Átállás: Előzmény: /S tovaszáll a sötét múlt? / :
A Szrinsz nép múltjának sötét szelei elfújták minden lehetőségét a másnépekkel való kapcsolatra. Miután a középső síkokat teljesen meghódították, s azokról a területekről, szörnyű erejű harci varázslataik hatására, elmenekült minden olyan lény, aki nem vált szolga néppé, s nem adott az uralkodó mágusoknak, megfelelő varázsvérrel rendelkező foglyokat, az idő megállt a Sötét birodalom számára. Az a vihar mely elfordította tőlük első császárukat azonban csak a harci kedvet állította meg nem vágyukat az uralkodásra. A mágusok ezért hát uralni igyekeztek mindent maguk körül. Akár teret és időt. Végül eljutottak arra a szintre ahol erőszakos mágiájukat felhasználva hasadékokat nyithattak az őket körbevevő (egyébként belőlük áradó) mágikus erők szövetén, ám nehogy lezáródjanak ezek az átjárók, kapu köveket rájuk pedig összetartó rúnákat festettek vagy véstek s máris a rúnamágia egy új oldalát s a világok bejárásának egy (az eddig ismert oda teleportálok ahova akarok helyett) más formáját találták fel.
A Szrinszek nem rugalmasak mindig arra építenek amit ismernek és amit nagyon akarnak. Nem csupán bejutottak más világokba, valósággal betörtek. Ezek a ,,látogatások" új dolgok megvizsgálása és megismerése mellett azt okozták h a helyiek fejvesztve, rohanva menekültek az újonnan emelt, réginek és leharcoltnak álcázott szrinsz tornyok közeléből, területeket adva a veszélyes idegen mágusoknak de megmenekülve a leigázástól. Mert valójában nagyon maguknak való, és befelé forduló nép a szrinszeké s nem szereti, ha az első három próbálkozásra sem értik meg, mit is keres ott ahol van vagy mi akar. Ezért nem magyaráztak, egész egyszerűen csakis olyan népeknek engedték meg, h viszonylag közel éljenek hozzájuk, akik olyan szinten érezték és értették a mágiát, h elég volt azon keresztül kommunikálni velük.
Az első uralkodó jó mágus volt ellenben nem volt ügyes vagy tehetséges vezető sőt megengedte h vezessék s jól meg is vezették, de egy valamit észrevett, s ebben teljesen igaza volt. Az ősi varázsvérűek hatalmas fajainak magányra és elszigeteltségre van szüksége. Így ő, az ő népe, s még néhányan az ősfajok közül, úgy döntöttek bezárkóznak, egy örökkévalóságnak tűnő időre elzárkózva a világ elől. S ez így volt jó.
Eddig az Ősökké váló Szrinsz mágusok sokat foglalkoztak harci mágiával és a Káosz rendjeinek és tanainak széleskörű megismerésével és elterjesztésével. A Baljós birodalom (ahogy a külső világokról érkezett fénymágusok hívták d. cs. ; ahogy a Krónikások sötét bir.) korszaka után, az utódok azaz a Sárkányok Hazatérésének korában a harci mágia háttérbe szorult, s az utazás és helyváltoztatás mágikus módjainak felfedezése, megismerése és fejlődése mentén elkövetkezett az Átállás kora.
Ekkor az idősebb sárkány fajoknak lehetőségük nyílt megismerni a mágia más ágait. Különösen a tárgy mágiát kedvelték meg melyet díszítésre és otthonuk berendezésére használtak leginkább. Égjáró hajóik nem sokban különböztek vízi rokonaiktól. A teleportáció általános használata miatt járműveik nem fejlődtek. Viszont korábbawn bárhogy próbálkoztak, nekik nem sikerült eljuttatniuk a Káosz erejét és tudását egyetlen más síkra sem. Így hamar felhagytak a saját világukon kívüli felderítéssel.
A többi sík Kalandos természetű felfedezői tehát átjöttek: amit tudtak, bejártak, s ezáltal hamarosan észrevették, a különböző síkoknak mind népessége mind pedig mágikus ereje középen koncentrálódik, egy-egy hatalmas,lebegő szigeten. Amikor az új harci mágusok segíteni próbálták a lelkes kalandorokat felfedezéseik során, vad mágiájuk hiába forgatta fel a tájat több helyütt is, kiderült, ez felesleges energia befektetés volt, mert így sem voltak képesek rendes, könnyebben bejárható útvonalakat létrehozni. Sosem próbálkoztak ilyesmivel azelőtt mert repülésre és teleportációra képes lényekként nekik nem volt szükségük jól kiépített mindenhova elérő s felérő utakra vagy útrendszerekre. A kapukat amiket az Ősök építettek természetesen megtalálták de az Ős Sárkány Nyelv a lehető legbonyolultabb mágikus jelrendszer s csak néhányat sikerült elsajátítaniuk belőle. Ezeket sárkány formájukban az adott pontokon elhelyezett kövekre vésve rendes teleport hálót hoztak létre s leginkább ezt meg a hirtelen test áthelyezét használták. Ezekkel az indokokkal élve elöljáróik elrendelték a kötelező, kígyóktól származó, rúnavetést s onnantól mindenki utazhatott kedve szerint. Leginkább levitációs és röpsegítő felszerelésekkel, amiket a kapuk vizsgálata miatt immár elterjedt rúnavésés segítségével bárki elkészíthetett.
Ez nem állította meg a lassú változásokat s megjelentek az Ásvány Sárkányok akik kitűnő kereskedelmi képességeiknek hála magas szintű szállító és közlekedő járművekkel rendelkeztek. Az ő szövetségeseik a mélységi szellem hiúzok, szintén kereskedők és az ő barlangjaikban dolgozó ásványvérűek is megjelentek a lebegő szigetek világain. Nekik kő és ásvány gépeik voltak. Ezeket látva a tervezésben jeleskedő különböző mágikus fajok egyes csoportjai elkezdtek repülő hajókat gyártani s műhelyekbe tömörültek. Még pár ezer év és létrejöttek az első kikötők. Ekkor még csak a műhelyek léteztek s nem ékelődtek közéjük tornyok vagy üzletek. A helyzet azonban korántsem volt rózsás mert a fiatalabb fajok varázstudói fenyegetőnek találták az Őskáosz tanainak és mágiájának ilyen szintű közelségét.
0
*****************************************************************************
A Műhely legendája
Azonban a felfedezések miatt elszaporodtak a kalózok is akik mindig összevissza üzleteltek sok nép tanoncait kicsábították az Űrbe és ott túlzottan sokat vártak el tőlük. A régi Kikötők környékét így a szemfülesebb népek elhagyták és legügyesebb értsd a mágikus eszközök építészeti legügyesebb tagjaik apróbb majd nagyobb műhelyeket alapították a szigetek szélén öt helyen öt színben. S így jöttek létre az új Kikötők! Nagyon sok a vad repülést és a furábbnál furább röpképes gépeket gyártó iparos fogott össze ezeken a helyeken. Hangárak és kereskedelmi megállapodások születtek. A fémszín fényben pompázó Kikötők megteltek élettel. Viszont azok akik megérezték/megtudták h a leghatalmasabbak visszahúzódtak úgy döntöttek ezt kihasználva felcsapnak szerencsevadásznak. Persze ezt nem csinálhatták sokáig mert hamarosan megjelent a Műhely és nem sokkal utána felbukkant a Wíezelz. Akik rendet tettek a fejekben és a Kikötőkben egyaránt.
A Műhely nem egy hős miatt született meg és nem is egy különös erő kötötte össze annak tagjait, elszántság, kitartás és az alkotás vágya, ezek égtek mindenkiben aki itt dolgozott. Azon igyekezve,hogy olyan űrhajót tudjanak létrehozni mely segít felderíteni az űr mélységeit. Ám azt csak kevesen tudták, mit akartak az űr mélyén felfedezni az alapítók.
Ők bizony nem mást kerestek, mint a Hajót mely néha képes volt teljesen eltűnni és láthatatlanná válni, néha pedig világított akár egy csillag. A híres neves hajót, amit Örökfényűnek neveztek az ismert mesemondók. Szerintük aki elég messzire jutott az űrben, a lakott bolygóktól, az találkozhatott ezzel a különös égi jelenséggel és ha visszanézett a bolygójára, megpillanthatta a bolygót körülölelő mágia és élet szálait. Aki pedig látta ezeknek az erőknek az áramlását, látta a fényt (a teremtõ erők fényét) mely onnantól nem hagyta el, és vezette őt a jó úton. Ebben a legendában elég kevesen hittek, mert a legtöbben a hajókat a bolygók közötti utazásra használták, így pedig nem jutott senki elég messzire, hogy bizonyíthassa mi van kint a külsõ űrben. Ám hivatalosan ez mind csak legenda és mese volt s egy rendes mágus egyik világban sem foglalkozott vele.
Átállás /A titkos haditerv/ :
Ezért hát nagyon figyeltek h az egyformán erős varázsú fajok közel költözzenek egymáshoz szoros szövetségeket alkotva ugyanakkor a vérpiramisok rendszere alapján megszabott rendet is betartsák. Sámán erdők, manó rétek, tündér tavak jöttek létre mert időközben az álomvérűek is beköltöztek a rétegesen elhelyezkedő síkok középső szigeteire.
Ám a rengés a közeli galaxisokba is eljutott megnyitva a Megmásult birodalom két tiltott helyét melyeken át gonosz tudósok és alkimisták keltek útra h új lényekkel egészítsék ki kísérleteik alanyi listáit.
Először a gyújtogatók jöttek s senki el sem tudta képzelni ki támadta meg az új kikötők azaz a űrkikötők eddig békésen fejlődő, a szigetek szélein létrejött, az alkotás udvarainak nevezett részeit. Ám hiába nyomozott mágusok válogatott csapata mindenütt semmit sem találtak.
Borz varázsállat felügyelő elgondolkozva vakargatta az állát. Valami nem stimmelt, mintha a kikérdezettek valamit elhallgattak volna. Talán egy fontos nyomot? Még jó pár hét telt el mire kiderült az igazság. Éjjeli sétája idején az utcáról behívták a felügyelőt egy tágas házba. Benn nagy csodálkozására egész kis gyűlés ült össze. Közös vallomásukat egy szomorú szemű manó lány adta elő: - Tudja felügyelő, mi nem mondtunk el mindent legutóbb. Nem tehettük mert esküt tettünk. A sötét bir ből elmenekülő fényes szürke mágusok hozzánk is eljutottak, s akin személyesen segítettek, azok közül, a tanítványok testi ügyességben és mágiában is kicsit jobbakká váltak. A felügyelő erre elmosolyodott. Mennyire örülne két bölcs sámán barátja a messzi sámán erdőkből ha ezt tudná! Biztos azt mondanák lámcsak lám a képességek fejlődését nem lehet elkerülni.. Ezt ki is fejezte de a sok elsápadt ijedt arcot látva, melyek elfordultak vagy a padlót kezdték méregetni ő is megígérte h csak ifjabb mágikus népekbeli kollégáinak adja tovább amit hallott s soha nem osztják ezt meg senki mással. Így is tettek.
Szerencsére, a fajok számba vétele még egyáltalán nem tartott sehol, így a titok megtartása, a szigeteken belül, könnyűnek bizonyult. A sárkányoknak amúgy is problémájuk volt ezzel, mert az ő Őseiket az Őskáosz vezette a rokonaiktól való külön válásra, s olyan veszélyes fajnak számítottak, akik csak a rejtett vagy titkos lexikonokban bukkantak fel. Ezért utódaiknak nehezére esett kitalálni miféle módon lehetne számba venni a mágikus fajokat az ő fajaikkal az élen anélkül h komolyabb említés essen méltán rettegett Őseikről.
Ám az Eltorzult birodalomnak meg voltak a megfelelő kódexei s tudták kiket kell elfogni új kísérleteikhez. A szigetek szélén kör alakban elhelyezkedő műhelyek közepükön egy nagyobb térrel a hajók számára pedig ismertekké váltak s túlságosan kiszámíthatóvá vált ki merre menekülne vész esetén...
Pedig jól felkészült sötét alakok leselkedtek az égő építmények körudvaráról kimenekülő fiatal szinte még gyermek (bár ez relatív mert a mágikus fajok több száz esetenként több ezer évig élnek) tanítványokra. Az első lecsapási pont a gyújtogatás volt.. a második az alanyok elfogása.
Két vékony fiatal lány állt szorosan egymás mellett fekete és kék hajuk összeolvadni látszott. Remegtek a félelemtől és a hidegtől. A szénszín hajkoronás tért magához először, ő lehetett az idősebb s így viszonylag hamar nyerte vissza lélekjelenlétét.
-Hol van Vyrus? -kérdezte majd - Ja igen, elment a Nyomozók utcájába segítségért. Nekünk is indulnunk kell! - jelentette ki kicsivel később. Húga csak bólintott s teste továbbra is borzongott. Ekkor a nővér tűzaurát bájolt h ne fázzanak és jobban lássanak. Röviddel azelőtt hagyták el házukat mikor annak épülete felparázslott s magába omlott. Egy kis ideig csendesen ziháltak de végül a tüzes aura védelmében lépkedtek egymás mellett. Lassan felmelegedett a kisebb is s megeredt a nyelve: - Milyen jó h 6 kishúgunk most nincs itt. Mégis csak jó ötlet volt elengedni őket az álomerdei nagybácsink látogására! A tűz bűbáj viszont nemcsak nekik segített a látásban. Célponttá is tette őket, szinte a tudtuk nélkül. Amikor az első gyanúsan mozduló árnyat megpillantotta a szeme sarkából a nővér futni kezdett s egyszerre eltüntette a tüzes varázst. A húga követte. Jól értettek a fogócskához s rugalmasak és mozgékonyak voltak. Ám az öccsükön ez nem segített s amikor alig fél nappal később segítségére siettek őket is elfogták.
A két fiú éppen az esti futásról tartott haza. Hosszú fakó vörös és homokszín hajzuhataguk úgy suhant utánuk, mint valami köpeny csuklyája. Holott csak támadóiknak volt csuklyájuk. Egyszerre mögöttük különös fémes lépések hangzottak föl s fém zaja, karistolása hallattszott. Azonnal újra futásnak eredtek edzett izmaik pedig nem hagyták őket cserben. Ám a hajuk hossza bajt jelentett mert a sötét csuklyás palástok mellett ez is zavarta az oldalra látásukat. Szerencsére elég volt a fülükre hagyatkozniuk s futni, vetődni, mászni, ugrani és kapaszkodni. Úgy ismerték a kikötők épület rengetegét, mint a tenyerüket. Azonban a támadóik is eszesek voltak s h sötét terveik révbe érjenek elég volt a szűk utcák egyik fordulójában elrejtett falhoz állított matrac, melyet a fiúk a vetődés s kiperdülés táncához akartak használni a gyors irányváltoztatás miatt. Ám sajnos támadóik hamarabb észrevettem őket. Megneszelve tervüket pedig ragadós háló szálai feszültek a matracra s a csapda készen állt a futam következő fordulatára készen álló eddig magabiztos páros számára..
A két hagyományőrző gyermek kezükben a köszönő/köszöntő gyertyákkal melyekkel az őseiknek üzentek s kimutatták tiszteletüket persze mindezt a megfelelő szertarsásossággal sosem jutott haza. Sosem értek haza s nem számoltak be szüleiknek a Régiek Köszöntésének sikeréről. Ahogy szaporán lépkedtek hazafelé a teljes esti csendben már apró településük szélén jártak mely valamiért közel esett a kikötők Őstárához (egy hely ahol találkozni lehet az ősökkel s régiesen van díszítve). S ekkor furcsa szagokat hozott a szél a hátuk mögül a kikötők irányából. Fém s még hozzá acél szagát ezenkívül ismeretlen kemikáliák sűrű s zavaró illatát. Mire megálltak s megfordultak majdnem elkéstek. A varázsgyertyákkal sikerült szétvágniuk a rájuk kivetett hálókat ám mire az utolsó is elfogyott hatalmas fémes testű monstrumok állták körül őket s bár belőlük kettő keze és lába megsérült a hirtelen megidézett mágikus lángoktól a gyermekek mégis ketrecben végezték.
Tudni kell azt, hogy a támadók hittek benne, mindenki tovább fejleszthető, csupán megfelelő kémiai folyadékok s a beléjük oltott testi eltéréseket adó részecskék s egy kevés bűbájos esszencia bárkit naggyá tehet.
Ezért nem támadtak olyanokat akik Ősvérségűek azaz ősvérségi kapcsolat fűzi őket leszármazásos paktum formájában a tisztavérű Ősfajok valamelyikéhez.
Illetve az erős mágikus vérűek közül csak a kitaszítottakat volt értelme cél a venni.
Mégis volt olyan, a támadók birodalmán kívülről érkezett, különleges megrendelés, amely hatalmas jutalommal kecsegtetett s érdemes volt belevágni. Drága jutalomnak ígérkezett amit a megrendelő felajánlott, így különös cselek végrehajtására is sor került.
Arra viszont még álmukban sem gondoltak, h egyik célpontjuknak védelmezői akadnak. A szép arcú erőtől sugárzó testű fekete hajú fiút ugyanis két ügyes idősebb mágus tanítvány védte az Ellensúly házakból. (az Ellensúly házakat azért alapították nehogy a hatalmas Ősök leszármazottai újra valamely az átlagosnál is sötétebb útra lépjenek többek között mágikus bir építés szempontjából ) Preparált hálók és válogatott védővarázslatok záporoztak, egészen addig, amíg a védőknek váratlan segítsége akadt, egy jó érzésű, éppen arra tévedő, fény aszaszin személyében. Aki megragadta a megtámadott fiú karját s magával húzva cikk-cakk futásos menekülésre sarkallta őt. Közben eddigi segítői elállták az üldözők útját.
Amikor végre megálltak a fiú háláról mormolt.. (Végül mint kiderült teljesen feleslegesen..)
-Én is köszönöm, így végre új testet s ezzel fedezéket és további lehetőségeket biztosítasz majd a Káosz és vele az én akaratomnak megfelelően! - dünnyögte fagyos hangon az eddigi segítő, akiről most ahogyan a sorsüldözött fiú lihegve felnézett rá, egy házfal sarkából amihez támaszkodva előredőlve pihent, lefoszlott a jó oldalon álló városi aszaszin álcája. S előtűnt egy sötét köpenyruhájába burkolózó meghatározhatatlan fajú baljós árny kámzsája. Alóla csak színtelen mégis irizálón fehér bőre és két méregzöld szeme villant elő. - Te?!? Te vagy az?? - kérdezte a levegőt még mindig kapkodva szedő ifjú. Sosem segítek neked démonok fattya! - kiáltott fel hirtelen majd hasadékot nyitva elmenekült. ,, Fuss csak boldogtalan.. Úgyis megtalállak! " - gondolta az éjsötét árny s köddé vált.
Eközben a két már majdnem felnőtt tanítvány derekas munkát végzett s feltartotta a támadókat mind, mérgező, altató hatású akadályokat bájolva ellenfeleik köré. A legvégén pedig elégedetten elteleportáltak következő céljukhoz mert más feladatuk is volt s védencüket biztonságban tudták. Így a jól végrehajtott küldetés tudatában tovább léphettek. Egyenesen egy szédítően magas torony tetejére s onnan lejjebb mászva mágiával tapasztva kezüket és lábukat meredek oldalához, körbe kémleltek. Azt hiszem sokáig fogunk itt maradni a kikötők környékén! Sehol sem találom.. - mondta a szinte világítóan vörös hajú éles vonású hosszúkás orrú ifjú mágus. A másik rendezetlen gubancos hajú, haja végein hajból gyűrűt viselő ezeket fém/ásvány gyűrűkkel valamint amulettekkel díszítő varázstudó eddig elrévedő tekintete hirtelen kitisztult s vonásaival együtt megkeményedett: - Muszáj megtalálnunk fogadott szüleink legfiatalabb fiát.. Különben viharos idők köszönthetnek ránk és világainkra! Ekkor összenéztek s bólintottak majd eltökélten immáron újult energiával és kedvvel folytatták az általuk mágikus pásztázásnak elnevezett tevékenységet. Sietniük kellett mert valójában egy vándor mutatványos karavánhoz tartoztak így sosem maradtak sokáig egy helyen.
8
*****************************************************************************