarajosok is. Őket az egész varázsvilág érdekli, és én mágiaelméletet tervezek nekik tanítani. Ezenkívül a kristályok és a fény érdekli őket! Szinte művészi ahogyan mindig szépséget találnak a világban.. Ám mégis kénytelen vagyok elválasztani őket a külvilágtól, mert a bíborlilák vékonyak és törékenyek alakra, ezzel együtt legendásan szépek és nem akarom, hogy a csodájukra járjanak és úgy kezeljék őket, mintha kiállítási műremekek lennének. Egy sárkány nem kiállítási tárgy! Ők mind velem élnek s köszönik szépen boldogok!
Ma egy egész órát kaptak a felfedezésre, látszólag csakúgy, mintha hirtelen ez jutott volna eszembe, mint napi feladat. Miért tettem? Azért hogy gondolkodási időt nyerjek. Mert abban az esetben ha mindent egyedül csöndes, nyugalmas körülmények között alaposan átgondolhatok, lesz időm eldönteni mit tegyek.
Ugyanis egy ismerősöm (aki egyénként távoli rokonom) különös kéréssel fordult hozzám.. De nem, ebbe nem egyezhettem bele! Sokféle sárkányt nevelek akik különböző mágikus világokról származnak és ez teljesen jól van így. Megtanítom nekik, hogyan viselkedjenek barátságosan más fajokkal, mire használják kiemelkedő repülési képességeiket, s persze átadom a tudást a mágikus fajok varázsvéréről, a mágiájukról a könnyeikről és a krónikáikról, beleértve azt is hogyan szállíthatnak árut és személyeket: A pontból ➡️ B pontba. De egy Ős, az más.. bonyolult és veszélyes őket táplálni illetve a hihetetlen mágikus képességeiket kezelni. De még emiatt sem merülnék alá szívesen a sötét síkokra, vagyis azokra amiket örökké a hat mágikus hold sötétebb oldala világít meg. Sötét helyek azok, saját tapasztalatból tudom. Mellesleg nincs főklánom, s bár egy apró mindössze néhány fős Ősklánom van, meg persze kapcsolataim (nagyon régen járom már a mágusok útját, ismerem a fél varázsvilágot!.. ) az a helyzet akkor is fennáll, hogy az eredeti réges-régi fajom egy eldugott, mágiával elzárt helyen él (bizony az egész világtól elszigetelve!) a saját döntése miatt, így a segítség kérés sem lenne egyszerű. Meg aztán ha belegondolok most a fajtám szerint miféle mágusok jönnének segíteni Brrrr! kiráz a hideg! (Eleget láttam, nincs szükségem az Őskáosz egyik rendjére sem.. ) Így azt hiszem az a legjobb ha visszautasítom a kérést.
Mire ezt végig gondoltam megérkezett az az ismerősöm aki volt olyan őrült és bevállalta hogy Ősökkel éljen együtt. Igaz nem saját valójukban vannak jelen csak pár szerencsétlenül járt fiatal testét foglalták el és nincsenek olyan sokan de..de akkor is!
- Helló! -köszönt rám.
- Nem is tudom hogy hozhattál ilyen döntést! Ez nem normális! -vágtam rá válasz helyett.
-Tudod ez csak egy kis tartozás.. - kezdett bele.
-Mégis mi helyett, ennyire aggódsz hogy elítélhetnek? - találgattam.
-Inkább minthogy ellentmondjak az Ősmágia törvényeinek...Tudod az a helyzet hogy az ősöm megígérte.. Én sem tudom miért, de helyet ígért a világunkban... -magyarázta vonakodón.
-Ja egy helyet ahol az Ősi Vérhez tartozók tovább szenvedhetnek a meg nem értéstől és a kitaszítástól! - suttogtam magam elé meredve.
Egydarabig nem nézett rám aztán:
-Nos a lényeg egy hely egy ablak ahol bepillantást nyerhetnek világunkba. - mondta végül.
-Hmmmm - feleltem ,, Mintha ez számítana valamit!" - fortyogott a belső énem.
,,Ezek az Ősök akkor se tudnának mit kezdeni a világgal ha csak ők maradnának meg rajta!"
De tanulva az előző meggondolatlanságomból hangosan csak ennyit mondtam: -Hát jó ha tényleg ezt szeretnéd..
Persze értem h sok a vád és valakiket már száműztek is az Őseink közül, annyira h nem is találja őket senki, de egy mágikus világban, ami ilyen ősi, egyetlen kérdés megválaszolásától sem leszel boldog! S ő elvileg már tudhatná ezt.. Mi ez a kíváncsiság akkor mégis?? Na mindegy ha az ő águk (ami szintén alapított egy Ősklánt) így döntött nyilván volt rá okuk.
Bár ha belegondolok...az Ősök akiket mindenki örök ifjaknak néz.. Sunyik. Kihasználják a helyzetüket, hogy magányos felfedezésre induljanak, hogy a rájuk ügyelő barátait kérjék meg dolgokra.
Hááát... Minden esetre ez nem lesz egyszerű..
*Kieg szócikk a Barlangi Bolondkobrákról. Ezek olyan lények amelyek nagyon jól repülnek és a sárkiknak nagyon kicsi és nehéz célpontok.. amíg be nem üldözi vmi őket vmilyen barlangba. Mert ez a faj a barlangban kissé megkattan s elfelejt tájékozódni. (ez egy ősi átok hatása a messzi Rémálomsíkról) Emiatt lelassul s így ugye már ti is kitalálhatjátok mennyivel könnyebb elkapni!