Árnycsászár

 Árnycsászár: Előzmény: /Mester?/

 

Vártak csak vártak ki tudja meddig. Nem jöttek tanítványok, az idő csak csordogált ki az ujjaik közül és ők már kezdték azt hinni hogy tévedtek: talán nem itt, talán nem így kellett volna... 

A lila színű tűz egy kis barlangban égett egy hóborította hegységben egy eldugott hágó közelében, a lángoknál két alak melegedett. Egyikük fehér bőrrel és fekete hajjal rendelkezett melyből csak két méregzöld szeme villant ki, a neve Amarvaron volt de az Am rövidítés is előfordult vele kapcsolatban.  A másik vöröses bőre és narancs szeme élesen rajzolódott ki a tűz fényénél, elnevezése Tirit volt. Senki sem ismerte vagy kereste egyiküket sem,  legalábbis így hitték. 

Egyszer csak a barlang nyílásban két fiatal Szrinsz jelent meg.  Majd egyikük bátran belépett a barlangba és így szólt: 

-Én Kria vagyok a társam pedig Dresszíz,  mágus tanoncok vagyunk és mestereket keresünk!   

A beszélőnek  barna haja és  szeme volt, sötét rózsaszínes bőre és  alacsonyabb volt sápadt bőrű, hosszú szőke hajú, kék szemű társánál akit az előbb Dresszíznek nevezett. 

A pirosas bőrű egyből felállt majd ezt válaszolta:  

- Úgy hiszem  megtaláltátok akiket kerestetek.

  A két ifjú a tűz mellé telepedett  és láthatóan megkönnyebbültek. Sok ideje kerestek olyanokat akik taníthatnák őket és nem szerettek volna hazatérni feladva kutatásukat. Fújt a szél és az arcukba vágta a havat, alig láttak valamit. A hó akkora pelyhekben esett, hogy a köpenyük mintha ólomsúllyal nehezedett volna rájuk. Az út jéggé fagyott, furcsa egy időjárás, mintha egy vihar, egy átok nyomán elszabadult volna. Ezt látták a Középső Védősarlótól felfelé haladva az északi Fagymarta hegységen átkelni vágyó mágustanoncok.  

-Sajnos eddigi utunkon sehol senkit nem találtunk  aki taníthatna minket. -összegezte később szomorúan Dresszíz. 

-Mi sem találkoztunk felnőtt varázstudóval a hegyek másik oldalán. -szögezte le Am. 

-Lehet, hogy egy titkos tanácskozás folyik északon..Olyasféle amin sok mágus sorsa dől el. - húzta össze a szemöldökét sokatmondóan Tirit.  

-A tanítványokat akkor sem kéne mester nélkül hagyniuk! -csattant fel helytelenítően Kria, majd ugyanolyan hevesen folytatta: -Nagyon jól tudják, hogy népünk szokásai szerint, amelyik mágus gyermek ereje eléri a kívánt szintet  az elindulhat mestert keresni magának. Ezek a szrinsz hagyományok több ezer éve segítik a rendek kialakítását és az Ősmágia törvényeinek betartását! Miért akadályozzák hát most meg ezt a folyamatot? 

-Talán mert új rend van kialakulóban -vetette fel Am. -Nem lehet mindig rejtezni az igazi hatalomnak meg kell mutatkoznia. 

Ekkor Dre szólalt meg: 

-Azonban ehhez eddig ismeretlen mágiára van szükségünk mert a saját erőnket megrontott forrásból merítettük s ezért száműztek minket Ősi Földünkről is. Most máshogyan kéne bűverőt szereznünk ami eddig bajt okozott azt el kéne kerülnünk mindenképpen. 

-Jól van, nyugodj meg még nem történt semmi baj! -nyugtatta meg Am mintha csak az apja lenne.

-Valószínűleg senki nem akarja újra elkövetni azokat a hibákat amik népünk száműzetését okozták.- tette hozzá megnyugtatólag de közben társával együtt sejtelmesen a lángokba bámult s a szemük csakúgy izzott. 

                                          

                                                              ***

Messze, az északi Fagymarta hegylánctól még északabbra a félszigetet átszelő földalatti mágiával kialakított barlangátjáró egyik eldugott termében heves tanácskozás folyt. Azonban az ide érkező mestermágusok egy részének
meglepetésére, 3600 év után először idegenek is részt vettek a megbeszélésen. Mind az éjnél is sötétebb köpenyt hordtak, csuklyáik mélyéről különösen izzó tű formájú pupillával rendelkező szemek villantak elő.

Egyikük éppen ezt mondta: -A káosz és a népünk hatalmat és tudást kínál nektek. Jól tudjuk nagy erő rejlik bennetek, ami uralhatná varázsos világaitokat, beleértve az összes síkot, minden teremtményével egyetemben. Ám az erőt mely belőletek árad meg kell tisztítani a múlt bűneitől.

-Ez mit jelent?  -kérdezte az egyik nagy klán uralkodó mágusa egy ún. Szirien.

Mi a legjellemzőbb tulajdonsága a Szrinsz mágiának? -kérdezett vissza a sötét csuklyás.

-Az érzésekből fakad, főleg az erős negatív érzelmek táplálják. -válaszolta egy hadmágus.

Az ősi varázsvérű fajok meg nem értettségére, fájdalmára, haragjára, magányára, veszteségeire, kitaszítottságára, szomorúságára és nem utolsó sorban féktelen pusztító dühére gondolt ekkor, ezt természetesen mindenki tudta. Sajnos ezek a fogalmak jól leírták az ún. Sötét Kígyók azaz ahogy ők magukat elnevezték Szrinszek és a többi fiatalabb és gyengébb varázsvérű faj kapcsolatát. 

-Tehát, ha több énje lenne minden Szrinsz mágusnak és csak egy lenne a hozzá nem értők szemében "gonosznak" titulálható, akkor nem lenne egyszerűbb meghódítani a síkokat és elterjeszteni az új káoszfilozófiát?- vetette fel a kámzsás.

-Vagyis egy harci én, egy igazi bosszúálló aki ha a vihar elvonul, visszahúzódik és teret enged a mágus valódi személyiségének? -foglalta össze a hadmágus.

-Pontosan! - érkezett a válasz az idegentől.

                                                                 0

                                                               

*****************************************************************************

                                          Árnycsászár: /Rossz előszél/

Minden országban szárnyakélt a szóbeszéd, mely úgy homályosította el az eddig békés birodalmak derűs, kék egét, mint valami sötét viharfelhő. A sötét mágusok birodalma, az eddig északon rejtőző, már réges-rég földalávonult,  mágikus védfalak mögött szunnyadó  Szrinsz birodalom hamarosan megnyitja kapuit, s sötét mágiájával elárasztja a világot vérvörösbe, feketébe és sötét színekbe borítva azt teljesen . Aki akkor reggel Kagylasztin kikötővárosában állt, annak mind elkomorult e hírre az arca. (Ez Égenszárnyaló,Vízmélyén élő  és a Csillagvilágokból elmenekült Kristályos illetve az annak pereméről jött Ásványos népeket jelentette. Kiegészülve a majdani Jégsárkányokkal akik vezették őket)  Kivéve egy valakit.  A fiatal mágus felnevetett és nemtörődve a rosszalló tekintetekkel kijelentette: -A világ mindjárt megváltozik csak a mágiája marad ugyanaz! Aki igazán szeretne erőt az csatlakozik azokhoz akik ismerik a mágia minden titkát..A káosz mindent a feje állíthat nem kell ennyire megdöbbenni rajta..folytatta volna a szónoklást, mire valaki mérgesen megjegyezte: - Talán te is a gyülekező démoni sereg oldalán akarsz harcolni azért vagy ilyen jókedvű? Szavait a körülöttük nyüzsgő tömeg izgatott suttogása követte. A varázsló viszont már nem válaszolt, hanem felszállt az indulni készülő hajóra amelyre eddig várt. A hajó hamarosan elindult és ő 2 óra múlva megérkezett a legészakibb kikötőbe, ahonnan azonnal a fővárosba teleportált. Mert a kikötőben rászóló idegen jól sejtette tényleg csatlakozni akart a hódító hadjárathoz. Az egész város olyan volt, mint egy óriási kitörni készülő vulkán. Forrongott az izgatottságtól, a vérszomjtól , a kalandvágytól és a hő vágytól, hogy megmutassa a világnak a mágia igazi hatalmát. Fekete köpenyek suhantak, mérgezett tőrök csörrentek, a levegőben kézzel tapinthatóan lebegett az izgatottság. Mindenütt Szrinsz mágusok gyülekeztek, csoportokba verődve, halkan beszélgetve és közben fegyverkezve. Mágikus kötetek, veszélyes fegyverre és minden egyébre való mérgek, rettenetes átkok, rettegett rontások cseréltek gazdát a várakozástól terhes tömegben. A fiatal mágus (a történet elejéről) nagyon határozottan vágott át a sokaságon. Majd a várkastély kapujához érve teleportált egyenesen a várfalra. Kria volt az s beszédet kellett mondania. Tudta, ez majd mindent megváltoztat. A birodalom végre fölébredt a több 1000 éves szendergéséből, a felkészülés a végéhez közeledett. Az összes varázstudó érezte, most végre megmutathatják a világnak erejüket, a Káosz erejét s  rejtőzésük hamarosan véget ér. A minta kialakulására várt mely megmutatta neki, hogy a minden klánból az összes rend jelen van. Mind az ,,ünnepi sárkánybőrébe" azaz az alkalmi köpenyruhájába öltözött. A színek és minták alapján látszott ki hol van s bizony senki sem hiányzott. Kria ekkor elérkezettnek látta az időt, beszéde egy ősi rituálén alapult mely azt szimbolizálta ahogy a mágia megtöri és átformálja maga körül  a világot s annak teremtményeit. - A sötét égi sárkány szárnyaljon fejünk fölött s borítsa be sokszínű tüzünkkel világaink egeit és fesse meg sokszínben pompázó vérrel szigeteink földjeit! S a vér mely területeinken folyik illessen újra minket az Ősmágia népeit akik megalkothatják a legerősebb mágikus világok szövetségét s az Ősmágia törvényeit betartva uralkodhatnak azon! 

A kezek a levegőbe lendültek s mindegyik a vérmágia jelét mutatta. Teljes volt az egyetértés. Kria és sötét mestereik torz diadallal mosolyogtak. Végre elkezdődhetett a háború.. 

                                                                 1

                                                               

*****************************************************************************

                         Árnycsászár: /Tanítvány a harcmezőn/

A mágia piros és kék fénnyel villódzva világította meg az eget. Ezzel egyidőben pedig a várost védő fal hatalmas robbanás kíséretében darabjaira hullott. Ekkor két mágus rohant a fal romjainak helyére. Míg egyikük védőpajzsot emelt, a másik elkezdett egy mágikus falat építeni a felrobbant fal darabjai fölé. -Mostmár egyedül is boldogulok! -jelentette ki mikor végzett az építéssel. 

-Hányas védelmi pont is ez? -kérdezte társától.

-Ez az ötös..azt hiszem. -válaszolta amaz.

-Még jó, hogy nem adják magukat olyan könnyen! -vigyorgott az egyik.

 -Így is elég fura ez a Mágikus Népek Szövetsége. De az az igazán különös, hogy milyen indokkal gyűjtötték egybe a harcolni hajlandó varázstudóikat..még hogy sárkányok vagyunk! Ha csak egy Kötelék is lenne velünk fele ennyi idő alatt megvernénk ezeket a nyomorultakat. Na mindegy, azért mégis bebizonyítjuk, hogy a mágiánk és a káoszfilozófiánk  erősebb, mint bárki másé!!

-Elképesztő, hogy ezt bizonygatnunk kell  másoknak...-folytatta a másik. 

-De legyen! Végülis azt nem kell tudniuk, mik vagyunk, csak azt amit majd megtanítunk nekik. 

Miközben ezeket megbeszélték varázserejű rítusokkal összekötötték a visszaépített faldarabot a védőfal többi részével, ami tartalmazott bástyákat ès őrtornyokat is. Miután ily módon kiegészítették a védelmi vonalaikat, a két mágus visszament a csatatérre és védték a falat. Egész éjszakába nyúlóan ott álltak és védekeztek. -Ezek sose fogynak el? -kérdezte a lángszemű Tirit. Hagyd csak majd elfogy a harci kedvük, amint kitör a Tőrök Vihara! -vágta rá a társa Am. Így is lett. Hiába voltak az ellenfeleik nagyon kreatívak és tettek a katapultjaikba minden átoktörő ketyerét amit csak találtak, ezek varázsfalhoz hajigálása nem segített rajtuk. A vihar úgy szétszórta őket minden felszerelésükkel együtt, hogy a Szrinsz káoszmágusoknak várniuk kellett egész napokat, hogy a harc folytatódjon.

A hadjáratot eredetileg a Szrinszek indították a Káosz hatalmát kívánták hirdetni vele. Gyorsan haladtak amíg az Égenszárnyaló fajok meg nem jelentek h védelmezzék a kisebb fajokat. Igen ám de ezzel megszegték Az Ősi Fészek Egyezményt. Ezt már a Jégkígyók büszke népe sem hagyhatta szó nélkül. A harc kiterjedt. A káosz azonban fondor módon kiforgatta ellenfelei elképzelését mely szerint a gátakat képző és lassító hadműveletek közös megbeszélést eredményezhetnek. A káosz céljai mielőbbi elérésére titkos terveit használta fel. Titokban fájdalmas felavatások kezdődtek. Az immár felavatott ifjú mestermágusok pedig megismerhették a hadmágia cseleit is úgymint: tőr kard tű láng méreg sav mágiát. Végül a két fiú is átesett (utoljára) a felavatáson s immár teljes értékű mágusként (s mégis  mélyen belül csonkábban és sérültebben, mint valaha) nézhettek szembe a jövővel mely joggal borzasztotta el egyiküket és vonzotta a hatalom ígéretével másikukat. 

    

                                                                   2

                                                                 

*****************************************************************************

                                    Árnycsászár: / Béke és büntetés /

A hódító háborúk gyorsan haladtak, legalább olyan gyorsan akár az avatások. Csakhogy amíg hatalmuk harcban megmutatását dícső tettnek ítélte a 3 Ősfaj addig az avatást tekintve akadt nem kevés nézeteltérésük. 

Az Őskáosz a Szrinszeket jelölte ki Uralkodóknak és  az övéiket ill a Jégkígyók kaotikusabb felét főbb tanácsosoknak  és a várkastélyok urainak míg a nyugodtabb Jégkígyók határvédők és tudásőrök lettek,   a Kígyók pedig a többi nép viselt dolgaival foglalkoztak.  Az elfogottaknak megmutatták az Ősmágia erejét s akit lehetett előbb fogolyként majd szolgaként szolgálatra fogtak. A Kígyók bölcsek voltak így nem kínnal hanem büntető/jutalmazó érzetet adó mágiával tették ezt. A kommunikáció viszont nem ment, nemhogy könnyen, sehogy sem. Az ősi nép annyira másként gondolkozott s hosszas körmondataik mögött olyan ismeretlen gondolatok rejtőztek h igen hamar be kellett fejezniük a közvetlen utasítások kiadását s bármilyen szóbeli próbálkozást. A fentebb említett érzetekkel sokkal jobban haladt minden. Sietni nem kellett. A mágiával egyszerű és gyors volt minden s ezt valahogy mindenki tudta. Ha valaki ügyes volt hirtelen erősebbnek fürgébbnek érezhette magát. Ezek a próbálkozások pedig végül a megoldást jelentették. Az odafigyelő idősebb szolgák ugyanis jegyzeteket készítettek a saját nyelvükön népüknek ilyenkor pihentek egy kicsit s valaki fölváltotta őket. Mivel egyre többen lettek ez egyre könnyebb volt. De egyébként szállásaik viszonylag távol de még belátható területen helyezkedtek el uraik szállásai a komor Szrinsz tornyok hatalmas udvarain.

         Béke köszöntött világaikra de ez egyben a büntetés ideje is volt. 

Az első dolog amit az alsóbb fajok megtanultak az volt h a Szrinsz mágia fáj. Mert a Szrinszek nagyon labilis személyiséggel és kiszámíthatatlan ámde nagyerejű mágiával bírtak s sokszor elszabadultak mert mestereik néha megunták nehéz természetüket s magukra hagyták őket ilyenkor pedig tombolni kezdtek amíg 

Jégkígyó testvéreik le nem nyugtatták őket. Azonban az ő hideg mágiájuk sem hozott mást csak bizonytalan és ismeretlen érzéseket s némi ijedt elhúzódást. S ennek tetejében az Ősmágusokkal bizony nem volt egyszerű kijönni. Míg a Szrinszek hevesek voltak időnként tele haraggal dühvel és pusztító indulatokkal illetve nem tudtak óvatosak lenni görcsös kényszerítő erejük mellé társult vagy sötét hallgatásuk vagy időnkénti meglepő közléskényszerük, gőgös Jégkígyó testvéreik hideg, mindent magasabbról szemlélő hozzáállása a sok finomkodó megjegyzéssel szintén nem volt könnyen elviselhető. A Kígyók viszont sikeresen teljesítették a kapcsolatépítés feladatát. S pár sajnálatos esettől eltekintve ügyesen elválasztották 2 ősi testvérfajukat a többiektől. Csak azok maradhattak akik a mágia érzékelés útján képesek voltak megtanulni hogyan legyenek hasznosak az árnyas várak és komor kastélyok urainak. A legendák szerint ezek voltak a későbbi kisebb mágikus népek vezetői hozzátartozóikkal egyetemben. Mert jól megfigyelték nagyuraik varázslatait és tanultak belőle a mágia természetéről. Majd ezt szolgálatként és átadandó tudásként hasznosították.

                                  

          

                                  

                                                                    3

 

                                                                 *****************************************************************************

                                           Árnycsászár: / Választás előtt/

    

Az Égenjárók hibáztak de nem ők voltak az egyetlenek. A Jégkígyók egy csoportja Jégsárkányok néven vezetője lett a védekező fiatalabb fajoknak majd mikor az égből jöttek jószándékú taktikája sem vált be, küldöttséget menesztettek a Fehér mágusok tanácsához kérvén őket vizsgálják meg a történéseket. Ez egy komoly kérés volt mert a fény oldalán állóknak rá kellett jönniük mik a valódi céljai a Káosznak a háborúval..De ezzel úgy mondd a Jégsárkányok elárulták minden olyan a 3 nagy fájna tartozó rokonukat aki a Káoszhoz állt közel. Ezért pedig vérárulóknak kezdték nevezni őket.

    Sajnos a számonkérés az utolsó utáni pillanatban történt. Ekkor a jók nagy mágusai aláereszkedtek a háborútól forrongó legközépső szigetre a konfliktus ugyanis oda koncentrálódott. Mielőtt pedig az ifjú harcmágusok klánokba klánjaik pedig rendekbe szerveződhettek volna közbeléptek és megkérdeztek mindenkit kisebb csoportokban: Tényleg ilyen káoszban akar élni? Valóban sötét mágiát akar majd használni? Vagyok inkább messzebb költözne a kp-tól? Ekkor alakultak ki az Ellensúly házak nagyon kevés Szrinsz fele Jégkígyó és jelentős Kígyó támogatással. A kérdéseket minden fiatalnak feltették.

          Dressz és Kria az utolsók között érkezett meg a hatalmas, magas tornyos, tanácskozásra kiszemelt épületbe melyet direkt e célből idéztek meg ideiglenesen. Feszülten mégis csendben  várakoztak. Mestereik erről semmit nem szóltak s egy baljós aurájú idegen jött értük. Ez pedig különös volt: Mi fontosabb két mesternek, mint tanítványaik jövője? Vagy ennyire  biztosak változatlan terveikben? S ha igen vajon mik lehetnek azok?

        Ezeken gondolkodtak amíg be nem hívták őket egy tanács színe elé. A visszhangos köralakú terem közepén vörösbarna asztal mögötte magas kék kárpitos székek. Békés harmonikus hangulatot árasztó hely. (Ez volt az utolsó alkalom h a tanoncok így láttak bármit annak teljes valójában. Többi már felavatott társuk mást látott és érzett. S ennek az Új Paktumok értelmében így is kellett lennie.) Ekkor az asztalnál ülő ősz öreg, csupán egy társai közül mégis más, mint a többiek (természetesen voltak akik ezt nem így látták) megszólalt s köszöntve a 2 látogatót így folytatta mondandóját: -Ifjú mágusok, bizonyosan így akarjátok leélni század sőt ezredéveket jelentő életeteket.. miként mestereitek mutatják vagy inkább meghagyják? Feleljetek szavunkra most! Vagy mást (=szabadságot) gondoo el lelketek? 

Ekkor Kria válaszolt s szavaiban indulat izzott: Megfelelek én kérdésetekre ó bölcsek kik oly későn érkeztetek! Igenis mágus leszek s az maradok.. a hatalom igazi letéteményese! Ekkor az asztal körül szemek villantak s jelentőségteljesen összenéztek a titkot fényes oldalát tudók. Kria ezt gyorsan észrevette: Hiába pillantotok össze bizalmasan, válaszom így adom komolyan, hogy nem ingathattok meg igazamban, hiába ültök itt oly sokan! Ezzel büszkén magasra tartva fejét megfordult haja lobogva perdült utána s kivonult a teremből ki egyenesen az épületből s az Őskáoszt szólítva szinte azonnal visszatért tanulóhelyére. 

Innentől Dresszízen volt a válaszadás sora. Ő nem volt heves, nyugodt volt, elgondolkozó szinte álmodozó. - Hiszek a mesteremben! - bökte ki végül hirtelen amikor már azt hitték meg kell ismételniük kérdésüket. Amíg ő velem van nem érhet baj... Aztán majd úgyis eljön a tánc és megment.. - tette hozzá ajkán  különös mosollyal. Kérdezői látván h többre nem számíthatnak tőle bólintottak majd útjára engedték. Mikor elhagyta az épületet egyikük megjegyezte: - Ez az ifjú hihetetlen erős mágiával és úgy tűnik némi jóstehetséggel jött a világra! A többiek egyetértettek társukkal. S egy kevés sajnálkozással merthogy tényleg későn érkeztek (pont úgy ahogy Kria mondta) s így alig maroknyi tanoncot sikerült megmenteniük a sötétség markából, elmentek s visszatértek ragyogó világaikba, hol a gyönyörű villódzó színek mellett és alatt nem bújnak sötétebb (néha éjsötét ritkábban csontszínű  általánosan méreg lila nemkülönben vérszín) árnyak.

         

                                                                 4

                                                               

  ****************************************************************************