Árnycsászár

 Árnycsászár: Előzmény: /Mester?/

 

Vártak csak vártak ki tudja meddig. Nem jöttek tanítványok, az idő csak csordogált ki az ujjaik közül és ők már kezdték azt hinni hogy tévedtek: talán nem itt, talán nem így kellett volna... 

A lila színű tűz egy kis barlangban égett egy hóborította hegységben egy eldugott hágó közelében, a lángoknál két alak melegedett. Egyikük fehér bőrrel és fekete hajjal rendelkezett melyből csak két méregzöld szeme villant ki, a neve Amarvaron volt de az Am rövidítés is előfordult vele kapcsolatban.  A másik vöröses bőre és narancs szeme élesen rajzolódott ki a tűz fényénél, elnevezése Tirit volt. Senki sem ismerte vagy kereste egyiküket sem, ...legalábbis így hitték. 

Egyszer csak a barlang nyílásban két fiatal Szrinsz jelent meg.  Majd egyikük bátran belépett a barlangba és így szólt: 

-Én Kria vagyok a társam pedig Dresszíz,  mágus tanoncok vagyunk és mestereket keresünk!   

A beszélőnek  barna haja és  szeme volt, sötét rózsaszínes bőre és  alacsonyabb volt sápadt bőrű, hosszú szőke hajú, kék szemű társánál akit az előbb Dresszíznek nevezett. 

A pirosas bőrű egyből felállt majd ezt válaszolta:  

- Úgy 𝕙𝕚𝕤𝕫𝕖𝕞,  megtaláltátok akiket kerestete𝕜!

  A két ifjú a tűz mellé telepedett  és láthatóan megkönnyebbültek. Sok ideje kerestek olyanokat akik taníthatnák őket és nem szerettek volna hazatérni 𝕖𝕣𝕖𝕕𝕞é𝕟𝕪 𝕟é𝕝𝕜ü𝕝, feladva kutatásukat.

 Fújt a szél és az arcukba vágta a havat, alig láttak valamit. A hó akkora pelyhekben esett, hogy a köpenyük mintha ólomsúllyal nehezedett volna rájuk. Az út jéggé fagyott, furcsa egy időjárás, mintha egy vihar, egy átok nyomán elszabadult volna. Ezt látták a Középső Védősarlótól felfelé haladva a középső Torony hegységig jutó mágustanoncok.  Az északi Fagymarta hegység 𝕡𝕖𝕕𝕚𝕘 még messze volt innen.

-Sajnos eddigi 𝕦𝕥𝕦𝕟𝕜𝕠𝕟, sehol senkit nem 𝕥𝕒𝕝á𝕝𝕥𝕦𝕟𝕜,  aki taníthatna minket. -összegezte később szomorúan Dresszíz. "Pedig mennyire örültünk a felszínre tett első látogatásnak"- tette hozzá gondolatban.

-Mi sem találkoztunk felnőtt varázstudóval a hegyek másik oldalán. -szögezte le Am. 

-Lehet, hogy tanácskozás folyik Északon..Olyasféle amin sok mágus sorsa dől el. - húzta össze a szemöldökét sokatmondóan Tirit.  

-Arra gondolsz h végre feljöhettünk a felszínre mester? Biztos azon gondolkodnak ott fenn Északon mi legyen visszatérésünk következő lépése...

A két mester nem szólt semmit csak sejtelmesen mosolygott.  𝕄egtorlásra 𝕘𝕠𝕟𝕕𝕠𝕝𝕥𝕒𝕜 𝕧𝕞𝕚𝕟𝕥 𝕜𝕚𝕥ö𝕣é𝕤𝕣𝕖 é𝕤 𝕙á𝕓𝕠𝕣ú𝕣𝕒. 𝕊 𝕝𝕖𝕘𝕗ő𝕜é𝕡𝕡 a már eltervezett de még meg nem kötött paktumra..ami majd egészen kivételes vérből való tanítványokkal látja el 𝕖𝕘é𝕤𝕫 förtelmes rendjüket. Türelmetlenség és hatalomvágy e kettő izzott bennük de jól elrejtették a velük szemben ülő if𝕛ak elől.

-A tanítványokat akkor sem kéne mester nélkül hagyniuk! -csattant fel helytelenítően Kria, kiragadva a két idősebbet gondolataik közül, majd ugyanolyan hevesen folytatta: -Nagyon jól tudják, hogy népünk szokásai szerint, 𝕒𝕞𝕚𝕟𝕥 az 𝕚𝕕é𝕫𝕖𝕥𝕥 𝕖𝕣𝕖𝕛𝕖 eléri a kívánt szintet  az elindulhat mestert keresni magának. Ezek a szrinsz hagyományok több ezer éve segítik a rendek kialakítását és az Ősmágia törvényeinek betartását! Miért akadályozzák hát most meg ezt a folyamatot? 

-Talán mert új rend van kialakulóban -vetette fel Am. -Nem lehet mindig rejtezni, az igazi hatalomnak meg kell mutatkoznia!

Ekkor Dre szólalt meg: 

-Azonban ehhez eddig ismeretlen módszerekre van szükségünk mert a saját erőnket megrontott forrásból merítettük s ezért tartottak távol minket Ősi Földünktől is. Méghozzá 3600 esztedeig. Most tisztázni kéne a többi 𝕗𝕒𝕛𝕛𝕒𝕝, 𝕙 𝕒𝕫 Ő𝕤𝕞á𝕘𝕚𝕒 𝕟𝕖𝕞 𝕘𝕠𝕟𝕠𝕤𝕫, elkerülve a harcot..𝕞𝕖𝕣𝕥 𝕜ü𝕝ö𝕟𝕓𝕖𝕟!...

-Jól van, nyugodj meg még nem történt semmi baj! -nyugtatta meg Am mintha csak az apja lenne.

-Valószínűleg senki nem akarja újra elkövetni azokat a hibákat amik nép𝕖𝕥𝕖k száműzetését okozták!- tette hozzá még megnyugtatólag de közben társával együtt sejtelmesen a lángokba bámult s a szemük csakúgy izzott. 

                                          

                                                              ***

Messze, az északi Fagymarta hegylánctól még északabbra a félszigetet átszelő földalatti mágiával kialakított barlangátjáró egyik eldugott termében heves tanácskozás folyt. Azonban az ide érkező mestermágusok egy részének
meglepetésére, 3600 év után először idegenek is részt vettek a megbeszélésen. Mind az éjnél is sötétebb köpenyt hordtak, csuklyáik mélyéről különösen izzó tű formájú pupillá𝕛ú szemek villantak elő.

Egyikük éppen ezt mondta: 

-A káosz és mesterei hatalmat és tudást kínálnak nektek. Jól tudjuk nagy erő rejlik bennetek, ami uralhatná varázsos világaitokat, beleértve az összes síkot, minden teremtményével egyetemben! Ám az erőt mely belőletek árad meg kell tisztítani a múlt bűneitől...𝔼𝕙𝕙𝕖𝕫 𝕡𝕖𝕕𝕚𝕘 𝕖𝕘𝕪 𝕣𝕠𝕜𝕠𝕟 𝕗𝕒𝕛 𝕞𝕖𝕤𝕥𝕖𝕣eire 𝕧𝕒𝕟 𝕤𝕫ü𝕜𝕤é𝕘𝕖𝕥𝕖𝕜!..

-Ez mit jelent?  -kérdezte az egyik nagy klán uralkodó mágusa egy ún. Szirien.

-Mi a legjellemzőbb tulajdonsága a Szrinsz mágiának? -kérdezett vissza a sötét csuklyás.

-Az érzésekből fakad, főleg az erős negatív érzelmek táplálják. -válaszolta egy hadmágus.

Az ősi varázsvérű fajok meg nem értettségére, fájdalmára, haragjára, magányára, veszteségeire, kitaszítottságára, szomorúságára és nem utolsó sorban féktelen pusztító dühére gondolt ekkor, ezt természetesen mindenki tudta. Sajnos ezek a fogalmak jól leírták az ún. Sötét Kígyók azaz ahogy ők magukat elnevezték Szrinszek és a többi fiatalabb és gyengébb varázsvérű faj kapcsolatát. 𝔼𝕞𝕖 𝕜ü𝕝ö𝕟𝕓𝕤é𝕘𝕖𝕜 𝕣é𝕘𝕖𝕤-𝕣é𝕘 𝕜𝕖𝕫𝕕ő𝕕𝕥𝕖𝕜 𝕒𝕞𝕚𝕜𝕠𝕣 𝕒 𝕊𝕫𝕣𝕚𝕟𝕤𝕫𝕖𝕜 𝕝𝕖𝕤𝕠𝕕𝕣ó𝕕𝕥𝕒𝕜 Ő𝕤𝕤𝕫𝕚𝕘𝕖𝕥ü𝕜𝕣ő𝕝 é𝕤 𝕤𝕠𝕜á𝕚𝕘 𝕟𝕖𝕞 𝕥𝕒𝕝á𝕝𝕥𝕒𝕜 𝕙𝕒𝕫𝕒. 𝔼𝕫𝕦𝕥á𝕟 𝕞á𝕣 𝕟𝕖𝕞 𝕥𝕦𝕕𝕥𝕒𝕜 𝕜ö𝕥ő𝕕𝕟𝕚 é𝕤 𝕞𝕖𝕘𝕓í𝕫𝕟𝕚 𝕞á𝕤𝕠𝕜ban 𝕖𝕫é𝕣𝕥 𝕖𝕝𝕧𝕠𝕟𝕦𝕝𝕥𝕒𝕜 é𝕤 𝕒𝕫 𝕚𝕕ő𝕤𝕖𝕓𝕓𝕖𝕜 𝕒𝕜𝕚𝕜 𝕞á𝕣 𝕞𝕖𝕤𝕥𝕖𝕣𝕜𝕠𝕣𝕓𝕒𝕟 (felnőttkorban) 𝕧𝕠𝕝𝕥𝕒𝕜 𝕙𝕒𝕣𝕔𝕚 varázslatokat 𝕙𝕠𝕫𝕥𝕒𝕜 𝕝é𝕥𝕣𝕖. 𝔼𝕫 𝕧𝕚𝕤𝕫𝕠𝕟𝕥 𝕒𝕫𝕥 𝕞𝕦𝕥𝕒𝕥𝕥𝕒  mennnyire 𝕖𝕝𝕥𝕠𝕣𝕫𝕦𝕝𝕥𝕒𝕜 𝕘𝕠𝕟𝕕𝕠𝕝𝕒𝕥𝕒𝕚𝕜  é𝕣𝕫é𝕤𝕖𝕚𝕜 é𝕤 𝕧𝕖𝕝𝕖 𝕒 𝕞á𝕘𝕚á𝕛𝕦𝕜, 𝕞𝕖𝕘𝕚𝕛𝕖sztve 𝕒 𝕥ö𝕓𝕓𝕚 𝕂í𝕘𝕪ó𝕗𝕒𝕛𝕥. 𝔸𝕜𝕚𝕜 𝕖𝕜𝕜𝕠𝕣 ú𝕘𝕪 𝕕ö𝕟𝕥ö𝕥𝕥𝕖𝕜  𝕞𝕖𝕘𝕘𝕪ő𝕫𝕚𝕜 𝕤ö𝕥é𝕥𝕤é𝕘𝕓𝕖 𝕓𝕦𝕣𝕜𝕠𝕝ó𝕫ó 𝕣𝕠𝕜𝕠𝕟𝕧é𝕣𝕖𝕚𝕜𝕖𝕥 𝕧𝕠𝕟𝕦𝕝𝕛𝕒𝕟𝕒𝕜 el 𝕛𝕠𝕓𝕓𝕒𝕟. Í𝕘𝕪 𝕜ö𝕝𝕥ö𝕫𝕥𝕖𝕜 𝕒𝕫 𝕚𝕞𝕞á𝕣𝕠𝕟 𝕥ö𝕓𝕓𝕚𝕖𝕜𝕥ő𝕝 𝕜ü𝕝ö𝕟𝕧á𝕝𝕥 𝕊ö𝕥é𝕥 𝕂í𝕘𝕪ó𝕜 𝕒𝕫𝕒𝕫 𝕤𝕒𝕛á𝕥 𝕖𝕝𝕟𝕖𝕧𝕖𝕫é𝕤ü𝕜𝕜𝕖𝕝 é𝕝𝕧𝕖 𝕊𝕫𝕣𝕚𝕟𝕤𝕫𝕖𝕜 𝕒 𝕗ö𝕝𝕕 𝕒𝕝á 3600 é𝕧𝕣𝕖.

-Tehát, ha több énje lenne minden Szrinsz mágusnak és csak egy lenne a hozzá nem értők szemében "gonosznak" nevezhető, akkor nem lenne egyszerűbb meghódítani a síkokat és elterjeszteni a káosz tanait?- vetette fel a kámzsás.

-Vagyis egy harci én, egy igazi bosszúálló aki ha a vihar elvonul, visszahúzódik és teret enged a mágus valódi személyiségének? -foglalta össze a hadmágus.

-Pontosan! - érkezett a válasz az idegentől. 

-Ezért amint tökéletes lesz a 𝕜𝕠𝕟𝕥𝕣𝕠𝕝𝕝, 𝕒𝕞𝕖𝕝𝕪 ezt az én váltást lehetővé 𝕥𝕖𝕤𝕫𝕚, vagyis 𝕚𝕣á𝕟𝕪í𝕥𝕛𝕒.. elindulhattok!.. Segítünk kitörni h ezt a módszert megmutathassátok s az Ősmágia hatalmával együtt fennen hirdesse 𝕚𝕘𝕒𝕫𝕤á𝕘𝕠𝕥𝕠𝕜𝕒𝕥!

Egyetértő bólintások é𝕤  𝕡𝕦𝕤𝕞𝕠𝕘á𝕤𝕠𝕜 nyugtázták a felvetést. "Igen ez megfelelő megoldás lenne!  Nem lenne több félelem és értetlenség korbácsolta vádaskodás. Az idegenek megtörik 𝕒 minket idáig föld alá kényszerítő rúnákat..s azután egy új korszak jön el,  az Ősmágia fajai pedig uralkodhatnak majd 𝕚𝕘𝕒𝕫𝕚 𝕖𝕣𝕖𝕛ü𝕜 𝕥𝕖𝕝𝕛é𝕓𝕖𝕟 é𝕤 𝕕𝕚𝕔𝕤ő𝕤é𝕘𝕓𝕖𝕟!"   

 -S persze a 𝕞𝕚𝕖𝕚𝕟𝕜 segítenének  innentől új generációtok 𝕞𝕚𝕟𝕕𝕖𝕟 ifjainak 𝕞𝕖𝕤𝕥𝕖𝕣𝕖𝕚𝕜é𝕟𝕥! Így 𝕓𝕚𝕫𝕥𝕠𝕤í𝕥𝕙𝕒𝕥𝕛𝕦𝕜 együtt h minden nép megértse az  Ősmágia 𝕧𝕚𝕝á𝕘irányító szerepét és népeinek 𝕧𝕒𝕝ó𝕕𝕚 hatalmát!

16 szempárban villant csendes egyetértés. Klánonként 𝕒 4 𝕝𝕖𝕘𝕚𝕕ő𝕤𝕖𝕓𝕓 𝕧𝕒𝕣á𝕫𝕤𝕥𝕦𝕕ó 𝕧𝕠𝕝𝕥 𝕛𝕖𝕝𝕖𝕟 𝕤 ú𝕘𝕪 é𝕣𝕖𝕫𝕥é𝕜 𝕞𝕠𝕤𝕥𝕞á𝕣  𝕞𝕚𝕟𝕕𝕖𝕟𝕥 é𝕣𝕥𝕖𝕟𝕖𝕜. "Hát ezért jöttek ez az oka h őket választották!!" -gondolták. 

Egyikük egy dölyfös 𝕒𝕣𝕔ú, 𝕣𝕚𝕕𝕖𝕘 tekintetű férfi így válaszolt nekik.:

-Rendben...Legyen ahogy mondtátok!- meghajlást idéző bólintás a csuklyások részéről- és most hogy ez eldőlt, szeretnénk kiválasztani azokat akik elsők között uralkodhatnak majd meghatározó példát mutatva ezzel. 

Erre megértést sugárzón villantak a hasított íriszű szemek a kámzsák mélyén s a látogatók amilyen gyorsan és hangtalanul jöttek… úgy távoztak.

 Az északi  barlangrendszer egyik legjobban elrejtett és legékesebb  𝕤𝕫𝕠𝕓á𝕛á𝕓𝕒𝕟, 𝕒𝕫 𝕖𝕝𝕧é𝕘𝕫𝕖𝕥𝕥 𝕃𝕖𝕘𝕟𝕖𝕞𝕖𝕤𝕖𝕓𝕓 𝕥á𝕟𝕔 𝕣𝕚𝕥𝕦á𝕝é 𝕦𝕥á𝕟, immáron pedig nem maradtak mások csak az a mindössze 16 varázstudó akik innentől a sors meghatározó elemei később a leghatalmasabb mágus birodalom legidősebb urai lettek. 𝔽𝕒𝕛𝕦𝕜 𝕖𝕝𝕤ő é𝕤 𝕖𝕘𝕪𝕖𝕕ü𝕝𝕚 𝕌𝕣𝕒𝕝𝕜𝕠𝕕ó 𝕞á𝕘𝕦𝕤𝕒𝕚.

                                                                 0

                                                               

*****************************************************************************

                                          Árnycsászár: /Rossz előszél/

Minden országban szárnyakélt a szóbeszéd, mely úgy homályosította el az eddig békés birodalmak derűs, kék egét, mint valami sötét viharfelhő. A sötét mágusok birodalma, az eddig földalatt rejtőző, már réges-rég ott várakozó mágikus védfalak mögött szunnyadó  Szrinsz birodalom hamarosan megnyitja kapuit, s sötét mágiájával elárasztja a világot vérvörösbe, feketébe és sötét színekbe borítva azt teljesen. Aki akkor reggel 𝕂𝕒𝕘𝕪𝕝𝕒𝕤𝕫𝕥𝕚𝕟 városának kikötő𝕛éb𝕖n állt, annak mind elkomorult e hírre az arca. (Ez Égenszárnyaló,Vízmélyén élő  és a Csillagvilágokból elmenekült Kristályos illetve az annak pereméről jött Ásványos népeket jelentette. Kiegészülve a majdani Jégsárkányokkal akik vezették őket)  Kivéve egy valakit.  A fiatal mágus felnevetett és nem törődve a rosszalló tekintetekkel kijelentette: -A világ mindjárt megváltozik csak a mágiája marad ugyanaz! Aki igazán szeretne erőt az csatlakozik azokhoz akik ismerik a mágia minden titkát..A káosz mindent a 𝕗𝕖𝕛𝕖 tetejére á𝕝𝕝í𝕥𝕙𝕒𝕥, nem kell ennyire megdöbbenni rajta..folytatta volna a szónoklást, mire valaki mérgesen megjegyezte: - Talán te is a gyülekező démoni sereg oldalán akarsz harcolni azért vagy ilyen jókedvű? Szavait a körülöttük nyüzsgő tömeg izgatott suttogása követte. A varázsló viszont már nem válaszolt, hanem felszállt az indulni készülő hajóra amelyre eddig várt. A hajó hamarosan elindult és ő 2 óra múlva megérkezett a legészakibb kikötőbe, ahonnan azonnal a fővárosba teleportált. Mert a kikötőben rászóló idegen jól sejtette tényleg csatlakozni akart a hódító hadjárathoz. Az egész város olyan volt, mint egy óriási kitörni készülő vulkán. Forrongott az izgatottságtól, a vérszomjtól , a kalandvágytól és a hő vágytól, hogy megmutassa a világnak a mágia igazi hatalmát. Fekete köpenyek suhantak, mérgezett tőrök csörrentek, a levegőben kézzel tapinthatóan lebegett az izgatottság. Mindenütt Szrinsz mágusok gyülekeztek, csoportokba verődve, halkan beszélgetve és közben fegyverkezve. Mágikus kötetek, veszélyes fegyverre és minden egyébre való mérgek, rettenetes átkok, rettegett rontások cseréltek gazdát a várakozástól terhes tömegben. A fiatal mágus (a történet elejéről) nagyon határozottan vágott át a sokaságon. Majd a várkastély kapujához érve teleportált egyenesen a várfalra. Kria volt az s beszédet kellett mondania. Tudta, ez majd mindent megváltoztat. A birodalom végre fölébredt a több 1000 éves szendergéséből, a felkészülés a végéhez közeledett. Az összes varázstudó érezte, most végre megmutathatják a világnak erejüket, a Káosz erejét s  rejtőzésük hamarosan véget ér. A minta kialakulására várt mely megmutatta neki, hogy a minden klánból az összes rend jelen van. Mind az ,,ünnepi sárkánybőrébe" azaz az alkalmi köpenyruhájába öltözött. A színek és minták alapján látszott ki hol van s bizony senki sem hiányzott. Kria ekkor elérkezettnek látta az időt, beszéde egy ősi rituálén alapult mely azt szimbolizálta ahogy a mágia megtöri és átformálja maga körül  a világot s annak teremtményeit. - A sötét égi sárkány szárnyaljon fejünk fölött s borítsa be sokszínű tüzünkkel világaink egeit és fesse meg sokszínben pompázó vérrel szigeteink földjeit! S a vér mely területeinken folyik illessen újra minket az Ősmágia népeit akik megalkothatják a legerősebb mágikus világok szövetségét s az Ősmágia törvényeit betartva uralkodhatnak azon! 

A kezek a levegőbe lendültek s mindegyik a vérmágia jelét mutatta. Teljes volt az egyetértés. Kria és sötét mestereik torz diadallal mosolyogtak. Végre elkezdődhetett a háború.. 

                                                                 1

                                                               

*****************************************************************************

                         Árnycsászár: /Tanítvány a harcmezőn/

A mágia piros és kék fénnyel villódzva világította meg az eget. Ezzel egyidőben pedig a várost védő fal hatalmas robbanás kíséretében darabjaira hullott. Ekkor két mágus rohant a fal romjainak helyére. Míg egyikük védőpajzsot emelt, a másik elkezdett egy mágikus falat építeni a felrobbant fal darabjai fölé. 

-Mostmár hamarosan egyedül is boldogulni fogok majd ezzel! -jelentette 𝕜𝕚 𝕖𝕘𝕪𝕚𝕜ü𝕜 büszkén építkezés közben.

Helyeslő bólintás érkezett válaszként. Védekeztek és építkeztek hát tovább.

-Hányas védelmi pont is ez? -kérdezte hirtelen az építkező.

-Ez az ötös..azt hiszem. -válaszolta a védő.

-Amúgy: Még jó, hogy nem adják magukat olyan könnyen! -folytatta lelkesen  az építő: -Így is elég fura ez a Mágikus Népek Szövetsége.  De az az igazán különös, hogy milyen indokkal gyűjtötték egybe a harcolni hajlandó varázstudóikat..még hogy legendás szörnyetegek azaz sárkányok vagyunk! Ha csak egy Kötelék is lenne velünk fele ennyi idő alatt megvernénk ezeket a nyomorultakat! Na mindegy, azért mégis bebizonyítjuk, hogy a mágiánk és a káoszfilozófiánk jóval 𝕖𝕣ő𝕤𝕖𝕓𝕓 𝕤ő𝕥 hatalmasabb, mint az övék..𝕧𝕒𝕘𝕪 ami azt illeti  bárki másé!!!

-Elképesztő, hogy ezt bizonygatnunk kell...- a védő hangja meglepődést és rosszallást rejtett. 

-De legyen! Végülis azt nem kell tudniuk, mik vagyunk, csak azt, mennyivel hatalmasabbak vagyunk náluk! Valamint azt amit majd megtanítunk 𝕟𝕖𝕜𝕚𝕜 𝕒 𝕍é𝕣𝕣ő𝕝, 𝕒 𝕄á𝕘𝕚á𝕣ó𝕝, az Ősökről és a Káoszról... -tette még hozzá kaján vigyor kíséretében. 

Miközben ezeket megbeszélték varázserejű rítusokkal összekötötték a visszaépített faldarabot a védőfal többi részével, ami tartalmazott bástyákat ès őrtornyokat is. Miután ily módon kiegészítették a védelmi vonalaikat, a két mágus visszament a csatatérre és védték a falat. Egész éjszakába nyúlóan ott álltak és védekeztek. -Ezek sose fogynak el? -kérdezte a lángszemű Szilirit. Hagyd csak majd elfogy a harci kedvük, amint kitör a Tőrök Vihara! -vágta rá a társa Tarata. Így is lett. Hiába voltak az ellenfeleik nagyon kreatívak és tettek a katapultjaikba minden átoktörő ketyerét amit csak találtak, ezek varázsfalhoz hajigálása nem segített 𝕤𝕠𝕜𝕒t rajtuk. 𝔸 Szrinszek 𝕙𝕚𝕙𝕖𝕥𝕖𝕥𝕝𝕖𝕟 𝕖𝕣ő𝕧𝕖𝕝 é𝕡í𝕥𝕖𝕥𝕥𝕖𝕜 ú𝕛𝕣𝕒 𝕤 𝕞é𝕘 𝕖𝕘𝕪 𝕣𝕠𝕟𝕥á𝕤𝕣𝕒 𝕚𝕤 𝕞𝕒𝕣𝕒𝕕𝕥 𝕖𝕟𝕖𝕣𝕘𝕚á𝕛𝕦𝕜. A vihar úgy szétszórta elleneiket minden felszerelésükkel együtt, hogy a Szrinsz káoszmágusoknak várniuk kellett egész napokat, hogy a harc folytatódjon.

   A keveseket akik erővel akartak az általuk csak "sötét behatás"nak nevezett káoszmágia terjesztés ellen harcolni hamar elfogyott erejük 𝕕𝕖 𝕒𝕫 elszánásuk 𝕟𝕖𝕞. Hiába 𝕟𝕖𝕞 𝕝𝕖𝕙𝕖𝕥𝕖𝕥𝕥 𝕖𝕤é𝕝𝕪ü𝕜 𝕒𝕫 𝕖𝕘𝕪𝕚𝕜 𝕝𝕖𝕘𝕙𝕒𝕥𝕒𝕝𝕞𝕒𝕤𝕒𝕓𝕓 𝕗𝕒𝕛 𝕖𝕝𝕝𝕖𝕟. 𝔼𝕝𝕣𝕖𝕛𝕥ő𝕫𝕥𝕖𝕜 é𝕤 𝕔𝕤𝕒𝕡𝕕𝕒𝕜é𝕤𝕫í𝕥é𝕤𝕓𝕖 𝕗𝕠𝕘𝕥𝕒𝕜..𝕚𝕟𝕟𝕖𝕟𝕥ő𝕝 𝕟𝕖𝕙𝕖𝕫𝕖𝕓𝕓 𝕧𝕠𝕝𝕥 𝕞𝕖𝕘𝕥𝕒𝕝á𝕝𝕟𝕚 ő𝕜𝕖𝕥 𝕤 í𝕘𝕪 𝕤𝕫𝕖𝕞𝕓𝕖𝕤í𝕥𝕖𝕟𝕚 ő𝕜𝕖𝕥 𝕒 𝕂á𝕠𝕤𝕫 𝕥𝕒𝕟𝕒𝕚𝕧𝕒𝕝 𝕤 𝕙𝕒𝕥𝕒𝕝𝕞á𝕧𝕒𝕝.

 A káosz céljai mielőbbi elérésére titkos terveket 𝕜é𝕤𝕫í𝕥𝕖𝕥𝕥 hát. Titokban fájdalmas felavatások kezdődtek. 𝔸 káosz-avatás 𝕥𝕒𝕓𝕦 𝕧𝕠𝕝𝕥 í𝕘𝕪 𝕒𝕫 é𝕣𝕚𝕟𝕥𝕖𝕥𝕥𝕖𝕜𝕖𝕟 𝕜í𝕧ü𝕝 𝕞á𝕤 𝕟𝕖𝕞 𝕚𝕤 𝕥𝕦𝕕𝕠𝕥𝕥 𝕣ó𝕝𝕒. Az immár felavatott ifjú mestermágusok pedig megismerhették é𝕤 𝕚𝕕ő𝕧𝕖𝕝 𝕥ö𝕜é𝕝𝕖𝕥𝕖𝕤í𝕥𝕙𝕖𝕥𝕥é𝕜 a hadmágia cseleit is úgymint: tőr kard tű láng méreg sav mágiát. 𝔼𝕫𝕖𝕜 𝕛ó𝕝 𝕞ű𝕜ö𝕕tek 𝕒 csapdák 𝕖𝕝𝕝𝕖𝕟. Á𝕞 𝕖𝕜ö𝕫𝕓𝕖n 𝕒 𝕙𝕒𝕣𝕔𝕚 é𝕟 𝕜𝕚𝕒𝕝𝕒𝕜í𝕥á𝕤𝕒 é𝕤 𝕜ü𝕝ö𝕟választása 𝕤𝕠𝕣á𝕟 𝕤𝕒𝕛𝕟𝕠𝕤 𝕒 𝕥𝕒𝕟𝕠𝕟𝕔𝕠𝕜 𝕘𝕪𝕒𝕜𝕣𝕒𝕟 𝕧𝕖𝕤𝕫𝕥𝕖𝕥𝕥é𝕜 𝕖𝕝 𝕒 𝕜𝕠𝕟𝕥𝕣𝕠𝕝𝕝𝕥 é𝕤 𝕖𝕤𝕥𝕖𝕜 𝕥ú𝕝𝕫á𝕤𝕠𝕜𝕓𝕒.

𝔼𝕣𝕣ő𝕝 𝕔𝕤𝕒𝕜 𝕂𝕣𝕚𝕒 é𝕣𝕥𝕖𝕤ü𝕝𝕥 𝕞𝕖𝕣𝕥 ő 𝕤𝕫𝕖𝕣𝕖𝕥𝕖𝕥𝕥 𝕒 𝕙𝕒𝕣𝕔𝕣ó𝕝 𝕓𝕖𝕤𝕫é𝕝𝕟𝕚 𝕡𝕚𝕜𝕜𝕖𝕝𝕪𝕧é𝕣𝕖𝕚𝕜𝕜𝕖𝕝, 𝕞í𝕘 𝔻𝕣𝕖𝕤𝕤𝕫í𝕫 Deinerar 𝕒𝕫𝕒𝕫 𝔻𝕖𝕚 𝕚𝕟𝕜á𝕓𝕓 𝕖𝕝𝕧𝕠𝕟𝕦𝕝𝕥 é𝕤 𝕠𝕝𝕧𝕒𝕤𝕠𝕥𝕥 𝕥𝕒𝕟𝕦𝕝á𝕤 𝕧𝕒𝕘𝕪 𝕘𝕪𝕒𝕜𝕠𝕣𝕝á𝕤 𝕦𝕥á𝕟. 𝔸 𝕜𝕚𝕜é𝕡𝕫é𝕤ü𝕜 𝕦𝕘𝕪𝕒𝕟𝕚𝕤 𝕒 𝕥𝕒𝕟𝕦𝕝á𝕤𝕤𝕒𝕝 é𝕤 𝕘𝕪𝕒𝕜𝕠𝕣𝕝á𝕤𝕤𝕒𝕝 𝕜𝕖𝕫𝕕ő𝕕ö𝕥𝕥. ℂ𝕤𝕒𝕜 𝕒𝕫 𝕒𝕧𝕒𝕥á𝕤𝕠𝕟 á𝕥𝕖𝕤𝕧𝕖 𝕝é𝕡𝕙𝕖𝕥𝕥𝕖𝕜 𝕒 𝕙𝕒𝕣𝕔𝕥é𝕣𝕣𝕖. 𝔸 𝕝𝕖𝕘𝕗𝕚𝕒𝕥𝕒𝕝𝕒𝕓𝕓𝕒𝕜𝕟𝕒𝕜 𝕒𝕫𝕠𝕟𝕓𝕒𝕟 𝕖𝕫 𝕠𝕝𝕪 𝕣𝕖𝕥𝕥𝕖𝕟𝕖𝕥𝕖𝕤 é𝕝𝕞é𝕟𝕪 𝕧𝕠𝕝𝕥 𝕠𝕝𝕪 𝕝á𝕫á𝕝𝕠𝕞𝕤𝕫𝕖𝕣ű 𝕙 𝕜é𝕡𝕥𝕖𝕝𝕖𝕟𝕖𝕜 𝕧𝕠𝕝𝕥𝕒𝕜 𝕣ó𝕝𝕒 𝕓𝕖𝕤𝕫é𝕝𝕟𝕚.

Végül a két fiú is átesett (utoljára) a felavatáson s immár teljes értékű mágusként (s mégis  mélyen 𝕓𝕖𝕝ü𝕝 𝕒 lelkükben csonkábban és sérültebben, mint valaha) nézhettek szembe a jövővel mely joggal borzasztotta el egyiküket és vonzotta a hatalom ígéretével másikukat. 

    A 𝕙ó𝕕í𝕥ó háborúk gyorsan haladtak, legalább olyan gyorsan akár az avatások. Csakhogy amíg hatalmuk harcban megmutatását dícső tettnek ítélte a 3 Ősfaj addig az avatást tekintve nem kevés 𝕟é𝕫𝕖𝕥𝕖𝕝𝕥é𝕣é𝕤ü𝕜 akadt. 

Az Őskáosz a Szrinszeket jelölte ki Uralkodóknak és  az övéiket ill a Jégkígyók kaotikusabb felét főbb tanácsosoknak  és a várkastélyok urainak míg a nyugodtabb Jégkígyók határvédők és tudásőrök lettek, a Kígyók pedig a többi nép viselt dolgaival foglalkoztak. 𝔸 ℂ𝕤𝕚𝕝𝕝𝕒𝕘𝕤á𝕣𝕜á𝕟𝕪𝕠𝕜 𝕒 𝕁é𝕘𝕜ígyóknak 𝕒𝕫 Á𝕝𝕠𝕞𝕤á𝕣𝕜á𝕟𝕪𝕠𝕜 𝕒 𝕂í𝕘𝕪ó𝕜𝕟𝕒𝕜 𝕤𝕖𝕘í𝕥𝕖𝕥𝕥𝕖𝕜. 𝔸 Jégsárkányok 𝕟𝕒𝕘𝕪 𝕣é𝕤𝕫𝕖 𝕜𝕚𝕧á𝕝𝕒𝕤𝕫𝕥𝕠𝕥𝕥 𝕧á𝕝𝕥 𝕒 𝕞𝕒𝕣𝕒𝕕é𝕜 ú𝕛𝕣𝕒𝕣𝕖𝕟𝕕𝕖𝕫ő𝕕ö𝕥𝕥  𝕤 𝕤𝕠𝕜𝕜𝕒𝕝 𝕜é𝕤ő𝕓𝕓 𝕁é𝕘𝕤𝕫𝕚𝕝á𝕟𝕜𝕤á𝕣𝕜á𝕟𝕪𝕠𝕜 𝕟é𝕧𝕖𝕟 𝕧á𝕝𝕥 𝕚𝕤𝕞𝕖𝕣𝕥𝕥é. Az elfogottaknak megmutatták az Ősmágia erejét s akit lehetett előbb fogolyként majd szolgaként szolgálatra fogtak.

                                                                   2

                                                                 

*****************************************************************************

                                    Árnycsászár: / Béke és büntetés /

         Béke köszöntött hát 𝕧𝕚𝕝á𝕘𝕒𝕚𝕜𝕣𝕒, 𝕙𝕚𝕤𝕫 𝕒 𝕙ó𝕕í𝕥á𝕤 é𝕤 𝕒 𝕞𝕖𝕘𝕥𝕠𝕣𝕝á𝕤 𝕚𝕕𝕖𝕛𝕖 𝕝𝕖𝕛á𝕣𝕥, de ez egyben a büntetés ideje is volt. 

Az első dolog amit az alsóbb fajok megtanultak az volt h a Szrinsz mágia furcsa érzés. Nem komfortos, kényszerítő erejű, s tompa fájdalommal jár. Az első időkben azaz az első 16 000 évben a fiatalabb fajok rájöttek a Szrinszek tele vannak  feszültséggel mert a mestereiken és a Jégkígyók egyik felén kívül senki sem érti meg őket. Ezen felgyülemlett indulatok szélsőséges érzelmekben mutatkoztak meg: egyik pillanatban nyugodt erős kiegyensúlyozott kisugárzásuk volt a másikban vagy dühösen kavartak káoszt vagy hosszasan panaszkodtak azoknak a keveseknek akik meghallgatták őket. A mesterek azért próbáltak tenni valamit. Az Ősök erejét összegyűjtve mágikus tárgyakat hoztak létre amelyeken át beszélni lehetett a legöregebbekkel a nagy birodalmak előtti rokonokkal. Ez úgy tűnt jó megoldás. Csak azok nem szabadultak heves kitöréseiktől akik harcimágusok lettek végleg. Nekik többször kellett a sötét énjüket az ún "sötét arcukat" használniuk és ez ingataggá tette a belső lelki világukat. Ezekben az időkben az irányító mágia vezette a szolgák testét akik csendesen beszélgetve  viselték el sorsuk és óvatos megfigyeléseikből feljegyzéseket írva továbbították a tudást. Nem volt rossz soruk, lassú és kényelmes módon folyt életük el tudtak határolódni/vonulni az időnkénti érzelmi viharok elől és meg volt a saját helyük/ területük ahonnan elmentek a tornyokba dolgozni és ahová hazatérhettek.

       A gőgös Jégkígyó testvéreik hideg, mindent magasabbról szemlélő hozzáállása a sok finomkodó megjegyzéssel szintén nem volt könnyen elviselhető. Pedig ők a Szrinsz mágusokat is igyekeztek hideg magukkal megnyugtatni sőt türelemre inteni. De jó megfigyelőkészségük és elképesztő memóriájuk nagy segítség volt a rendszerezés: ,tárgyak elhelyezése, sorba állítása, egy adott hely berendezése és az élettér általános rendbentartása szempontjából. 

       A kommunikáció viszont nem ment, nemhogy könnyen, sehogy sem. Az  összes ősi nép annyira másként gondolkozott s hosszas körmondataik mögött olyan ismeretlen gondolatok rejtőztek h igen hamar be kellett fejezniük a közvetlen utasítások kiadását s bármilyen szóbeli próbálkozást. 

        A Kígyók bölcsek voltak így nem erővel hanem büntető/jutalmazó módon jó és rosszabb érzetet adó mágiával tanítottak. Így igyekeztek felvenni a kapcsolatot az alárendelt fajokkal. Ez a része jól is működött gyakorlatban. Ezekkel a mágikus módon tanító ún "érzetekkel" sokkal jobban haladt minden. Sietni nem kellett. A munkavégzés mágiával egyszerű és gyors volt. Ehhez társult: ha valaki ügyes volt hirtelen erősebbnek fürgébbnek érezhette magát. S ha vki húzódozott kellemetlen sürgető érzés furakodott a bőre alá. Az ilyen próbálkozások pedig végül a megoldást jelentették a különböző népek kommunikációjára. Az odafigyelő idősebb szolgák ugyanis jegyzeteket készítettek a saját nyelvükön népüknek (ilyenkor pihentek egy kicsit s valaki fölváltotta őket). Mivel egyre többen tették ezt egyre könnyebb dolguk volt.  Egyébként szállásaik viszonylag távol de még belátható területen helyezkedtek el uraik szállásai a komor Szrinsz tornyok hatalmas udvarain.

          A Kígyók viszont sikeresen teljesítették a kapcsolatépítés feladatát. S pár sajnálatos esettől eltekintve ügyesen elválasztották 2 ősi testvérfajukat a többiektől. Csak azok maradhattak akik a mágia érzékelés útján képesek voltak megtanulni hogyan legyenek hasznosak az árnyas várak és komor kastélyok urainak. A legendák szerint ezek voltak a későbbi kisebb mágikus népek vezetői hozzátartozóikkal egyetemben. Mert jól megfigyelték nagyuraik varázslatait és tanultak belőle a mágia természetéről. Majd ezt szolgálatként és átadandó tudásként hasznosították.

                                  

          

                                  

                                                                    3

 

                                                                 *****************************************************************************

                                           Árnycsászár: / Választás előtt/

    

Az Égenjárók hibáztak de nem ők voltak az egyetlenek. A Jégkígyók egy csoportja Jégsárkányok néven vezetője lett a védekező fiatalabb fajoknak majd mikor az égből jöttek jószándékú taktikája sem vált be, küldöttséget menesztettek a Fehér mágusok tanácsához kérvén őket vizsgálják meg a történéseket. Ez egy komoly kérés volt mert a fény oldalán állóknak rá kellett jönniük mik a valódi céljai a Káosznak a háborúval..De ezzel úgy mondd a Jégsárkányok elárulták minden olyan a 3 nagy fájna tartozó rokonukat aki a Káoszhoz állt közel. Ezért pedig vérárulóknak kezdték nevezni őket.

    Sajnos a számonkérés az utolsó utáni pillanatban történt. Ekkor a jók nagy mágusai aláereszkedtek a háborútól forrongó legközépső szigetre a konfliktus ugyanis oda koncentrálódott. Mielőtt pedig az ifjú harcmágusok klánokba klánjaik pedig rendekbe szerveződhettek volna közbeléptek és megkérdeztek mindenkit kisebb csoportokban: Tényleg ilyen káoszban akar élni? Valóban sötét mágiát akar majd használni? Vagyok inkább messzebb költözne a kp-tól? Ekkor alakultak ki az Ellensúly házak nagyon kevés Szrinsz fele Jégkígyó és jelentős Kígyó támogatással. A kérdéseket minden fiatalnak feltették.

          Dressz és Kria az utolsók között érkezett meg a hatalmas, magas tornyos, tanácskozásra kiszemelt épületbe melyet direkt e célből idéztek meg ideiglenesen. Feszülten mégis csendben  várakoztak. Mestereik erről semmit nem szóltak s egy baljós aurájú idegen jött értük. Ez pedig különös volt: Mi fontosabb két mesternek, mint tanítványaik jövője? Vagy ennyire  biztosak változatlan terveikben? S ha igen vajon mik lehetnek azok?

        Ezeken gondolkodtak amíg be nem hívták őket egy tanács színe elé. A visszhangos köralakú terem közepén vörösbarna asztal mögötte magas kék kárpitos székek. Békés harmonikus hangulatot árasztó hely. (Ez volt az utolsó alkalom h a tanoncok így láttak bármit annak teljes valójában. Többi már felavatott társuk mást látott és érzett. S ennek az Új Paktumok értelmében így is kellett lennie.) Ekkor az asztalnál ülő ősz öreg, csupán egy társai közül mégis más, mint a többiek (természetesen voltak akik ezt nem így látták) megszólalt s köszöntve a 2 látogatót így folytatta mondandóját: -Ifjú mágusok, bizonyosan így akarjátok leélni század sőt ezredéveket jelentő életeteket.. miként mestereitek mutatják vagy inkább meghagyják? Feleljetek szavunkra most! Vagy mást (=szabadságot) gondoo el lelketek? 

Ekkor Kria válaszolt s szavaiban indulat izzott: Megfelelek én kérdésetekre ó bölcsek kik oly későn érkeztetek! Igenis mágus leszek s az maradok.. a hatalom igazi letéteményese! Ekkor az asztal körül szemek villantak s jelentőségteljesen összenéztek a titkot fényes oldalát tudók. Kria ezt gyorsan észrevette: Hiába pillantotok össze bizalmasan, válaszom így adom komolyan, hogy nem ingathattok meg igazamban, hiába ültök itt oly sokan! Ezzel büszkén magasra tartva fejét megfordult haja lobogva perdült utána s kivonult a teremből ki egyenesen az épületből s az Őskáoszt szólítva szinte azonnal visszatért tanulóhelyére. 

Innentől Dresszízen volt a válaszadás sora. Ő nem volt heves, nyugodt volt, elgondolkozó szinte álmodozó. - Hiszek a mesteremben! - bökte ki végül hirtelen amikor már azt hitték meg kell ismételniük kérdésüket. Amíg ő velem van nem érhet baj... Aztán majd úgyis eljön a tánc és megment.. - tette hozzá ajkán  különös mosollyal. Kérdezői látván h többre nem számíthatnak tőle bólintottak majd útjára engedték. Mikor elhagyta az épületet egyikük megjegyezte: - Ez az ifjú hihetetlen erős mágiával és úgy tűnik némi jóstehetséggel jött a világra! A többiek egyetértettek társukkal. S egy kevés sajnálkozással merthogy tényleg későn érkeztek (pont úgy ahogy Kria mondta) s így alig maroknyi tanoncot sikerült megmenteniük a sötétség markából, elmentek s visszatértek ragyogó világaikba, hol a gyönyörű villódzó színek mellett és alatt nem bújnak sötétebb (néha éjsötét ritkábban csontszínű  általánosan méreg lila nemkülönben vérszín) árnyak.

         

                                                                 4

                                                               

  ****************************************************************************                                         

          

                                                   Kalandos emlékek:

Dressz egész mágus életében tudatosan került vmit. Az uralkodói címet. Tudta sőt mi több érezte táncosnak jó de vezetőnek már nem lenne az. Ahogy végig gondolta legfontosabb küldetéseit táncos társaival ez egyértelműnek látszott. Például ott volt az a kaland..

 

  

A hírek gyorsan érkeztek a mágikus csatornákon át. A rémálom maradékok egy zárványban táncosokat ejtettek foglyul! Meg kell őket menteni! Ahogy összeültek ötletelni mit kéne tenni elég hamar eszükbe jutott a megoldás. A sárkány alak! Hiszen erős mágikus +utazásra szállításra tökéletesen alkalmas! Azonnal útra keltek amint a csoport létszámot ellenőrizni tudták..átváltoztak és csak repültek, repültek és repültek. Egészen addig amíg..Természetellenes izzás kélt odalentről a földről. Ott volt. Egy hatalmas borostyánnak látszott akár egy káprázat de ők pontosabban tudták h rejt vmit. Vmi fontosat...

A  sárkányok a tábor területén kívül az erdő magas fái között szálltak le. 

-Jól van a feladat a következő: Megtalálni és Megmenteni a fogságbaesett táncosokat! -üzent  gondolatban a vezetőjük. 

-Hol vannak? -kérdezte valaki.

 -A tábor közepén! -hangzott a válasz.

 -Azt mágikus fal védi! -aggodalmaskodott  egyikük.

-Nem baj elbontjuk! -vágta rá egy másik társ.  

-Nehezen, a mágia itt mindenütt zavaros..-vette észre az egyik lány.   

-Máshogy működik, mivel ez itt egy sík zárvány! De kitartás, mindenképp megoldjuk! -közölte egy társa bizakodva.  

-Elég ha egy helyen meg gyengítitek és ott át csúszunk! -indítványozta a főtáncos gyorsan reagálva a helyzetre.

 -Rendben! -egyezett bele a csapat közösen.

Négy fiú már el is kezdett varázsigéket szórni, arra a részre amit a vezér kiszemelt. Jó időbe telt de át tudták törni.

 -Most előre a foglyokhoz! -csattant a parancs valamennyiük elméjében. Hat lány átfutott, eloldozták a rabokat és futottak kifelé. Ám valami mintha megmozdult/megváltozott volna a védőburkon. Fokozatosan elsötétedett.

 -Késő, észrevettek minket! -kiáltotta az egyik leányka. 

-Akkor változzunk át! -indítványozta valaki. 

Visszaváltoztak sárkánnyá és a magasba emelkedtek.. volna, ám káosz mágia gyengítette őket és borzalmas hidegét nem is lehetett máshoz hasonlítani.  Csak egyvalaki volt köztük, aki ismerte ezt a mágia formát, és semmisé tudta tenni a hatását, ő pedig mint a villám öltötte magára emberi formáját, hogy elmondhassa a megfelelõ igét, mely segített a rossz erők elűzésében.

 Fordulj Vér és Fordulj Világ
ne lásd meg, hogy te rád mi vár
 sötét árnyék visszafordulj
  rejtsd el  torz erődet  zordul!
 

Senki nem tudta ki volt az és ez így jó volt. A sötét erő megtört, Dressz és társai pedig felszabadultan vetették magukat, a feltámadó északi szelek járta levegőégbe. A szájukban lèvő hálóban a megmentettek burkolóztak különös díszítéssel melegítõ hatásúvá bájolt takarókba. Így értek haza a rendjük kp-jába. Zöld levelekből épült sátor volt. Meleg puha és otthonos. Jól elrejtve a káosz erői elől. Köszöntések és köszönömök záporoztak majd elkövetkezett a kötelékerősítés tánca. Együtt járták valamennyien. Szívek érzések és energiák kapcsolódtak egymásba. Piciny fény a sötét éjszakában.

Aztán az a másik eset..

Tűzcseppek záporoztak és ő nem tudott mit tenni. Kérdezték de nem tudott mit mondani. A többieknek sem voltak sokáig használható ötletei. Pedig a kör alakú völgyben eddig zölden elterülő liget egyre jobban lángolt.

 Egész addig csak lassan és nehezen küzdve jutottak előre feladatukkal míg meg nem jelent a vezér. Messze járt klánja titkos találkahelyén. Egykettőre átlátta a helyzetet s már látta is mit kell tenni. Elhárítás volt a feladat hát vízpajzsot kell kreálni! Ügyesek voltak, ám a szőke hajúnak nagy zavar keletkezett a lelkében. "Mert mégis mire jó az amit tőlük tanult ha nélkülük nem tudja használni?"- gondolta.  Egyik társnője Sz észrevette és félrehívta beszélgetni. Miközben beszéltek a keletkezett károkat állították vissza a környéken ahol  "A Tűz könnyei" című varázsige elszabadult. 

-Mi a baj? Látom nagyon elmélkedsz..talán aggódsz?

-Mindaz amit tőletek tanultam..akkor is használható ha nem vagytok ott, és csak én cselekedhetek?

-??? Hmmm..Hát az a fontos h mindig mindenhol jószívű és segítőszándékú varázslókkIal működj együtt! Ilyeneket pedig találni fogsz...bár sajnos nem a tieid között..de ne szomorkodj! Nem mindenki választja a káosz útját.. sőt vannak akik nem örökre tévednek árnyas ösvényre.. 

-Vajon sikerül elkerülnöm..? - szólal meg a szőke Pár közeli hamukúpot nézve amint felemelkednek és kis facsoporttá válnak a visszaállító varázsnak megfelelően.

-Micsodát?

-Hogy olyanná váljak akit vissza kéne később állítani?

-Hogy eltévedj? A lány  messzebb az árnyas erdei utakat nézte.

-Nem. -érkezett a rövid válasz.

-Akkor hogy elvessz egy időre? - A leány szeme már az egyik meredély tetején járt.

-Hogy sötét árnyékká váljak.. - a fiú csak a csúcsok árnyékáig jutott.

-Mint a többiek?

 -Igen! - vágta rá Dre. Agya közben lázasan járt. Csak két másik szrinsz volt a csapatban és tudta róluk h csúf dolgokra képesek bizonyos személyiségeik.

Egy megnyugtató kézszorítást érzett.

-Ne félj ahogy ők képesek élni, és megküzdeni ezzel, úgy te is képes leszel..

-Ezzel? Inkább velük nem?...akik a tudást kínalják és a hatalmat..

-Ami a ti véretekből fakad..bár az a furcsa miért csak ők taníthatnak titeket?

-Ha kíváncsi vagy a fényre és vágyod jót ne beszélj erről és ne is gondolj rá többet! 

A lány felkapta a fejét ezekre a szavakra. Társa tekintete most hideg volt elrévedő és valahogy végtelenül szomorú. Ködös fájdalommal tekintett előre noha már nem is látta maga körül a világot. A lányt hideg balsejtelem borzongatta meg: Mégis mit tettek azok vele?  -kérdezte csakúgy magától. De választ nem várt. Ő még csak kevés ideje volt táncos. Fiatal volt még ilyen tudáshoz. 

De segíteni akart társán így nem adta fel ezek után sem.

-Te látod a fényt ugye? - s felnézett a ragyogó ég felé.

-Hmm? Nos igen de..- bizonytalan válasz, mintha nem lenne ez így helyes. Persze a lány tudta h a Szrinszek a holdak fényét leszámítva a teljes sötétséget választották az általuk uralt síkokon. Ezért volt nagyszerű táncosnak és utazgatni.. Ilyenkor látni lehetett akár a nap fényét is!  Majd tovább terelte a beszélgetést.

-Szerinted az utódaid is látni fogják majd?

-Ugyan, hiszen a többiek tudják nem lennék túl jó tanító..

-De lelkes vagy és kedves és bizalmat ébreszthetsz..tehát..

-Tehát? - szinte már nevetséges értetlenség.

-Tehát lehetsz majd hívó egyszer és hívhatsz olyanokat is akik éppúgy vágyják a fényt mint egykor te! A másik láthatóan elgondolkodott ezen.

-Ez lehet az út? - Az a boldog felismerés az a fényes mosoly!

-Ez AZ út! - magabiztos támogató fellépés. Végülis én egy jóbarát vagyok- gondolta a vöröshajú pikkelynővér. Szívében mégis különös melegség áradt szét. Talán kötelékünk hosszú időre szól majd? -reménykedett. Nem volt jós. De ebben nem tévedett.

Végül az Első Rengés jutott az eszébe..

A mikor Észak  Jégfalai leomlottak  senki sem hitte volna, hogy ez az esemény új küldetést jelent. Amikor azonban a hallgatag jégsárkányok, a rendet mindig kézbentartó szárnyaskígyók az ún Őrzők, sőt még az őserdei eredeti állati alakjukat megőrző dzsungelkígyók is, arra panaszkodtak, hogy földjüket oly erejű pusztítás érte, amit a nagy hadjárat óta nem láttak, a bölcs fehér mágusoknak el kellett gondolkozniuk. Hamarosan  táncosokat küldtek az ügy kivizsgálására. Rendezésükre több táncoskör is részt vett ezen a küldetésen köztük a Szíriusz Kör is. A leggyorsabban repülő társuk északra ment kutatni és nyugtalanító hírekkel tért vissza útjáról. -Valaki az új kígyók közül azt szerette volna hogy a magas északon is nőjjenek növények ezért elkezdte keresni az ősi élet szimbólumát.-újságolta. 

-Micsoda az pontosan? -kérdezte egy lány. 

-Egy régi és nagy erejű varázsjel, ha helyesen rajzolják le varázsa zölddé és élővé változtatja maga körül a világot. -érkezett a válasz egyik társától. 

-Mi történt azzal aki a keresésére indult? -hangzott a csapat következő kérdése.

 -Nem tudja senki. -jött a csendes válasz. Egy darabig csönd volt.

-Akkor hol kezdjük a nyomozást?  

A hang tanácstalan volt, mert senki sem tudta a választ. Vki hirtelen összeráncolta a szemöldökét és rövid gondolkodás után ezt mondta: -Nekem ez sehogyan sem tetszik!  Ahonnan én jövök azt tanították nekem, hogy az új kígyók maguk is elfelejtették az ilyen ősi rúnákat, és aki nem, az keresett olyat, aki segített kitörölni az emlékezetéből ezt a fajta tudást, ugyanis tiltottnak számít! 

Az előbb szóló megint megszólalt :  -Nekem azt mondták az ősmágusaik  rejteznek,  és  el is hiszem, mert nálunk is sok az olyan fehér varázsló, aki inkább másnak adja ki magát vagy teljes magányban él, mintsem hogy azzal amit tud, bajba sodorjon másokat! Ám ennél többet én sem tudok..-hallgatott el. Hallgattak mind egy jó darabig. Majd:

-Ha ez így van egy lehetőség marad! -vágott közbe Dressz : Az, hogy az egész hazugság és aki a növekedés jelét kereste az ellenkezőjét találta. Ezután pedig azt hitte jót  tesz ha használja az ábra hatalmát, de nem így lett mert félrevezették!  

-Azt is tudod hogy kik tették ezt vele?  -kérdezte egy társa.  

-Igen, az Őskáosz egyik rendjének tagjai... Hiszen ki másnak lenne jó ha a magas észak káoszba süllyedne?

 -Van egy tervem, de össze kell hívni az összes táncost! -mondta a vezető. Így is történt. A feladat először a sötét rúna megtalálása, majd megállítása volt. Azonban a magas északon, mind a kígyók birodalmában, mind a velük szövetséges fajok területén a mágus hálót csak kisebb varázslatokra lehetett használni, ezért a jégsárkányok országának fala előtt, a  kígyók vára előtt középen és a dzsungelek  legszélső fái előtt, állva a táncosok saját érzékelő hálót hoztak létre, hogy az északot rontó sötét varázsjelet, minél hamarabb megtalálják és kiiktassák. Nem volt egyszerű feladat de a végén mégis sikerre l jártak. Ám csak azután, hogy különféle más típusú kisebb mágiákat, amiket a környéken lakók használtak, sikerült beazonosítani. Ezután pedig még ötször át kellett fésülni az egész területet, mire megtalálták az áruló jelet. Kicsi volt és gyenge, először azt hitték azt ő mágiájuk kelti amikor kígyó mágiával találkozik, így majd elmúlik, s nem foglalkoztak vele tovább. Nagy körben álltak csak a mágia láthatatlan szálait és kiélezett érzékelésüket használták a keresésre. De a kicsi rezgés nem tűnt el, sőt állandósult.  Mikor jobban ráhangolódtak, megérezték, hogy a káosz delejes hatalma árad belőle. Azonnal odateleportáltak hát és szemügyre vették a jelet.  Torz volt és csúf, ha valaki jobban szemügyre veszi, összehasonlítva az igazi növekedés jelével, láthatja hogy annak egy eltorzított mása, melyet mintha más irányba próbáltak volna felírni.  Ám ártani nem tudtak neki, jó mágiájuk lepergett róla. Több napon át próbálkoztak, hiába. Egyik éjszaka Dre megkérte őket, hadd őrizze egyedül a jelet, mivel nem volt jobb ötletük, megengedték neki. Akkor éjjel pedig Dre egy elfelejtett mágiát használt, amelyet gyermekkorában tanult, klánja ősi ereje ugyanis képes volt bármilyen mágiát az ellentétére változtatni vagy használója ellen fordítani, de ez rejtett képesség volt, eltemetve mélyen és csak uralkodó mágusok hívhatták felszínre,  elõjogukat  használva. Mikor azonban sikerült, hatása hamar megtörte a jelet és ezzel a terület pusztulása is megakadt. Viszont az ifjú varázsló nem tudott róla, hogy Tirell soha nem hagyja magára csapatának tagjait és ha magányos küldetésre mennek,  követi őket, mert fél az után ami régen a családjával történt. Így Tirell látta mit tesz a fiú, s megértette ki õ  és honnan jött, és hogy nagyon vigyáznia kell rá a birodalom érdekében. Persze ezt nem mondta el senkinek és mikor reggel Dressz előadta, hogy nem tudja mi történt, mert csak egy ötlet jutott az eszébe, elfogadta a hamis magyarázatot.  Végülis észak megmenekült s ez volt az ami igazán számított.

Mindezekből világosan kiderült h bárhol találhat jó társakat csak keresnie kell, ő nem egy vezető típus, az Ősök tudása megannyi veszélyt rejt magában. Azonban mindezt hiába mondaná el mesterének vagy mesélné el az Ősöknek nem változtatna semmin. Egy hatalmas faj tagja mely az uralomra való. 

                                                                            5

*****************************************************************************************

                                          

                                                            Cselek és hálók:

Hogyan lesz vki hadmágus? A mesterek tudták a választ. Ha az Ősök hangjai közül a legvadabbakra hallgat. Akik szörnyen a mérgesek, elkeseredettek, s a vágyaik rendkívül sötétek. Ez az egész csupán egy egyszerű teszt volt. Ám ez nem lehetett nyilvanvaló. Rejtetten történt egy fedőgyakorlat közben. Ahol egy látszólag félrecsúszott varázslat miatt a fiatalok a szörnyek egyik ősi világán kötöttek ki. Aki rögtön harcba szállt vagy kínozni kezdte azokat a lényeket válaszokat remélve az átment és később kívül fényes belül komor nehéz magányos és árnyakkal teli karrier várt rá. Sötét Hadúr lett. A többiek más mágusként találták meg a nekik való hivatást.

   Ám ezek mellett idővel egy új kutatás kezdődött. Az avatár kutatás. Persze erre is volt rejtett teszt. És sajnos Dressz hajlandóságot mutatott arra h fölvegye a kapcsolatot a legérdekesebb alakváltó Őssel az elzárt dimenzióból. Ha baj volt ő a Tükrök Urát szólította akit úgy kezelt akár az alternatív énjét. Ezt pedig a mestere teljesen ki is használta. Elintézte h  A Tükör Ős elfoglalja tanítványa testét és furcsa tiltott dolgokat tegyen. Így aztán Dresszízt h gondolkojon el a itteni, kizárták az álomsík egy magányos félreeső részére. Amely érdekes módon közel esett a rémálomsík határához..

-Ez csak egy egyszerű idézés. Egy mítikus lényt megidézni nem nagy feladat de sokat tanulhattok a mágikus világok szabályairól általa. - mondta az oktató. A magyarázat kielégítőnek tűnt. Az ifjú szrinszek izgatottan súgdolóztak egymás közt. Tetszett nekik a feladat mert fogalmuk sem volt a titkos tesztről. Na most megmutatom hogyan kell csinálni! Majd odament a sziklaterem szélét jelent egyik kerek kőhöz előtte bűvös folyadékkal kört rajzolt majd rúnákat helyezett el benne. A kör felizzott majd megjelent..egy megláncolt mantikór. A lény a láncát csörgette és emlékei megmutatták mi történt vele. Egy faragott képen lakott de rosszul viselkedett mert szétdúlta a gazdája az egyik mágus írnokszobáját ezért leláncolták és képét levitték az alagsorba. Azóta ott lakott. Amikor véget ér a büntetése majd visszakerült az eredeti helyére. Mindenkivel volt ámulva. Ekkor egy alacsony vékony tanonc próbálkozott. Egy nagát idézett meg aki elmesélte h ő miket gyűjt és próbált eladni néhányat ezen dolgok közül. Jót beszélgettek vele aztán hazaküldték ahogy az előzőt megtörve az idézést. Aztán Dre következett. Izgatottan szinte remegve állt a kör előtt. De amikor fölvillantak a rúnák nem egy kreálmány tűnt fel előtte...hanem egy tükör egy csillogó keretű sötét kristály tükör. Egyik tanár a háttérben élesen elvigyorodott. Az idősebbek tudták kinek a jele ez...hamarosan Dressz is megtudta..

A sötét mesterek feladata egyszerű volt: elég nagyhatalmú tanítványokat szerezni, s őket elválasztani a világtól főleg más fajoktól. A Szrinszek maguknakvaló, magukban forduló, sértődékeny, haragtartó esetenként bosszúálló fajként váltak ismertté mert mestereiknek sem igénye sem eszközei nem voltak a változtatásra. Machinációik folytán tanoncaik lelkivilága sohasem változott, sosem virágozhatott ki, csak zölden csírázott. Minden változatlan maradt körülöttük s ők képtelenek voltak a változásra. A szívük kicsi és bizonyos esetekben kicsinyes maradt. A lelkük hiányos volt ezt bárki megláthatta/észrevehette egy egyszerű auralátó igével. Mert a hatalomnak ára van, ára volt és ára lesz még világ a világ.

Dressz a mesterre pillantott. Nézz bele! Nézz a tükörbe!- biztatta amaz. Belenézett..és megdermedt. Egy idegent látott aki az ő tükörképe mellé suhant majd..összeolvadt vele! A tanonc furán érezte magát. Sértettséget érzett és vad dühöt melyet úgy érezte alig tud visszatartani s a környezetére fogja zúdítani hamarost. De a Legfőbb Kötelék törvényének parancsa szerencsére nem engedte h a többiek ellen forduljon. A negatív érzelmeit így azok ellen fordítottak akik ellenségesen viselkedtek és vadul ellenszegültek fajnak és/vagy mágiájának. Mestere pedig rendszerint elvezette ezekhez. Ettől fogva ha baj volt az ellenséges foglyokkal a mestere utasította Dresszízt h nézzen bele a sötét kristálytükörbe. Ez az átmeneti eltorzulás pedig érdekes módon segített a lágylelkű fiúnak beilleszkedni a hadmágusok legközelebbi segítői közé. S ezzel végre "normális" mágussá vált sokak szemében nem csak egy lassan fejlődő tanoncként gondoltak rá immár.

A kiképzés kemény volt és lelketlen. Senki sem tudja az Őskáosz titokzatos kevert fajai mikor felejtették el átadni a csoportos lét fontos és meghatározó élményét keménykezű tanítványaiknak de mintha ez nem is lett volna cél. Az uralkodók kijentették h nem hajlandók csak az őket teljesen megértő szolgákkal szólni. Illetve bármilyen kapcsolatot kialakítani. Így a helytartóikként hadmágusok jöttek akik viszont az Ősök sötét hangjainak befolyása alatt áltak. Megtorlás jó volt kapcsolatépítésnek kevés. Ők mind Wudzsisák voltak s hamar váltották őket a Dalisha Uralkodók majd őket az Avenisz Uralkodók a helytartók pedig kisebb mértékben Wudzsisák nagyobb mértékben Szorilliszek voltak. S így mind a négy nagy klán képviselte magát és ahogy megismerkedtek a többi fajjal alakították az ő mondáikat és legendákat s mindazt amiből tanulhattak. Ekkor jöttek rá hogy a koronákat fel lehet használni  csontszáraz fémjükbe vezetve a negatív érzéseket gondolatokat vmint sugallatokat. Ez sokat segített mert a Szrinszek bizony lelkükben mind skorpiók s szeretnek gyorsan visszamarni, így bizony nehéz volt velük. A Kígyók türelmesek kedvesek és bölcsek velük könnyű együttműködni. A Jégkígyók ugyan forrófejűek de haragjuk hamar elpárolog és csak az egyik felük cselekszik hamar a másik inkább kibeszéli a problémáit.