𝕂ö𝕟𝕪𝕧𝕥á𝕣𝕠𝕤 𝕞𝕖𝕤é𝕚𝕞

 𝕄𝕚𝕟𝕕𝕚𝕘 𝕚𝕤 𝕧𝕠𝕝𝕥 𝕜ö𝕟𝕪𝕧𝕥á𝕣𝕒𝕞. 𝔸𝕫 𝕖𝕘𝕪 𝕞á𝕤𝕚𝕜 𝕜é𝕣𝕕é𝕤 𝕙𝕠𝕘𝕪 𝕒𝕫 Ő𝕤𝕞á𝕘𝕚𝕒 𝕜𝕠𝕣á𝕓𝕒𝕟 𝕟𝕖𝕞 ú𝕘𝕪 𝕘𝕠𝕟𝕕𝕠𝕝𝕥𝕒𝕞 𝕣á. 𝕀𝕟𝕜á𝕓𝕓 𝕖𝕘𝕪 𝕙𝕖𝕝𝕪𝕣𝕖 𝕒𝕙𝕠𝕧á 𝕖𝕝𝕧𝕠𝕟𝕦𝕝𝕙𝕒𝕥𝕥𝕒𝕞. 𝔻𝕖 𝕒𝕞𝕖𝕝𝕪𝕟𝕖𝕜 𝕖𝕝𝕖𝕛𝕖 𝕒 𝕓𝕖𝕛á𝕣𝕒𝕥𝕚 𝕣é𝕤𝕫𝕖 𝕜ö𝕫ö𝕤 𝕔𝕤𝕒𝕝á𝕕𝕚 é𝕤 𝕓𝕒𝕣á𝕥𝕚 𝕥𝕒𝕝á𝕝𝕜𝕒𝕙𝕖𝕝𝕪 𝕧𝕠𝕝𝕥. 𝕀𝕘𝕖𝕟, 𝕚𝕥𝕥 𝕚𝕤𝕞𝕖𝕣𝕜𝕖𝕕𝕥𝕖𝕞 𝕞𝕖𝕘 𝕒 𝕧𝕚𝕝á𝕘𝕘𝕒𝕝 𝕞𝕒𝕘𝕒𝕞𝕞𝕒𝕝 é𝕤 𝕒 𝕞á𝕘𝕚á𝕧𝕒𝕝! 𝔼𝕫 𝕒 𝕞á𝕤𝕚𝕜 𝕙𝕖𝕝𝕪 𝕒𝕙𝕠𝕧á 𝕥𝕒𝕣𝕥𝕠𝕫𝕠𝕞. 𝕀𝕥𝕥 𝕡𝕚𝕙𝕖𝕟𝕖𝕜 𝕤 𝕒 𝕟𝕒𝕘𝕪 𝕞𝕦𝕟𝕜á𝕜 𝕗𝕖𝕝𝕒𝕕𝕒𝕥𝕠𝕜 𝕜ü𝕝𝕕𝕖𝕥é𝕤𝕖𝕜 𝕖𝕝ő𝕥𝕥 𝕚𝕥𝕥 𝕜é𝕤𝕫ü𝕝ö𝕜 𝕗𝕖𝕝. ℕé𝕙á𝕟𝕪𝕒𝕟 𝕓𝕖𝕥é𝕣𝕟𝕖𝕜 é𝕤 𝕜ö𝕥𝕖𝕥𝕖𝕜𝕖𝕥 𝕟é𝕫𝕟𝕖𝕜 𝕞𝕖𝕘 𝕜𝕚í𝕣𝕟𝕒𝕜 𝕓𝕖𝕝ő𝕝ü𝕜 𝕕𝕠𝕝𝕘𝕠𝕜𝕒𝕥. 𝕂𝕚𝕛𝕖𝕘𝕪𝕫𝕖𝕥𝕖𝕝𝕚𝕜 𝕒𝕫 𝕚𝕟𝕗𝕠𝕣𝕞á𝕔𝕚ó𝕥.   𝕄𝕖𝕤é𝕜,𝕞𝕠𝕟𝕕á𝕜,𝕝𝕖𝕘𝕖𝕟𝕕á𝕜,𝕛ó𝕤𝕝𝕒𝕥𝕠𝕜,versek,𝕜𝕖𝕝𝕖𝕥𝕜𝕖𝕫é𝕤 𝕥ö𝕣𝕥é𝕟𝕖𝕥𝕖𝕜 𝕥𝕒𝕝á𝕝𝕙𝕒𝕥ó𝕜 𝕚𝕥𝕥. 𝕄𝕚𝕟𝕕𝕖𝕟𝕜𝕚 𝕜𝕖𝕕𝕧é𝕣𝕖 𝕠𝕝𝕧𝕒𝕤𝕙𝕒𝕥, 𝕖𝕝𝕞é𝕝𝕪𝕖𝕕𝕙𝕖𝕥. ℍ𝕒𝕝𝕝𝕘𝕒𝕥𝕙𝕒𝕥𝕛𝕒 𝕒 𝕓𝕖𝕝𝕤ő 𝕙𝕒𝕟𝕘𝕛á𝕥. 𝕀𝕥𝕥 𝕒 𝕛ó 𝕚𝕟𝕤𝕡𝕚𝕣á𝕝ó 𝕘𝕠𝕟𝕕𝕠𝕝𝕒𝕥𝕠𝕜𝕒𝕥 𝕝𝕖𝕙𝕖𝕥 𝕔𝕤𝕒𝕜 𝕞𝕖𝕘𝕙𝕒𝕝𝕝𝕒𝕟𝕚 𝕞𝕖𝕣𝕥 𝕒zok 𝕧𝕒𝕟𝕟𝕒𝕜 𝕗𝕖𝕝𝕖𝕣ő𝕤í𝕥𝕧𝕖. ℍá𝕥 𝕡𝕖𝕣𝕤𝕫𝕖 𝕙ogy 𝕧𝕒𝕣á𝕫𝕤𝕝𝕒𝕥𝕥𝕒𝕝!

Átállás

Átállás: Előzmény: /S tovaszáll a sötét múlt? / :

A Szrinsz nép múltjának sötét szelei elfújták minden lehetőségét  a másnépekkel való közelebbi, jó kapcsolatra. Miután a középső síkokat teljesen meghódították, s azokról a területekről, különös befolyásoló+ leuraló varázsaik hatására, elmenekült minden olyan lény, aki nem vált szolga néppé, s nem adott az uralkodó mágusoknak, megfelelő varázsvérrel rendelkező foglyokat, az idő 16 ezer évre megállt a Sötét birodalom számára. A teljesen idegen gondolkodású hatalmasok sehogyan sem tudták megértetni ősmágikus tanaikat és világképüket az alávetett fajok immár őket szolgáló egyedeivel.

Kígyó testvéreik hathatós segítségével végül találtak módot legalább az emlékképek és az érzelmek megosztására. Ezután már könnyebb volt az Ősmágia befogadása minden nép számára.

      Egyedül utolsó császáruk tettei aggasztották őket mert ő hamarabb tűnt el minthogy lejárt volna az ideje s ezzel a változatlanságban gyökerező lelkű Szrinszek nem tudtak mit kezdeni.

     Az Új idők viharai nem háborgatták eme páratlan képességű mágusokat. Még  A Rengés sem riasztotta őket. Mivel mindig ugyanúgy vágytak az uralkodásra, ezért hát uralni igyekeztek mindent maguk körül. Akár teret és időt. Végül a Rengés nyomán támadt apró hasadásokat felhasználva, nagyobb hasadékokat tudtak nyitni, az őket körbevevő (egyébként belőlük áradó) mágikus erők szövetén. Aztán nehogy lezáródjanak ezek az átjárók, kapuköveket rájuk pedig összetartó rúnákat festettek vagy véstek s máris a rúnamágia egy új oldalát s a világok bejárásának egy  (az eddig ismert oda teleportálok ahova akarok helyett) más formáját találták fel. 

 A Szrinszek nem rugalmasak mindig arra építenek amit ismernek és amit nagyon akarnak. Nem csupán bejutottak más világokba, valósággal betörtek. Ezek a ,,látogatások" új dolgok megvizsgálása és megismerése mellett azt okozták h a helyiek  fejvesztve, rohanva menekültek az újonnan emelt, réginek és leharcoltnak álcázott szrinsz tornyok közeléből, területeket adva a veszélyes idegen mágusoknak de megmenekülve a leigázástól. Mert valójában nagyon maguknak való, és befelé forduló nép a szrinszeké s nem szereti, ha az első három próbálkozásra sem értik meg, mit is keres ott ahol van vagy mi akar. Ezért nem magyaráztak, egész egyszerűen csakis olyan népeknek engedték meg, h viszonylag közel éljenek hozzájuk, akik olyan szinten érezték és értették a mágiát, h elég volt azon keresztül kommunikálni velük. 

    Az utolsó uralkodó jó mágus volt ellenben  nem volt ügyes vagy tehetséges vezető sőt megengedte h vezessék s jól meg is vezették, de egy valamit észrevett, s ebben teljesen igaza volt. Az ősi  varázsvérűek hatalmas fajainak magányra és elszigeteltségre van szüksége. Így ő,  az ő népe, s még néhányan az ősfajok közül, úgy döntöttek bezárkóznak, egy örökkévalóságnak tűnő időre elzárkózva a világ elől. S ez így volt jó. 

     Ez azonban a Második Rengéssel teljesen megváltozott. Ez a hatalmas torzító jelenség azaz anomália összenyitotta a síkokat hiszen repedéseket hozott létre. A többi sík Kalandos természetű felfedezői rájöttek ha kitágítják a repedéseket  hasadékokat hozhatnak létre. Tehát átjöttek: amit tudtak, bejártak, s ezáltal hamarosan észrevették, a különböző síkoknak mind népessége mind pedig mágikus ereje középen koncentrálódik, egy-egy  hatalmas,lebegő szigeten. Amikor az új harci mágusok segíteni próbálták a lelkes kalandorokat felfedezéseik során, vad mágiájuk hiába forgatta fel a tájat több helyütt is, kiderült, ez felesleges energia befektetés volt, mert így sem voltak képesek rendes, könnyebben bejárható útvonalakat létrehozni.

      Ekkor az idősebb sárkány fajoknak lehetőségük nyílt megismerni a mágia más ágait. Különösen a tárgy mágiát kedvelték meg melyet díszítésre és otthonuk berendezésére használtak leginkább. Égjáró hajóik nem sokban különböztek vízi rokonaiktól. A teleportáció általános használata miatt járműveik nem fejlődtek. Viszont korábban bárhogy próbálkoztak, nekik nem sikerült eljuttatniuk a Káosz erejét és tudását  egyetlen más síkra sem. Így hamar felhagytak a saját világukon kívüli felderítéssel. Sosem próbálkoztak ilyesmivel azelőtt mert repülésre és teleportációra képes lényekként nekik nem volt szükségük jól kiépített mindenhova elérő s felérő utakra vagy útrendszerekre. A kapukat amiket az Ősök építettek természetesen megtalálták de az Ős Sárkány Nyelv a lehető legbonyolultabb mágikus jelrendszer s csak néhányat sikerült elsajátítaniuk belőle. Ezeket sárkány formájukban az adott pontokon elhelyezett kövekre vésve rendes teleport hálót hoztak létre s leginkább ezt meg a hirtelen test áthelyezét használták. Ezekkel az indokokkal élve elöljáróik elrendelték a kötelező, kígyóktól származó, rúnavetést s onnantól mindenki utazhatott kedve szerint. Leginkább levitációs és röpsegítő  felszerelésekkel, amiket a kapuk vizsgálata miatt immár elterjedt rúnavésés segítségével bárki elkészíthetett.

    Eddig az Ősökké váló Szrinsz mágusok sokat foglalkoztak harci mágiával  és a Káosz rendjeinek  és tanainak széleskörű megismerésével és elterjesztésével. A Baljós birodalom (ahogy a külső világokról érkezett fénymágusok hívták d. cs. ; ahogy a Krónikások sötét bir.) korszaka után, az utódok azaz a Sárkányok Hazatérésének korában a harci mágia háttérbe szorult, s az utazás és helyváltoztatás mágikus módjainak felfedezése, megismerése és fejlődése mentén elkövetkezett az Átállás kora. 

Ez nem állította meg a lassú változásokat s megjelentek az  Ásvány Sárkányok akik kitűnő  kereskedelmi képességeiknek hála magas szintű szállító és közlekedő járművekkel rendelkeztek. Az ő szövetségeseik a mélységi szellem hiúzok, szintén kereskedők és az ő barlangjaikban dolgozó ásványvérűek is megjelentek a lebegő szigetek világain. Nekik kő és ásvány gépeik voltak. Ezeket látva a tervezésben jeleskedő különböző mágikus fajok egyes csoportjai elkezdtek repülő hajókat gyártani s műhelyekbe tömörültek. Még pár ezer év és létrejöttek az első kikötők. Ekkor még csak a műhelyek léteztek s nem ékelődtek közéjük tornyok vagy üzletek. A helyzet azonban korántsem volt rózsás mert a fiatalabb fajok varázstudói fenyegetőnek találták az Őskáosz tanainak és mágiájának ilyen szintű közelségét. 

                                                                   0

*****************************************************************************

                 

Átállás/ 𝔸𝕫 𝕖𝕝𝕥ű𝕟𝕥𝕖𝕜: /A titkos haditerv/ :

Ezért hát nagyon figyeltek h az egyformán erős varázsú fajok közel költözzenek egymáshoz szoros szövetségeket alkotva ugyanakkor a vérpiramisok rendszere alapján megszabott rendet is betartsák. Sámán erdők, manó rétek, tündér tavak jöttek létre mert időközben az álomvérűek is beköltöztek a rétegesen elhelyezkedő síkok középső szigeteire. 

  Ám a rengés a közeli galaxisokba is eljutott megnyitva a Megmásult birodalom két tiltott helyét melyeken át gonosz tudósok és alkimisták keltek útra h új lényekkel egészítsék ki kísérleteik alanyi listáit.

  Először a gyújtogatók jöttek s senki el sem tudta képzelni ki támadta meg az új kikötők azaz a űrkikötők eddig békésen fejlődő, a szigetek szélein létrejött, az alkotás udvarainak nevezett  részeit. Ám hiába nyomozott mágusok válogatott csapata mindenütt semmit sem találtak.

Borz varázsállat felügyelő elgondolkozva vakargatta az állát. Valami nem stimmelt, mintha a kikérdezettek valamit elhallgattak volna. Talán egy fontos  nyomot? Még jó pár hét telt el mire kiderült az igazság. Éjjeli sétája idején az utcáról behívták a felügyelőt egy tágas házba. Benn nagy csodálkozására egész kis gyűlés ült össze. Közös vallomásukat egy szomorú szemű manó lány adta elő: - Tudja felügyelő, mi nem mondtunk el mindent legutóbb. Nem tehettük mert esküt tettünk. A sötét bir ből elmenekülő fényes szürke mágusok hozzánk is eljutottak, s akin személyesen segítettek, azok közül, a tanítványok testi ügyességben és mágiában is kicsit jobbakká váltak. A felügyelő erre elmosolyodott. Mennyire örülne két bölcs sámán barátja a  messzi sámán erdőkből ha ezt tudná! Biztos azt mondanák lámcsak lám a képességek fejlődését nem lehet elkerülni.. Ezt ki is fejezte de a sok elsápadt ijedt arcot látva, melyek elfordultak vagy a padlót kezdték méregetni ő is megígérte h csak ifjabb mágikus népekbeli kollégáinak adja tovább amit hallott s soha nem osztják ezt meg senki mással. Így is tettek.

Szerencsére, a fajok számba vétele még egyáltalán nem tartott sehol, így a titok megtartása, a szigeteken belül, könnyűnek bizonyult. A sárkányoknak amúgy is problémájuk volt ezzel, mert az ő Őseiket az Őskáosz vezette a rokonaiktól való külön válásra, s olyan veszélyes fajnak számítottak, akik csak a rejtett vagy titkos lexikonokban bukkantak fel. Ezért utódaiknak nehezére esett kitalálni miféle módon lehetne számba venni a mágikus fajokat az ő fajaikkal az élen anélkül h komolyabb említés essen méltán rettegett Őseikről. 

Ám az Eltorzult birodalomnak meg voltak a megfelelő kódexei s tudták kiket kell elfogni új kísérleteikhez. A szigetek szélén kör alakban elhelyezkedő műhelyek közepükön egy nagyobb térrel a hajók számára pedig ismertekké váltak s túlságosan kiszámíthatóvá vált ki merre menekülne vész esetén...

Pedig jól felkészült sötét alakok leselkedtek az égő építmények körudvaráról kimenekülő fiatal szinte még gyermek (bár ez relatív mert a mágikus fajok több száz esetenként több ezer évig élnek) tanítványokra. Az első lecsapási pont a gyújtogatás volt.. a második az alanyok elfogása.

      Három testesebb fiatal lány állt szorosan egymás mellett barna vöröses szőke és szőke hajuk összeolvadni látszott. Remegtek a félelemtől és a hidegtől. A barna hajkoronás tért magához először, ő lehetett a legidősebb s így viszonylag hamar nyerte vissza lélekjelenlétét. 

-Hol van Aradam? -kérdezte majd - Ja igen, elment a Nyomozók utcájába segítségért. Nekünk is indulnunk kell! - jelentette ki kicsivel később. A két kicsi csak bólintott s testük továbbra is borzongott. Ekkor a nővér tűzaurát bájolt h ne fázzanak és jobban lássanak.         

   Röviddel azelőtt hagyták el házukat mikor annak épülete felparázslott s magába omlott. Egy kis ideig csendesen ziháltak de végül a tüzes aura védelmében  lépkedtek egymás mellett. Lassan felmelegedtek s a nővér sorra vette amit hozzátartozóikról tudtak: - Milyen jó h a család többi tagja most nincs itt! Mégis csak jó ötlet volt elengedni őket a külsősíki rokonok meglátogására! A tűz bűbáj viszont nemcsak nekik segített a látásban. Célponttá is tette őket, szinte a tudtuk nélkül. Amikor az első gyanúsan mozduló árnyat megpillantotta a szeme sarkából a nővér futni kezdett s egyszerre eltüntette a tüzes varázst. A két kisebb követte. Jól értettek a fogócskához s rugalmasak és mozgékonyak voltak. Ám egy idő után ez sem segített, s fáradtságuk hamar úrrá lett rajtuk. Alig fél nappal később pedig el is fogták őket s a legidősebb egyedül maradt.

       A két fiú éppen az esti futásról tartott haza. Hosszú fakó vörös és homokszín hajzuhataguk úgy suhant utánuk, mint valami ködcsík. Egyszerre mögöttük különös fémes lépések hangzottak föl s fém zaja, karistolása hallattszott. Azonnal újra futásnak eredtek edzett izmaik pedig nem hagyták őket cserben. Ám a hajuk hossza bajt jelentett mert  a elleneik sötét csuklyás köpenyei mellett ez is zavarta az oldalra látásukat. Szerencsére elég volt a fülükre hagyatkozniuk s futni, vetődni, mászni, ugrani és kapaszkodni. Úgy ismerték a kikötők épület rengetegét, mint a tenyerüket. Azonban a támadóik is eszesek voltak s h sötét terveik révbe érjenek elég volt a szűk utcák egyik fordulójában elrejtett  falhoz állított matrac, melyet a fiúk a vetődés s kiperdülés táncához akartak használni a gyors irányváltoztatás miatt. Ám sajnos támadóik hamarabb észrevettem  őket. Megneszelve tervüket pedig ragadós háló szálai feszültek a matracra s a csapda készen állt a futam következő fordulatára készen álló eddig magabiztos páros számára..

      A két hagyományőrző gyermek kezükben a köszönő/köszöntő gyertyákkal melyekkel az őseiknek üzentek s kimutatták tiszteletüket persze mindezt a megfelelő szertarsásossággal sosem jutott haza. Sosem értek haza s nem számoltak be szüleiknek a Régiek Köszöntésének sikeréről. Ahogy szaporán lépkedtek hazafelé a teljes esti csendben már apró településük szélén jártak mely valamiért közel esett a kikötők Őstárához (egy hely ahol találkozni lehet az ősökkel s régiesen van díszítve). S ekkor furcsa szagokat hozott a szél a hátuk mögül a kikötők irányából. Fém s még hozzá acél szagát ezenkívül ismeretlen kemikáliák sűrű s zavaró illatát. Mire megálltak s megfordultak majdnem elkéstek. A varázsgyertyákkal sikerült szétvágniuk a rájuk kivetett hálókat ám mire az utolsó is elfogyott hatalmas fémes testű monstrumok állták körül őket s bár belőlük kettő keze és lába megsérült a hirtelen megidézett mágikus lángoktól a gyermekek mégis ketrecben végezték. 

Tudni kell azt, hogy a támadók hittek benne, mindenki tovább fejleszthető, csupán megfelelő kémiai folyadékok s a beléjük oltott testi eltéréseket adó részecskék s egy kevés bűbájos esszencia bárkit naggyá tehet. 

Ezért nem támadtak olyanokat akik Ősvérségűek azaz ősvérségi kapcsolat fűzi őket leszármazásos paktum formájában a tisztavérű Ősfajok valamelyikéhez.

Illetve az erős mágikus vérűek közül csak a kitaszítottakat volt értelme cél a venni. 

Mégis volt olyan, a támadók birodalmán kívülről érkezett, különleges megrendelés, amely hatalmas jutalommal kecsegtetett s érdemes volt belevágni. Drága jutalomnak ígérkezett amit a megrendelő felajánlott, így különös cselek végrehajtására is sor került. 

Arra viszont még álmukban sem gondoltak, h  egyik célpontjuknak védelmezői akadnak. A szép arcú erőtől sugárzó testű fekete hajú fiút ugyanis két ügyes vörös hajú hegyes arcú idősebb mágus tanítvány védte az Ellensúly házakból.  (Az Ellensúly házakat azért alapították nehogy a hatalmas Ősök leszármazottai újra valamely az átlagosnál is sötétebb útra lépjenek többek között mágikus bir építés szempontjából)  Preparált hálók és válogatott védővarázslatok záporoztak, egészen addig, amíg a védőknek váratlan segítsége akadt, egy jó érzésű,  éppen arra tévedő,  homok aszaszin személyében. Aki megragadta a megtámadott fiú karját s magával húzva cikk-cakk futásos menekülésbe kezdett. Közben a menekülő eddigi segítői elállták az üldözők útját.

 Amikor végre megálltak a fiú hálákodóan mormolt.. (Végül mint kiderült teljesen feleslegesen..)  

 -Én is köszönöm.... Így végre Új testet s ezzel fedezéket és további lehetőségeket biztosítasz majd a Káosz és vele az Én akaratomnak megfelelően! - szólt fennhangon diadalittasan az eddigi segítő, 

akiről most ahogyan a sorsüldözött fiú lihegve felnézett rá, a két fal alkotta sarokból ahol támaszkodva eddig pihent, 

lefoszlott a jó oldalon álló sivatagi aszaszin álcája. 

S előtűnt egy sötét köpenyruhájába burkolózó meghatározhatatlan fajú baljós árny kámzsás csuklyája. Alóla csak színtelen mégis irizálón fehér bőre és két méregzöld szeme villant elő.

 - Te?!? Te vagy az?? - kérdezte a levegőt még mindig kapkodva szedő ifjú. Majd:

-Sosem segítek neked démonok atyja! - kiáltott fel hirtelen s hasadékot nyitva elmenekült. 

,, Fuss csak boldogtalan.. Úgyis megtalállak! " - gondolta az éjsötét árny s köddé vált. 

Eközben a két már majdnem felnőtt tanítvány derekas munkát végzett s feltartotta a támadókat mind, mérgező, altató hatású akadályokat bájolva ellenfeleik köré. A legvégén pedig elégedetten elteleportáltak következő céljukhoz mert más feladatuk is volt s védencüket biztonságban tudták. Így a jól végrehajtott küldetés tudatában tovább léphettek. Egyenesen egy szédítően magas torony tetejére s onnan lejjebb mászva mágiával tapasztva kezüket és lábukat meredek oldalához, körbe kémleltek. 

-Azt hiszem sokáig fogunk itt maradni a kikötők környékén! Sehol sem találom.. - mondta a szinte világítóan vörös hajú éles vonású hosszú orrú ifjú mágus. A másik rendezetlen gubancos hajú, haja végein hajból gyűrűt viselő ezeket fém/ásvány gyűrűkkel valamint amulettekkel díszítő varázstudó eddig elrévedő tekintete hirtelen kitisztult s vonásaival együtt megkeményedett: 

- Muszáj megtalálnunk fogadott szüleink legfiatalabb fiát.. Különben viharos idők köszönthetnek ránk és világainkra! Ekkor összenéztek s bólintottak majd eltökélten immáron újult energiával és kedvvel folytatták az általuk mágikus pásztázásnak elnevezett tevékenységet. Sietniük kellett mert valójában egy vándor mutatványos karavánhoz tartoztak így sosem maradtak sokáig egy helyen. 

                                                                 8

*****************************************************************************

Á𝕥á𝕝𝕝á𝕤/ 𝔸𝕫 𝕖𝕝𝕥ű𝕟𝕥𝕖𝕜:/ Egy 𝕒𝕡𝕣ó 𝕛𝕖𝕝/:

Már évek óta csak kerestek és kutattak..hiába senki nem lett meg. Bárki mondhatott bármit nem jöttek haza. Talán haza fognak egy idő után de ebben senki nem lehetett bizonyos. Ezért építették a Műhely legjobb tanulói azokat a csodás új keresőhajókat melyek teljesen új technológiának számítottak. Viszont ez a tehetség sok alaknak szemetszúrt, többek között pedig feltűnt a kalózoknak is. Akik jöttek, beszéltek és ajánlatot tettek. A csapat lépéseket tett a kalózkodás a hackelés és a csempészet irányába. Híresen hamar tanultak és ugyanilyen jól alkudtak. Nevük lett de céljaik csak egy részét érték el. Megvédték az irígy és gyors de rossz munkával feltörekvő szerelőktől a Műhelyt és védelmére saját csapatot alapítottak. S bár az első néhány gyújtogatást és felforgatást nem sikerült megakadályozni a megfizető ellen akciók sikeresek voltak. S a híresség mellett hírhedtséget hoztak. Ez mind rendben is lett volna csakhogy ekkor jöttek a átkok. A váratlan családi és dinasztikus átkok. Mert kiderült h a csapat 4 legidősebb tagja ,habár mind kikötői kivetett tanoncokként kezdték karrierjüket, mind átkozott famíliákból származik méghozzá a problémásabb fajtából. De ők ezzel is bátran szembenéztek. Végül úgy döntöttek az átkokról kell többet megtudniuk. Akár a létrehozásukról a kiosztásukról vagy a megtörésükről legyen szó. Ezért azonban hatalmas árat kellett fizetniük. Mássá váltak, kevert fajúak lettek de titkolniuk kellett hisz ismerőseik és fogadott rokonaik esetében már a kalózkodás és annak ágazataiban való elmerülés munka címén is kihúzta azt a bizonyos gyufát.

Lóri sóhajtva elpakolt. A húgai nem kerültek elő és ahogy egyre közelebb került a tanonckodáshoz  érdekes felfedezést tett a fajukra vonatkozóan. Kiderült h ő maga  ellensúlyi Szrinsz. Az idősebb tanonctársa/tanoncvére is Szrinsz, a kisebb viszont..ő vmi más vmi gyengébb. A lány a fogadott apjánál lakott aki az igazi apjuk barátja volt régen. Akkor is látszott mennyivel erőteljesebb a mágiája a két idősebb lánynak. Lóri ennek ellenére úgy gondolta ha kicsi tan.vére nem is erős legalább olyan talpraesett és életrevaló mint ők s ez megnyugtatta. 

Nem volt egyszerű mert nagyhangú lány volt s nagyon föl volt vágva a nyelve, De végül mégiscsak talált egy Ősklánt..pontosabban alapított egyet. Miattuk ismerte meg később  fogadott bátyját Minarit a sorsüldözött állandóan árnyak által űzött fiút aki később összeismertette más hasonló sorsúakkal többek között egy aszaszinnal, két sámánnal és a műhelyes csapattal is. Nagyon jó kör volt és többet nem váltak el, hanem immár együtt indultak felfedezni a világot és megtalálni aki hiányzott nekik.

Gyenge! Haszontalan! Ezek voltak azok a jelzők melyeket tanoncléte során Lóri húga a a kis Plana megtanult. Ezt követően elválasztották Marától a tanoncvérétől és átkerült egy növényekkel foglalkozó növénynövelő üzembe. Itt kisebb volt a hely de volt egy kis rét és igazi napfény így a lány boldog volt. Mara viszont lent maradt a Méregködök völgyében. Ügyes volt gyorsan tanult és jól harcolt...félelmetesen jól..mintha néha nem is önmaga lenne hanem vki más..Plana nem tudta mit jelent ez Mara ellenben kezdte sejteni. Mara sokat járkált és sok mindent látott. Laborokat ahol piros folyadékban úsztak a beledarált pikkelyek és tollak s még egyebek is, ezekből átváltoztató varázsital készült. Mert egyesek erőszakos módon külső alapján kívántak azonosulni más fajokkal h végre elfogadják létezésüket és több döntési lehetőségük legyen. Mara úgy gondolta h fogvatartói bár jól bánnak vele vmit elhallgatnak előle. Mert bármi történt is soha nem beszéltek a fajáról. A mágikus kultúrák hagyománykövetőek és nagyon fontos dolog a faj, az alakváltók pl az ősi átkok miatt lettek azok vagy mert nem tudták eldönteni, mik legyenek, erről legendák egész sora szól. Mégis az ő származásáról senki sem beszélt..az évek pedig csak múltak. Egy szép napon azonban változás történt. Az egyik felső elhagyatott toronynak álcázott raktárba betört egy idegen. Mara pedig nagyon örült h saját jegyzeteit fenn felejtette aznap a nagy íróasztalon. Biztos ellopták és most végre vkinél fenn a rendes világban van egy nyom ami hozzájuk vezetheti az érdeklődőket! Milyen csodás milyen izgalmas! Hogy rájönnek majd a hibájara? Nem számít! Bütető feladatot is kap? Kit izgat! Van egy jel egy nyom ami az övék..az eltűnteké és hozzájuk vezeti azt akit kell. A Nővérük végre hallani fog róluk..annyi év után..túl a tanoncéveken! 

                                                                 9

Árnycsászár

 Árnycsászár: Előzmény: /Mester?/

 

Vártak csak vártak ki tudja meddig. Nem jöttek tanítványok, az idő csak csordogált ki az ujjaik közül és ők már kezdték azt hinni hogy tévedtek: talán nem itt, talán nem így kellett volna... 

A lila színű tűz egy kis barlangban égett egy hóborította hegységben egy eldugott hágó közelében, a lángoknál két alak melegedett. Egyikük fehér bőrrel és fekete hajjal rendelkezett melyből csak két méregzöld szeme villant ki, a neve Amarvaron volt de az Am rövidítés is előfordult vele kapcsolatban.  A másik vöröses bőre és narancs szeme élesen rajzolódott ki a tűz fényénél, elnevezése Tirit volt. Senki sem ismerte vagy kereste egyiküket sem, ...legalábbis így hitték. 

Egyszer csak a barlang nyílásban két fiatal Szrinsz jelent meg.  Majd egyikük bátran belépett a barlangba és így szólt: 

-Én Kria vagyok a társam pedig Dresszíz,  mágus tanoncok vagyunk és mestereket keresünk!   

A beszélőnek  barna haja és  szeme volt, sötét rózsaszínes bőre és  alacsonyabb volt sápadt bőrű, hosszú szőke hajú, kék szemű társánál akit az előbb Dresszíznek nevezett. 

A pirosas bőrű egyből felállt majd ezt válaszolta:  

- Úgy 𝕙𝕚𝕤𝕫𝕖𝕞,  megtaláltátok akiket kerestete𝕜!

  A két ifjú a tűz mellé telepedett  és láthatóan megkönnyebbültek. Sok ideje kerestek olyanokat akik taníthatnák őket és nem szerettek volna hazatérni 𝕖𝕣𝕖𝕕𝕞é𝕟𝕪 𝕟é𝕝𝕜ü𝕝, feladva kutatásukat.

 Fújt a szél és az arcukba vágta a havat, alig láttak valamit. A hó akkora pelyhekben esett, hogy a köpenyük mintha ólomsúllyal nehezedett volna rájuk. Az út jéggé fagyott, furcsa egy időjárás, mintha egy vihar, egy átok nyomán elszabadult volna. Ezt látták a Középső Védősarlótól felfelé haladva a középső Torony hegységig jutó mágustanoncok.  Az északi Fagymarta hegység 𝕡𝕖𝕕𝕚𝕘 még messze volt innen.

-Sajnos eddigi 𝕦𝕥𝕦𝕟𝕜𝕠𝕟, sehol senkit nem 𝕥𝕒𝕝á𝕝𝕥𝕦𝕟𝕜,  aki taníthatna minket. -összegezte később szomorúan Dresszíz. "Pedig mennyire örültünk a felszínre tett első látogatásnak"- tette hozzá gondolatban.

-Mi sem találkoztunk felnőtt varázstudóval a hegyek másik oldalán. -szögezte le Am. 

-Lehet, hogy tanácskozás folyik Északon..Olyasféle amin sok mágus sorsa dől el. - húzta össze a szemöldökét sokatmondóan Tirit.  

-Arra gondolsz h végre feljöhettünk a felszínre mester? Biztos azon gondolkodnak ott fenn Északon mi legyen visszatérésünk következő lépése...

A két mester nem szólt semmit csak sejtelmesen mosolygott.  𝕄egtorlásra 𝕘𝕠𝕟𝕕𝕠𝕝𝕥𝕒𝕜 𝕧𝕞𝕚𝕟𝕥 𝕜𝕚𝕥ö𝕣é𝕤𝕣𝕖 é𝕤 𝕙á𝕓𝕠𝕣ú𝕣𝕒. 𝕊 𝕝𝕖𝕘𝕗ő𝕜é𝕡𝕡 a már eltervezett de még meg nem kötött paktumra..ami majd egészen kivételes vérből való tanítványokkal látja el 𝕖𝕘é𝕤𝕫 förtelmes rendjüket. Türelmetlenség és hatalomvágy e kettő izzott bennük de jól elrejtették a velük szemben ülő if𝕛ak elől.

-A tanítványokat akkor sem kéne mester nélkül hagyniuk! -csattant fel helytelenítően Kria, kiragadva a két idősebbet gondolataik közül, majd ugyanolyan hevesen folytatta: -Nagyon jól tudják, hogy népünk szokásai szerint, 𝕒𝕞𝕚𝕟𝕥 az 𝕚𝕕é𝕫𝕖𝕥𝕥 𝕖𝕣𝕖𝕛𝕖 eléri a kívánt szintet  az elindulhat mestert keresni magának. Ezek a szrinsz hagyományok több ezer éve segítik a rendek kialakítását és az Ősmágia törvényeinek betartását! Miért akadályozzák hát most meg ezt a folyamatot? 

-Talán mert új rend van kialakulóban -vetette fel Am. -Nem lehet mindig rejtezni, az igazi hatalomnak meg kell mutatkoznia!

Ekkor Dre szólalt meg: 

-Azonban ehhez eddig ismeretlen módszerekre van szükségünk mert a saját erőnket megrontott forrásból merítettük s ezért tartottak távol minket Ősi Földünktől is. Méghozzá 3600 esztedeig. Most tisztázni kéne a többi 𝕗𝕒𝕛𝕛𝕒𝕝, 𝕙 𝕒𝕫 Ő𝕤𝕞á𝕘𝕚𝕒 𝕟𝕖𝕞 𝕘𝕠𝕟𝕠𝕤𝕫, elkerülve a harcot..𝕞𝕖𝕣𝕥 𝕜ü𝕝ö𝕟𝕓𝕖𝕟!...

-Jól van, nyugodj meg még nem történt semmi baj! -nyugtatta meg Am mintha csak az apja lenne.

-Valószínűleg senki nem akarja újra elkövetni azokat a hibákat amik nép𝕖𝕥𝕖k száműzetését okozták!- tette hozzá még megnyugtatólag de közben társával együtt sejtelmesen a lángokba bámult s a szemük csakúgy izzott. 

                                          

                                                              ***

Messze, az északi Fagymarta hegylánctól még északabbra a félszigetet átszelő földalatti mágiával kialakított barlangátjáró egyik eldugott termében heves tanácskozás folyt. Azonban az ide érkező mestermágusok egy részének
meglepetésére, 3600 év után először idegenek is részt vettek a megbeszélésen. Mind az éjnél is sötétebb köpenyt hordtak, csuklyáik mélyéről különösen izzó tű formájú pupillá𝕛ú szemek villantak elő.

Egyikük éppen ezt mondta: 

-A káosz és mesterei hatalmat és tudást kínálnak nektek. Jól tudjuk nagy erő rejlik bennetek, ami uralhatná varázsos világaitokat, beleértve az összes síkot, minden teremtményével egyetemben! Ám az erőt mely belőletek árad meg kell tisztítani a múlt bűneitől...𝔼𝕙𝕙𝕖𝕫 𝕡𝕖𝕕𝕚𝕘 𝕖𝕘𝕪 𝕣𝕠𝕜𝕠𝕟 𝕗𝕒𝕛 𝕞𝕖𝕤𝕥𝕖𝕣eire 𝕧𝕒𝕟 𝕤𝕫ü𝕜𝕤é𝕘𝕖𝕥𝕖𝕜!..

-Ez mit jelent?  -kérdezte az egyik nagy klán uralkodó mágusa egy ún. Szirien.

-Mi a legjellemzőbb tulajdonsága a Szrinsz mágiának? -kérdezett vissza a sötét csuklyás.

-Az érzésekből fakad, főleg az erős negatív érzelmek táplálják. -válaszolta egy hadmágus.

Az ősi varázsvérű fajok meg nem értettségére, fájdalmára, haragjára, magányára, veszteségeire, kitaszítottságára, szomorúságára és nem utolsó sorban féktelen pusztító dühére gondolt ekkor, ezt természetesen mindenki tudta. Sajnos ezek a fogalmak jól leírták az ún. Sötét Kígyók azaz ahogy ők magukat elnevezték Szrinszek és a többi fiatalabb és gyengébb varázsvérű faj kapcsolatát. 𝔼𝕞𝕖 𝕜ü𝕝ö𝕟𝕓𝕤é𝕘𝕖𝕜 𝕣é𝕘𝕖𝕤-𝕣é𝕘 𝕜𝕖𝕫𝕕ő𝕕𝕥𝕖𝕜 𝕒𝕞𝕚𝕜𝕠𝕣 𝕒 𝕊𝕫𝕣𝕚𝕟𝕤𝕫𝕖𝕜 𝕝𝕖𝕤𝕠𝕕𝕣ó𝕕𝕥𝕒𝕜 Ő𝕤𝕤𝕫𝕚𝕘𝕖𝕥ü𝕜𝕣ő𝕝 é𝕤 𝕤𝕠𝕜á𝕚𝕘 𝕟𝕖𝕞 𝕥𝕒𝕝á𝕝𝕥𝕒𝕜 𝕙𝕒𝕫𝕒. 𝔼𝕫𝕦𝕥á𝕟 𝕞á𝕣 𝕟𝕖𝕞 𝕥𝕦𝕕𝕥𝕒𝕜 𝕜ö𝕥ő𝕕𝕟𝕚 é𝕤 𝕞𝕖𝕘𝕓í𝕫𝕟𝕚 𝕞á𝕤𝕠𝕜ban 𝕖𝕫é𝕣𝕥 𝕖𝕝𝕧𝕠𝕟𝕦𝕝𝕥𝕒𝕜 é𝕤 𝕒𝕫 𝕚𝕕ő𝕤𝕖𝕓𝕓𝕖𝕜 𝕒𝕜𝕚𝕜 𝕞á𝕣 𝕞𝕖𝕤𝕥𝕖𝕣𝕜𝕠𝕣𝕓𝕒𝕟 (felnőttkorban) 𝕧𝕠𝕝𝕥𝕒𝕜 𝕙𝕒𝕣𝕔𝕚 varázslatokat 𝕙𝕠𝕫𝕥𝕒𝕜 𝕝é𝕥𝕣𝕖. 𝔼𝕫 𝕧𝕚𝕤𝕫𝕠𝕟𝕥 𝕒𝕫𝕥 𝕞𝕦𝕥𝕒𝕥𝕥𝕒  mennnyire 𝕖𝕝𝕥𝕠𝕣𝕫𝕦𝕝𝕥𝕒𝕜 𝕘𝕠𝕟𝕕𝕠𝕝𝕒𝕥𝕒𝕚𝕜  é𝕣𝕫é𝕤𝕖𝕚𝕜 é𝕤 𝕧𝕖𝕝𝕖 𝕒 𝕞á𝕘𝕚á𝕛𝕦𝕜, 𝕞𝕖𝕘𝕚𝕛𝕖sztve 𝕒 𝕥ö𝕓𝕓𝕚 𝕂í𝕘𝕪ó𝕗𝕒𝕛𝕥. 𝔸𝕜𝕚𝕜 𝕖𝕜𝕜𝕠𝕣 ú𝕘𝕪 𝕕ö𝕟𝕥ö𝕥𝕥𝕖𝕜  𝕞𝕖𝕘𝕘𝕪ő𝕫𝕚𝕜 𝕤ö𝕥é𝕥𝕤é𝕘𝕓𝕖 𝕓𝕦𝕣𝕜𝕠𝕝ó𝕫ó 𝕣𝕠𝕜𝕠𝕟𝕧é𝕣𝕖𝕚𝕜𝕖𝕥 𝕧𝕠𝕟𝕦𝕝𝕛𝕒𝕟𝕒𝕜 el 𝕛𝕠𝕓𝕓𝕒𝕟. Í𝕘𝕪 𝕜ö𝕝𝕥ö𝕫𝕥𝕖𝕜 𝕒𝕫 𝕚𝕞𝕞á𝕣𝕠𝕟 𝕥ö𝕓𝕓𝕚𝕖𝕜𝕥ő𝕝 𝕜ü𝕝ö𝕟𝕧á𝕝𝕥 𝕊ö𝕥é𝕥 𝕂í𝕘𝕪ó𝕜 𝕒𝕫𝕒𝕫 𝕤𝕒𝕛á𝕥 𝕖𝕝𝕟𝕖𝕧𝕖𝕫é𝕤ü𝕜𝕜𝕖𝕝 é𝕝𝕧𝕖 𝕊𝕫𝕣𝕚𝕟𝕤𝕫𝕖𝕜 𝕒 𝕗ö𝕝𝕕 𝕒𝕝á 3600 é𝕧𝕣𝕖.

-Tehát, ha több énje lenne minden Szrinsz mágusnak és csak egy lenne a hozzá nem értők szemében "gonosznak" nevezhető, akkor nem lenne egyszerűbb meghódítani a síkokat és elterjeszteni a káosz tanait?- vetette fel a kámzsás.

-Vagyis egy harci én, egy igazi bosszúálló aki ha a vihar elvonul, visszahúzódik és teret enged a mágus valódi személyiségének? -foglalta össze a hadmágus.

-Pontosan! - érkezett a válasz az idegentől. 

-Ezért amint tökéletes lesz a 𝕜𝕠𝕟𝕥𝕣𝕠𝕝𝕝, 𝕒𝕞𝕖𝕝𝕪 ezt az én váltást lehetővé 𝕥𝕖𝕤𝕫𝕚, vagyis 𝕚𝕣á𝕟𝕪í𝕥𝕛𝕒.. elindulhattok!.. Segítünk kitörni h ezt a módszert megmutathassátok s az Ősmágia hatalmával együtt fennen hirdesse 𝕚𝕘𝕒𝕫𝕤á𝕘𝕠𝕥𝕠𝕜𝕒𝕥!

Egyetértő bólintások é𝕤  𝕡𝕦𝕤𝕞𝕠𝕘á𝕤𝕠𝕜 nyugtázták a felvetést. "Igen ez megfelelő megoldás lenne!  Nem lenne több félelem és értetlenség korbácsolta vádaskodás. Az idegenek megtörik 𝕒 minket idáig föld alá kényszerítő rúnákat..s azután egy új korszak jön el,  az Ősmágia fajai pedig uralkodhatnak majd 𝕚𝕘𝕒𝕫𝕚 𝕖𝕣𝕖𝕛ü𝕜 𝕥𝕖𝕝𝕛é𝕓𝕖𝕟 é𝕤 𝕕𝕚𝕔𝕤ő𝕤é𝕘𝕓𝕖𝕟!"   

 -S persze a 𝕞𝕚𝕖𝕚𝕟𝕜 segítenének  innentől új generációtok 𝕞𝕚𝕟𝕕𝕖𝕟 ifjainak 𝕞𝕖𝕤𝕥𝕖𝕣𝕖𝕚𝕜é𝕟𝕥! Így 𝕓𝕚𝕫𝕥𝕠𝕤í𝕥𝕙𝕒𝕥𝕛𝕦𝕜 együtt h minden nép megértse az  Ősmágia 𝕧𝕚𝕝á𝕘irányító szerepét és népeinek 𝕧𝕒𝕝ó𝕕𝕚 hatalmát!

16 szempárban villant csendes egyetértés. Klánonként 𝕒 4 𝕝𝕖𝕘𝕚𝕕ő𝕤𝕖𝕓𝕓 𝕧𝕒𝕣á𝕫𝕤𝕥𝕦𝕕ó 𝕧𝕠𝕝𝕥 𝕛𝕖𝕝𝕖𝕟 𝕤 ú𝕘𝕪 é𝕣𝕖𝕫𝕥é𝕜 𝕞𝕠𝕤𝕥𝕞á𝕣  𝕞𝕚𝕟𝕕𝕖𝕟𝕥 é𝕣𝕥𝕖𝕟𝕖𝕜. "Hát ezért jöttek ez az oka h őket választották!!" -gondolták. 

Egyikük egy dölyfös 𝕒𝕣𝕔ú, 𝕣𝕚𝕕𝕖𝕘 tekintetű férfi így válaszolt nekik.:

-Rendben...Legyen ahogy mondtátok!- meghajlást idéző bólintás a csuklyások részéről- és most hogy ez eldőlt, szeretnénk kiválasztani azokat akik elsők között uralkodhatnak majd meghatározó példát mutatva ezzel. 

Erre megértést sugárzón villantak a hasított íriszű szemek a kámzsák mélyén s a látogatók amilyen gyorsan és hangtalanul jöttek… úgy távoztak.

 Az északi  barlangrendszer egyik legjobban elrejtett és legékesebb  𝕤𝕫𝕠𝕓á𝕛á𝕓𝕒𝕟, 𝕒𝕫 𝕖𝕝𝕧é𝕘𝕫𝕖𝕥𝕥 𝕃𝕖𝕘𝕟𝕖𝕞𝕖𝕤𝕖𝕓𝕓 𝕥á𝕟𝕔 𝕣𝕚𝕥𝕦á𝕝é 𝕦𝕥á𝕟, immáron pedig nem maradtak mások csak az a mindössze 16 varázstudó akik innentől a sors meghatározó elemei később a leghatalmasabb mágus birodalom legidősebb urai lettek. 𝔽𝕒𝕛𝕦𝕜 𝕖𝕝𝕤ő é𝕤 𝕖𝕘𝕪𝕖𝕕ü𝕝𝕚 𝕌𝕣𝕒𝕝𝕜𝕠𝕕ó 𝕞á𝕘𝕦𝕤𝕒𝕚.

                                                                 0

                                                               

*****************************************************************************

                                          Árnycsászár: /Rossz előszél/

Minden országban szárnyakélt a szóbeszéd, mely úgy homályosította el az eddig békés birodalmak derűs, kék egét, mint valami sötét viharfelhő. A sötét mágusok birodalma, az eddig földalatt rejtőző, már réges-rég ott várakozó mágikus védfalak mögött szunnyadó  Szrinsz birodalom hamarosan megnyitja kapuit, s sötét mágiájával elárasztja a világot vérvörösbe, feketébe és sötét színekbe borítva azt teljesen. Aki akkor reggel 𝕂𝕒𝕘𝕪𝕝𝕒𝕤𝕫𝕥𝕚𝕟 városának kikötő𝕛éb𝕖n állt, annak mind elkomorult e hírre az arca. (Ez Égenszárnyaló,Vízmélyén élő  és a Csillagvilágokból elmenekült Kristályos illetve az annak pereméről jött Ásványos népeket jelentette. Kiegészülve a majdani Jégsárkányokkal akik vezették őket)  Kivéve egy valakit.  A fiatal mágus felnevetett és nem törődve a rosszalló tekintetekkel kijelentette: -A világ mindjárt megváltozik csak a mágiája marad ugyanaz! Aki igazán szeretne erőt az csatlakozik azokhoz akik ismerik a mágia minden titkát..A káosz mindent a 𝕗𝕖𝕛𝕖 tetejére á𝕝𝕝í𝕥𝕙𝕒𝕥, nem kell ennyire megdöbbenni rajta..folytatta volna a szónoklást, mire valaki mérgesen megjegyezte: - Talán te is a gyülekező démoni sereg oldalán akarsz harcolni azért vagy ilyen jókedvű? Szavait a körülöttük nyüzsgő tömeg izgatott suttogása követte. A varázsló viszont már nem válaszolt, hanem felszállt az indulni készülő hajóra amelyre eddig várt. A hajó hamarosan elindult és ő 2 óra múlva megérkezett a legészakibb kikötőbe, ahonnan azonnal a fővárosba teleportált. Mert a kikötőben rászóló idegen jól sejtette tényleg csatlakozni akart a hódító hadjárathoz. Az egész város olyan volt, mint egy óriási kitörni készülő vulkán. Forrongott az izgatottságtól, a vérszomjtól , a kalandvágytól és a hő vágytól, hogy megmutassa a világnak a mágia igazi hatalmát. Fekete köpenyek suhantak, mérgezett tőrök csörrentek, a levegőben kézzel tapinthatóan lebegett az izgatottság. Mindenütt Szrinsz mágusok gyülekeztek, csoportokba verődve, halkan beszélgetve és közben fegyverkezve. Mágikus kötetek, veszélyes fegyverre és minden egyébre való mérgek, rettenetes átkok, rettegett rontások cseréltek gazdát a várakozástól terhes tömegben. A fiatal mágus (a történet elejéről) nagyon határozottan vágott át a sokaságon. Majd a várkastély kapujához érve teleportált egyenesen a várfalra. Kria volt az s beszédet kellett mondania. Tudta, ez majd mindent megváltoztat. A birodalom végre fölébredt a több 1000 éves szendergéséből, a felkészülés a végéhez közeledett. Az összes varázstudó érezte, most végre megmutathatják a világnak erejüket, a Káosz erejét s  rejtőzésük hamarosan véget ér. A minta kialakulására várt mely megmutatta neki, hogy a minden klánból az összes rend jelen van. Mind az ,,ünnepi sárkánybőrébe" azaz az alkalmi köpenyruhájába öltözött. A színek és minták alapján látszott ki hol van s bizony senki sem hiányzott. Kria ekkor elérkezettnek látta az időt, beszéde egy ősi rituálén alapult mely azt szimbolizálta ahogy a mágia megtöri és átformálja maga körül  a világot s annak teremtményeit. - A sötét égi sárkány szárnyaljon fejünk fölött s borítsa be sokszínű tüzünkkel világaink egeit és fesse meg sokszínben pompázó vérrel szigeteink földjeit! S a vér mely területeinken folyik illessen újra minket az Ősmágia népeit akik megalkothatják a legerősebb mágikus világok szövetségét s az Ősmágia törvényeit betartva uralkodhatnak azon! 

A kezek a levegőbe lendültek s mindegyik a vérmágia jelét mutatta. Teljes volt az egyetértés. Kria és sötét mestereik torz diadallal mosolyogtak. Végre elkezdődhetett a háború.. 

                                                                 1

                                                               

*****************************************************************************

                         Árnycsászár: /Tanítvány a harcmezőn/

A mágia piros és kék fénnyel villódzva világította meg az eget. Ezzel egyidőben pedig a várost védő fal hatalmas robbanás kíséretében darabjaira hullott. Ekkor két mágus rohant a fal romjainak helyére. Míg egyikük védőpajzsot emelt, a másik elkezdett egy mágikus falat építeni a felrobbant fal darabjai fölé. 

-Mostmár hamarosan egyedül is boldogulni fogok majd ezzel! -jelentette 𝕜𝕚 𝕖𝕘𝕪𝕚𝕜ü𝕜 büszkén építkezés közben.

Helyeslő bólintás érkezett válaszként. Védekeztek és építkeztek hát tovább.

-Hányas védelmi pont is ez? -kérdezte hirtelen az építkező.

-Ez az ötös..azt hiszem. -válaszolta a védő.

-Amúgy: Még jó, hogy nem adják magukat olyan könnyen! -folytatta lelkesen  az építő: -Így is elég fura ez a Mágikus Népek Szövetsége.  De az az igazán különös, hogy milyen indokkal gyűjtötték egybe a harcolni hajlandó varázstudóikat..még hogy legendás szörnyetegek azaz sárkányok vagyunk! Ha csak egy Kötelék is lenne velünk fele ennyi idő alatt megvernénk ezeket a nyomorultakat! Na mindegy, azért mégis bebizonyítjuk, hogy a mágiánk és a káoszfilozófiánk jóval 𝕖𝕣ő𝕤𝕖𝕓𝕓 𝕤ő𝕥 hatalmasabb, mint az övék..𝕧𝕒𝕘𝕪 ami azt illeti  bárki másé!!!

-Elképesztő, hogy ezt bizonygatnunk kell...- a védő hangja meglepődést és rosszallást rejtett. 

-De legyen! Végülis azt nem kell tudniuk, mik vagyunk, csak azt, mennyivel hatalmasabbak vagyunk náluk! Valamint azt amit majd megtanítunk 𝕟𝕖𝕜𝕚𝕜 𝕒 𝕍é𝕣𝕣ő𝕝, 𝕒 𝕄á𝕘𝕚á𝕣ó𝕝, az Ősökről és a Káoszról... -tette még hozzá kaján vigyor kíséretében. 

Miközben ezeket megbeszélték varázserejű rítusokkal összekötötték a visszaépített faldarabot a védőfal többi részével, ami tartalmazott bástyákat ès őrtornyokat is. Miután ily módon kiegészítették a védelmi vonalaikat, a két mágus visszament a csatatérre és védték a falat. Egész éjszakába nyúlóan ott álltak és védekeztek. -Ezek sose fogynak el? -kérdezte a lángszemű Szilirit. Hagyd csak majd elfogy a harci kedvük, amint kitör a Tőrök Vihara! -vágta rá a társa Tarata. Így is lett. Hiába voltak az ellenfeleik nagyon kreatívak és tettek a katapultjaikba minden átoktörő ketyerét amit csak találtak, ezek varázsfalhoz hajigálása nem segített 𝕤𝕠𝕜𝕒t rajtuk. 𝔸 Szrinszek 𝕙𝕚𝕙𝕖𝕥𝕖𝕥𝕝𝕖𝕟 𝕖𝕣ő𝕧𝕖𝕝 é𝕡í𝕥𝕖𝕥𝕥𝕖𝕜 ú𝕛𝕣𝕒 𝕤 𝕞é𝕘 𝕖𝕘𝕪 𝕣𝕠𝕟𝕥á𝕤𝕣𝕒 𝕚𝕤 𝕞𝕒𝕣𝕒𝕕𝕥 𝕖𝕟𝕖𝕣𝕘𝕚á𝕛𝕦𝕜. A vihar úgy szétszórta elleneiket minden felszerelésükkel együtt, hogy a Szrinsz káoszmágusoknak várniuk kellett egész napokat, hogy a harc folytatódjon.

   A keveseket akik erővel akartak az általuk csak "sötét behatás"nak nevezett káoszmágia terjesztés ellen harcolni hamar elfogyott erejük 𝕕𝕖 𝕒𝕫 elszánásuk 𝕟𝕖𝕞. Hiába 𝕟𝕖𝕞 𝕝𝕖𝕙𝕖𝕥𝕖𝕥𝕥 𝕖𝕤é𝕝𝕪ü𝕜 𝕒𝕫 𝕖𝕘𝕪𝕚𝕜 𝕝𝕖𝕘𝕙𝕒𝕥𝕒𝕝𝕞𝕒𝕤𝕒𝕓𝕓 𝕗𝕒𝕛 𝕖𝕝𝕝𝕖𝕟. 𝔼𝕝𝕣𝕖𝕛𝕥ő𝕫𝕥𝕖𝕜 é𝕤 𝕔𝕤𝕒𝕡𝕕𝕒𝕜é𝕤𝕫í𝕥é𝕤𝕓𝕖 𝕗𝕠𝕘𝕥𝕒𝕜..𝕚𝕟𝕟𝕖𝕟𝕥ő𝕝 𝕟𝕖𝕙𝕖𝕫𝕖𝕓𝕓 𝕧𝕠𝕝𝕥 𝕞𝕖𝕘𝕥𝕒𝕝á𝕝𝕟𝕚 ő𝕜𝕖𝕥 𝕤 í𝕘𝕪 𝕤𝕫𝕖𝕞𝕓𝕖𝕤í𝕥𝕖𝕟𝕚 ő𝕜𝕖𝕥 𝕒 𝕂á𝕠𝕤𝕫 𝕥𝕒𝕟𝕒𝕚𝕧𝕒𝕝 𝕤 𝕙𝕒𝕥𝕒𝕝𝕞á𝕧𝕒𝕝.

 A káosz céljai mielőbbi elérésére titkos terveket 𝕜é𝕤𝕫í𝕥𝕖𝕥𝕥 hát. Titokban fájdalmas felavatások kezdődtek. 𝔸 káosz-avatás 𝕥𝕒𝕓𝕦 𝕧𝕠𝕝𝕥 í𝕘𝕪 𝕒𝕫 é𝕣𝕚𝕟𝕥𝕖𝕥𝕥𝕖𝕜𝕖𝕟 𝕜í𝕧ü𝕝 𝕞á𝕤 𝕟𝕖𝕞 𝕚𝕤 𝕥𝕦𝕕𝕠𝕥𝕥 𝕣ó𝕝𝕒. Az immár felavatott ifjú mestermágusok pedig megismerhették é𝕤 𝕚𝕕ő𝕧𝕖𝕝 𝕥ö𝕜é𝕝𝕖𝕥𝕖𝕤í𝕥𝕙𝕖𝕥𝕥é𝕜 a hadmágia cseleit is úgymint: tőr kard tű láng méreg sav mágiát. 𝔼𝕫𝕖𝕜 𝕛ó𝕝 𝕞ű𝕜ö𝕕tek 𝕒 csapdák 𝕖𝕝𝕝𝕖𝕟. Á𝕞 𝕖𝕜ö𝕫𝕓𝕖n 𝕒 𝕙𝕒𝕣𝕔𝕚 é𝕟 𝕜𝕚𝕒𝕝𝕒𝕜í𝕥á𝕤𝕒 é𝕤 𝕜ü𝕝ö𝕟választása 𝕤𝕠𝕣á𝕟 𝕤𝕒𝕛𝕟𝕠𝕤 𝕒 𝕥𝕒𝕟𝕠𝕟𝕔𝕠𝕜 𝕘𝕪𝕒𝕜𝕣𝕒𝕟 𝕧𝕖𝕤𝕫𝕥𝕖𝕥𝕥é𝕜 𝕖𝕝 𝕒 𝕜𝕠𝕟𝕥𝕣𝕠𝕝𝕝𝕥 é𝕤 𝕖𝕤𝕥𝕖𝕜 𝕥ú𝕝𝕫á𝕤𝕠𝕜𝕓𝕒.

𝔼𝕣𝕣ő𝕝 𝕔𝕤𝕒𝕜 𝕂𝕣𝕚𝕒 é𝕣𝕥𝕖𝕤ü𝕝𝕥 𝕞𝕖𝕣𝕥 ő 𝕤𝕫𝕖𝕣𝕖𝕥𝕖𝕥𝕥 𝕒 𝕙𝕒𝕣𝕔𝕣ó𝕝 𝕓𝕖𝕤𝕫é𝕝𝕟𝕚 𝕡𝕚𝕜𝕜𝕖𝕝𝕪𝕧é𝕣𝕖𝕚𝕜𝕜𝕖𝕝, 𝕞í𝕘 𝔻𝕣𝕖𝕤𝕤𝕫í𝕫 Deinerar 𝕒𝕫𝕒𝕫 𝔻𝕖𝕚 𝕚𝕟𝕜á𝕓𝕓 𝕖𝕝𝕧𝕠𝕟𝕦𝕝𝕥 é𝕤 𝕠𝕝𝕧𝕒𝕤𝕠𝕥𝕥 𝕥𝕒𝕟𝕦𝕝á𝕤 𝕧𝕒𝕘𝕪 𝕘𝕪𝕒𝕜𝕠𝕣𝕝á𝕤 𝕦𝕥á𝕟. 𝔸 𝕜𝕚𝕜é𝕡𝕫é𝕤ü𝕜 𝕦𝕘𝕪𝕒𝕟𝕚𝕤 𝕒 𝕥𝕒𝕟𝕦𝕝á𝕤𝕤𝕒𝕝 é𝕤 𝕘𝕪𝕒𝕜𝕠𝕣𝕝á𝕤𝕤𝕒𝕝 𝕜𝕖𝕫𝕕ő𝕕ö𝕥𝕥. ℂ𝕤𝕒𝕜 𝕒𝕫 𝕒𝕧𝕒𝕥á𝕤𝕠𝕟 á𝕥𝕖𝕤𝕧𝕖 𝕝é𝕡𝕙𝕖𝕥𝕥𝕖𝕜 𝕒 𝕙𝕒𝕣𝕔𝕥é𝕣𝕣𝕖. 𝔸 𝕝𝕖𝕘𝕗𝕚𝕒𝕥𝕒𝕝𝕒𝕓𝕓𝕒𝕜𝕟𝕒𝕜 𝕒𝕫𝕠𝕟𝕓𝕒𝕟 𝕖𝕫 𝕠𝕝𝕪 𝕣𝕖𝕥𝕥𝕖𝕟𝕖𝕥𝕖𝕤 é𝕝𝕞é𝕟𝕪 𝕧𝕠𝕝𝕥 𝕠𝕝𝕪 𝕝á𝕫á𝕝𝕠𝕞𝕤𝕫𝕖𝕣ű 𝕙 𝕜é𝕡𝕥𝕖𝕝𝕖𝕟𝕖𝕜 𝕧𝕠𝕝𝕥𝕒𝕜 𝕣ó𝕝𝕒 𝕓𝕖𝕤𝕫é𝕝𝕟𝕚.

Végül a két fiú is átesett (utoljára) a felavatáson s immár teljes értékű mágusként (s mégis  mélyen 𝕓𝕖𝕝ü𝕝 𝕒 lelkükben csonkábban és sérültebben, mint valaha) nézhettek szembe a jövővel mely joggal borzasztotta el egyiküket és vonzotta a hatalom ígéretével másikukat. 

    A 𝕙ó𝕕í𝕥ó háborúk gyorsan haladtak, legalább olyan gyorsan akár az avatások. Csakhogy amíg hatalmuk harcban megmutatását dícső tettnek ítélte a 3 Ősfaj addig az avatást tekintve nem kevés 𝕟é𝕫𝕖𝕥𝕖𝕝𝕥é𝕣é𝕤ü𝕜 akadt. 

Az Őskáosz a Szrinszeket jelölte ki Uralkodóknak és  az övéiket ill a Jégkígyók kaotikusabb felét főbb tanácsosoknak  és a várkastélyok urainak míg a nyugodtabb Jégkígyók határvédők és tudásőrök lettek, a Kígyók pedig a többi nép viselt dolgaival foglalkoztak. 𝔸 ℂ𝕤𝕚𝕝𝕝𝕒𝕘𝕤á𝕣𝕜á𝕟𝕪𝕠𝕜 𝕒 𝕁é𝕘𝕜ígyóknak 𝕒𝕫 Á𝕝𝕠𝕞𝕤á𝕣𝕜á𝕟𝕪𝕠𝕜 𝕒 𝕂í𝕘𝕪ó𝕜𝕟𝕒𝕜 𝕤𝕖𝕘í𝕥𝕖𝕥𝕥𝕖𝕜. 𝔸 Jégsárkányok 𝕟𝕒𝕘𝕪 𝕣é𝕤𝕫𝕖 𝕜𝕚𝕧á𝕝𝕒𝕤𝕫𝕥𝕠𝕥𝕥 𝕧á𝕝𝕥 𝕒 𝕞𝕒𝕣𝕒𝕕é𝕜 ú𝕛𝕣𝕒𝕣𝕖𝕟𝕕𝕖𝕫ő𝕕ö𝕥𝕥  𝕤 𝕤𝕠𝕜𝕜𝕒𝕝 𝕜é𝕤ő𝕓𝕓 𝕁é𝕘𝕤𝕫𝕚𝕝á𝕟𝕜𝕤á𝕣𝕜á𝕟𝕪𝕠𝕜 𝕟é𝕧𝕖𝕟 𝕧á𝕝𝕥 𝕚𝕤𝕞𝕖𝕣𝕥𝕥é. Az elfogottaknak megmutatták az Ősmágia erejét s akit lehetett előbb fogolyként majd szolgaként szolgálatra fogtak.

                                                                   2

                                                                 

*****************************************************************************

                                    Árnycsászár: / Béke és büntetés /

         Béke köszöntött hát 𝕧𝕚𝕝á𝕘𝕒𝕚𝕜𝕣𝕒, 𝕙𝕚𝕤𝕫 𝕒 𝕙ó𝕕í𝕥á𝕤 é𝕤 𝕒 𝕞𝕖𝕘𝕥𝕠𝕣𝕝á𝕤 𝕚𝕕𝕖𝕛𝕖 𝕝𝕖𝕛á𝕣𝕥, de ez egyben a büntetés ideje is volt. 

Az első dolog amit az alsóbb fajok megtanultak az volt h a Szrinsz mágia furcsa érzés. Nem komfortos, kényszerítő erejű, s tompa fájdalommal jár. Az első időkben azaz az első 16 000 évben a fiatalabb fajok rájöttek a Szrinszek tele vannak  feszültséggel mert a mestereiken és a Jégkígyók egyik felén kívül senki sem érti meg őket. Ezen felgyülemlett indulatok szélsőséges érzelmekben mutatkoztak meg: egyik pillanatban nyugodt erős kiegyensúlyozott kisugárzásuk volt a másikban vagy dühösen kavartak káoszt vagy hosszasan panaszkodtak azoknak a keveseknek akik meghallgatták őket. A mesterek azért próbáltak tenni valamit. Az Ősök erejét összegyűjtve mágikus tárgyakat hoztak létre amelyeken át beszélni lehetett a legöregebbekkel a nagy birodalmak előtti rokonokkal. Ez úgy tűnt jó megoldás. Csak azok nem szabadultak heves kitöréseiktől akik harcimágusok lettek végleg. Nekik többször kellett a sötét énjüket az ún "sötét arcukat" használniuk és ez ingataggá tette a belső lelki világukat. Ezekben az időkben az irányító mágia vezette a szolgák testét akik csendesen beszélgetve  viselték el sorsuk és óvatos megfigyeléseikből feljegyzéseket írva továbbították a tudást. Nem volt rossz soruk, lassú és kényelmes módon folyt életük el tudtak határolódni/vonulni az időnkénti érzelmi viharok elől és meg volt a saját helyük/ területük ahonnan elmentek a tornyokba dolgozni és ahová hazatérhettek.

       A gőgös Jégkígyó testvéreik hideg, mindent magasabbról szemlélő hozzáállása a sok finomkodó megjegyzéssel szintén nem volt könnyen elviselhető. Pedig ők a Szrinsz mágusokat is igyekeztek hideg magukkal megnyugtatni sőt türelemre inteni. De jó megfigyelőkészségük és elképesztő memóriájuk nagy segítség volt a rendszerezés: ,tárgyak elhelyezése, sorba állítása, egy adott hely berendezése és az élettér általános rendbentartása szempontjából. 

       A kommunikáció viszont nem ment, nemhogy könnyen, sehogy sem. Az  összes ősi nép annyira másként gondolkozott s hosszas körmondataik mögött olyan ismeretlen gondolatok rejtőztek h igen hamar be kellett fejezniük a közvetlen utasítások kiadását s bármilyen szóbeli próbálkozást. 

        A Kígyók bölcsek voltak így nem erővel hanem büntető/jutalmazó módon jó és rosszabb érzetet adó mágiával tanítottak. Így igyekeztek felvenni a kapcsolatot az alárendelt fajokkal. Ez a része jól is működött gyakorlatban. Ezekkel a mágikus módon tanító ún "érzetekkel" sokkal jobban haladt minden. Sietni nem kellett. A munkavégzés mágiával egyszerű és gyors volt. Ehhez társult: ha valaki ügyes volt hirtelen erősebbnek fürgébbnek érezhette magát. S ha vki húzódozott kellemetlen sürgető érzés furakodott a bőre alá. Az ilyen próbálkozások pedig végül a megoldást jelentették a különböző népek kommunikációjára. Az odafigyelő idősebb szolgák ugyanis jegyzeteket készítettek a saját nyelvükön népüknek (ilyenkor pihentek egy kicsit s valaki fölváltotta őket). Mivel egyre többen tették ezt egyre könnyebb dolguk volt.  Egyébként szállásaik viszonylag távol de még belátható területen helyezkedtek el uraik szállásai a komor Szrinsz tornyok hatalmas udvarain.

          A Kígyók viszont sikeresen teljesítették a kapcsolatépítés feladatát. S pár sajnálatos esettől eltekintve ügyesen elválasztották 2 ősi testvérfajukat a többiektől. Csak azok maradhattak akik a mágia érzékelés útján képesek voltak megtanulni hogyan legyenek hasznosak az árnyas várak és komor kastélyok urainak. A legendák szerint ezek voltak a későbbi kisebb mágikus népek vezetői hozzátartozóikkal egyetemben. Mert jól megfigyelték nagyuraik varázslatait és tanultak belőle a mágia természetéről. Majd ezt szolgálatként és átadandó tudásként hasznosították.

                                  

          

                                  

                                                                    3

 

                                                                 *****************************************************************************

                                           Árnycsászár: / Választás előtt/

    

Az Égenjárók hibáztak de nem ők voltak az egyetlenek. A Jégkígyók egy csoportja Jégsárkányok néven vezetője lett a védekező fiatalabb fajoknak majd mikor az égből jöttek jószándékú taktikája sem vált be, küldöttséget menesztettek a Fehér mágusok tanácsához kérvén őket vizsgálják meg a történéseket. Ez egy komoly kérés volt mert a fény oldalán állóknak rá kellett jönniük mik a valódi céljai a Káosznak a háborúval..De ezzel úgy mondd a Jégsárkányok elárulták minden olyan a 3 nagy fájna tartozó rokonukat aki a Káoszhoz állt közel. Ezért pedig vérárulóknak kezdték nevezni őket.

    Sajnos a számonkérés az utolsó utáni pillanatban történt. Ekkor a jók nagy mágusai aláereszkedtek a háborútól forrongó legközépső szigetre a konfliktus ugyanis oda koncentrálódott. Mielőtt pedig az ifjú harcmágusok klánokba klánjaik pedig rendekbe szerveződhettek volna közbeléptek és megkérdeztek mindenkit kisebb csoportokban: Tényleg ilyen káoszban akar élni? Valóban sötét mágiát akar majd használni? Vagyok inkább messzebb költözne a kp-tól? Ekkor alakultak ki az Ellensúly házak nagyon kevés Szrinsz fele Jégkígyó és jelentős Kígyó támogatással. A kérdéseket minden fiatalnak feltették.

          Dressz és Kria az utolsók között érkezett meg a hatalmas, magas tornyos, tanácskozásra kiszemelt épületbe melyet direkt e célből idéztek meg ideiglenesen. Feszülten mégis csendben  várakoztak. Mestereik erről semmit nem szóltak s egy baljós aurájú idegen jött értük. Ez pedig különös volt: Mi fontosabb két mesternek, mint tanítványaik jövője? Vagy ennyire  biztosak változatlan terveikben? S ha igen vajon mik lehetnek azok?

        Ezeken gondolkodtak amíg be nem hívták őket egy tanács színe elé. A visszhangos köralakú terem közepén vörösbarna asztal mögötte magas kék kárpitos székek. Békés harmonikus hangulatot árasztó hely. (Ez volt az utolsó alkalom h a tanoncok így láttak bármit annak teljes valójában. Többi már felavatott társuk mást látott és érzett. S ennek az Új Paktumok értelmében így is kellett lennie.) Ekkor az asztalnál ülő ősz öreg, csupán egy társai közül mégis más, mint a többiek (természetesen voltak akik ezt nem így látták) megszólalt s köszöntve a 2 látogatót így folytatta mondandóját: -Ifjú mágusok, bizonyosan így akarjátok leélni század sőt ezredéveket jelentő életeteket.. miként mestereitek mutatják vagy inkább meghagyják? Feleljetek szavunkra most! Vagy mást (=szabadságot) gondoo el lelketek? 

Ekkor Kria válaszolt s szavaiban indulat izzott: Megfelelek én kérdésetekre ó bölcsek kik oly későn érkeztetek! Igenis mágus leszek s az maradok.. a hatalom igazi letéteményese! Ekkor az asztal körül szemek villantak s jelentőségteljesen összenéztek a titkot fényes oldalát tudók. Kria ezt gyorsan észrevette: Hiába pillantotok össze bizalmasan, válaszom így adom komolyan, hogy nem ingathattok meg igazamban, hiába ültök itt oly sokan! Ezzel büszkén magasra tartva fejét megfordult haja lobogva perdült utána s kivonult a teremből ki egyenesen az épületből s az Őskáoszt szólítva szinte azonnal visszatért tanulóhelyére. 

Innentől Dresszízen volt a válaszadás sora. Ő nem volt heves, nyugodt volt, elgondolkozó szinte álmodozó. - Hiszek a mesteremben! - bökte ki végül hirtelen amikor már azt hitték meg kell ismételniük kérdésüket. Amíg ő velem van nem érhet baj... Aztán majd úgyis eljön a tánc és megment.. - tette hozzá ajkán  különös mosollyal. Kérdezői látván h többre nem számíthatnak tőle bólintottak majd útjára engedték. Mikor elhagyta az épületet egyikük megjegyezte: - Ez az ifjú hihetetlen erős mágiával és úgy tűnik némi jóstehetséggel jött a világra! A többiek egyetértettek társukkal. S egy kevés sajnálkozással merthogy tényleg későn érkeztek (pont úgy ahogy Kria mondta) s így alig maroknyi tanoncot sikerült megmenteniük a sötétség markából, elmentek s visszatértek ragyogó világaikba, hol a gyönyörű villódzó színek mellett és alatt nem bújnak sötétebb (néha éjsötét ritkábban csontszínű  általánosan méreg lila nemkülönben vérszín) árnyak.

         

                                                                 4

                                                               

  ****************************************************************************                                         

          

                                                   Kalandos emlékek:

Dressz egész mágus életében tudatosan került vmit. Az uralkodói címet. Tudta sőt mi több érezte táncosnak jó de vezetőnek már nem lenne az. Ahogy végig gondolta legfontosabb küldetéseit táncos társaival ez egyértelműnek látszott. Például ott volt az a kaland..

 

  

A hírek gyorsan érkeztek a mágikus csatornákon át. A rémálom maradékok egy zárványban táncosokat ejtettek foglyul! Meg kell őket menteni! Ahogy összeültek ötletelni mit kéne tenni elég hamar eszükbe jutott a megoldás. A sárkány alak! Hiszen erős mágikus +utazásra szállításra tökéletesen alkalmas! Azonnal útra keltek amint a csoport létszámot ellenőrizni tudták..átváltoztak és csak repültek, repültek és repültek. Egészen addig amíg..Természetellenes izzás kélt odalentről a földről. Ott volt. Egy hatalmas borostyánnak látszott akár egy káprázat de ők pontosabban tudták h rejt vmit. Vmi fontosat...

A  sárkányok a tábor területén kívül az erdő magas fái között szálltak le. 

-Jól van a feladat a következő: Megtalálni és Megmenteni a fogságbaesett táncosokat! -üzent  gondolatban a vezetőjük. 

-Hol vannak? -kérdezte valaki.

 -A tábor közepén! -hangzott a válasz.

 -Azt mágikus fal védi! -aggodalmaskodott  egyikük.

-Nem baj elbontjuk! -vágta rá egy másik társ.  

-Nehezen, a mágia itt mindenütt zavaros..-vette észre az egyik lány.   

-Máshogy működik, mivel ez itt egy sík zárvány! De kitartás, mindenképp megoldjuk! -közölte egy társa bizakodva.  

-Elég ha egy helyen meg gyengítitek és ott át csúszunk! -indítványozta a főtáncos gyorsan reagálva a helyzetre.

 -Rendben! -egyezett bele a csapat közösen.

Négy fiú már el is kezdett varázsigéket szórni, arra a részre amit a vezér kiszemelt. Jó időbe telt de át tudták törni.

 -Most előre a foglyokhoz! -csattant a parancs valamennyiük elméjében. Hat lány átfutott, eloldozták a rabokat és futottak kifelé. Ám valami mintha megmozdult/megváltozott volna a védőburkon. Fokozatosan elsötétedett.

 -Késő, észrevettek minket! -kiáltotta az egyik leányka. 

-Akkor változzunk át! -indítványozta valaki. 

Visszaváltoztak sárkánnyá és a magasba emelkedtek.. volna, ám káosz mágia gyengítette őket és borzalmas hidegét nem is lehetett máshoz hasonlítani.  Csak egyvalaki volt köztük, aki ismerte ezt a mágia formát, és semmisé tudta tenni a hatását, ő pedig mint a villám öltötte magára emberi formáját, hogy elmondhassa a megfelelõ igét, mely segített a rossz erők elűzésében.

 Fordulj Vér és Fordulj Világ
ne lásd meg, hogy te rád mi vár
 sötét árnyék visszafordulj
  rejtsd el  torz erődet  zordul!
 

Senki nem tudta ki volt az és ez így jó volt. A sötét erő megtört, Dressz és társai pedig felszabadultan vetették magukat, a feltámadó északi szelek járta levegőégbe. A szájukban lèvő hálóban a megmentettek burkolóztak különös díszítéssel melegítõ hatásúvá bájolt takarókba. Így értek haza a rendjük kp-jába. Zöld levelekből épült sátor volt. Meleg puha és otthonos. Jól elrejtve a káosz erői elől. Köszöntések és köszönömök záporoztak majd elkövetkezett a kötelékerősítés tánca. Együtt járták valamennyien. Szívek érzések és energiák kapcsolódtak egymásba. Piciny fény a sötét éjszakában.

Aztán az a másik eset..

Tűzcseppek záporoztak és ő nem tudott mit tenni. Kérdezték de nem tudott mit mondani. A többieknek sem voltak sokáig használható ötletei. Pedig a kör alakú völgyben eddig zölden elterülő liget egyre jobban lángolt.

 Egész addig csak lassan és nehezen küzdve jutottak előre feladatukkal míg meg nem jelent a vezér. Messze járt klánja titkos találkahelyén. Egykettőre átlátta a helyzetet s már látta is mit kell tenni. Elhárítás volt a feladat hát vízpajzsot kell kreálni! Ügyesek voltak, ám a szőke hajúnak nagy zavar keletkezett a lelkében. "Mert mégis mire jó az amit tőlük tanult ha nélkülük nem tudja használni?"- gondolta.  Egyik társnője Sz észrevette és félrehívta beszélgetni. Miközben beszéltek a keletkezett károkat állították vissza a környéken ahol  "A Tűz könnyei" című varázsige elszabadult. 

-Mi a baj? Látom nagyon elmélkedsz..talán aggódsz?

-Mindaz amit tőletek tanultam..akkor is használható ha nem vagytok ott, és csak én cselekedhetek?

-??? Hmmm..Hát az a fontos h mindig mindenhol jószívű és segítőszándékú varázslókkIal működj együtt! Ilyeneket pedig találni fogsz...bár sajnos nem a tieid között..de ne szomorkodj! Nem mindenki választja a káosz útját.. sőt vannak akik nem örökre tévednek árnyas ösvényre.. 

-Vajon sikerül elkerülnöm..? - szólal meg a szőke Pár közeli hamukúpot nézve amint felemelkednek és kis facsoporttá válnak a visszaállító varázsnak megfelelően.

-Micsodát?

-Hogy olyanná váljak akit vissza kéne később állítani?

-Hogy eltévedj? A lány  messzebb az árnyas erdei utakat nézte.

-Nem. -érkezett a rövid válasz.

-Akkor hogy elvessz egy időre? - A leány szeme már az egyik meredély tetején járt.

-Hogy sötét árnyékká váljak.. - a fiú csak a csúcsok árnyékáig jutott.

-Mint a többiek?

 -Igen! - vágta rá Dre. Agya közben lázasan járt. Csak két másik szrinsz volt a csapatban és tudta róluk h csúf dolgokra képesek bizonyos személyiségeik.

Egy megnyugtató kézszorítást érzett.

-Ne félj ahogy ők képesek élni, és megküzdeni ezzel, úgy te is képes leszel..

-Ezzel? Inkább velük nem?...akik a tudást kínalják és a hatalmat..

-Ami a ti véretekből fakad..bár az a furcsa miért csak ők taníthatnak titeket?

-Ha kíváncsi vagy a fényre és vágyod jót ne beszélj erről és ne is gondolj rá többet! 

A lány felkapta a fejét ezekre a szavakra. Társa tekintete most hideg volt elrévedő és valahogy végtelenül szomorú. Ködös fájdalommal tekintett előre noha már nem is látta maga körül a világot. A lányt hideg balsejtelem borzongatta meg: Mégis mit tettek azok vele?  -kérdezte csakúgy magától. De választ nem várt. Ő még csak kevés ideje volt táncos. Fiatal volt még ilyen tudáshoz. 

De segíteni akart társán így nem adta fel ezek után sem.

-Te látod a fényt ugye? - s felnézett a ragyogó ég felé.

-Hmm? Nos igen de..- bizonytalan válasz, mintha nem lenne ez így helyes. Persze a lány tudta h a Szrinszek a holdak fényét leszámítva a teljes sötétséget választották az általuk uralt síkokon. Ezért volt nagyszerű táncosnak és utazgatni.. Ilyenkor látni lehetett akár a nap fényét is!  Majd tovább terelte a beszélgetést.

-Szerinted az utódaid is látni fogják majd?

-Ugyan, hiszen a többiek tudják nem lennék túl jó tanító..

-De lelkes vagy és kedves és bizalmat ébreszthetsz..tehát..

-Tehát? - szinte már nevetséges értetlenség.

-Tehát lehetsz majd hívó egyszer és hívhatsz olyanokat is akik éppúgy vágyják a fényt mint egykor te! A másik láthatóan elgondolkodott ezen.

-Ez lehet az út? - Az a boldog felismerés az a fényes mosoly!

-Ez AZ út! - magabiztos támogató fellépés. Végülis én egy jóbarát vagyok- gondolta a vöröshajú pikkelynővér. Szívében mégis különös melegség áradt szét. Talán kötelékünk hosszú időre szól majd? -reménykedett. Nem volt jós. De ebben nem tévedett.

Végül az Első Rengés jutott az eszébe..

A mikor Észak  Jégfalai leomlottak  senki sem hitte volna, hogy ez az esemény új küldetést jelent. Amikor azonban a hallgatag jégsárkányok, a rendet mindig kézbentartó szárnyaskígyók az ún Őrzők, sőt még az őserdei eredeti állati alakjukat megőrző dzsungelkígyók is, arra panaszkodtak, hogy földjüket oly erejű pusztítás érte, amit a nagy hadjárat óta nem láttak, a bölcs fehér mágusoknak el kellett gondolkozniuk. Hamarosan  táncosokat küldtek az ügy kivizsgálására. Rendezésükre több táncoskör is részt vett ezen a küldetésen köztük a Szíriusz Kör is. A leggyorsabban repülő társuk északra ment kutatni és nyugtalanító hírekkel tért vissza útjáról. -Valaki az új kígyók közül azt szerette volna hogy a magas északon is nőjjenek növények ezért elkezdte keresni az ősi élet szimbólumát.-újságolta. 

-Micsoda az pontosan? -kérdezte egy lány. 

-Egy régi és nagy erejű varázsjel, ha helyesen rajzolják le varázsa zölddé és élővé változtatja maga körül a világot. -érkezett a válasz egyik társától. 

-Mi történt azzal aki a keresésére indult? -hangzott a csapat következő kérdése.

 -Nem tudja senki. -jött a csendes válasz. Egy darabig csönd volt.

-Akkor hol kezdjük a nyomozást?  

A hang tanácstalan volt, mert senki sem tudta a választ. Vki hirtelen összeráncolta a szemöldökét és rövid gondolkodás után ezt mondta: -Nekem ez sehogyan sem tetszik!  Ahonnan én jövök azt tanították nekem, hogy az új kígyók maguk is elfelejtették az ilyen ősi rúnákat, és aki nem, az keresett olyat, aki segített kitörölni az emlékezetéből ezt a fajta tudást, ugyanis tiltottnak számít! 

Az előbb szóló megint megszólalt :  -Nekem azt mondták az ősmágusaik  rejteznek,  és  el is hiszem, mert nálunk is sok az olyan fehér varázsló, aki inkább másnak adja ki magát vagy teljes magányban él, mintsem hogy azzal amit tud, bajba sodorjon másokat! Ám ennél többet én sem tudok..-hallgatott el. Hallgattak mind egy jó darabig. Majd:

-Ha ez így van egy lehetőség marad! -vágott közbe Dressz : Az, hogy az egész hazugság és aki a növekedés jelét kereste az ellenkezőjét találta. Ezután pedig azt hitte jót  tesz ha használja az ábra hatalmát, de nem így lett mert félrevezették!  

-Azt is tudod hogy kik tették ezt vele?  -kérdezte egy társa.  

-Igen, az Őskáosz egyik rendjének tagjai... Hiszen ki másnak lenne jó ha a magas észak káoszba süllyedne?

 -Van egy tervem, de össze kell hívni az összes táncost! -mondta a vezető. Így is történt. A feladat először a sötét rúna megtalálása, majd megállítása volt. Azonban a magas északon, mind a kígyók birodalmában, mind a velük szövetséges fajok területén a mágus hálót csak kisebb varázslatokra lehetett használni, ezért a jégsárkányok országának fala előtt, a  kígyók vára előtt középen és a dzsungelek  legszélső fái előtt, állva a táncosok saját érzékelő hálót hoztak létre, hogy az északot rontó sötét varázsjelet, minél hamarabb megtalálják és kiiktassák. Nem volt egyszerű feladat de a végén mégis sikerre l jártak. Ám csak azután, hogy különféle más típusú kisebb mágiákat, amiket a környéken lakók használtak, sikerült beazonosítani. Ezután pedig még ötször át kellett fésülni az egész területet, mire megtalálták az áruló jelet. Kicsi volt és gyenge, először azt hitték azt ő mágiájuk kelti amikor kígyó mágiával találkozik, így majd elmúlik, s nem foglalkoztak vele tovább. Nagy körben álltak csak a mágia láthatatlan szálait és kiélezett érzékelésüket használták a keresésre. De a kicsi rezgés nem tűnt el, sőt állandósult.  Mikor jobban ráhangolódtak, megérezték, hogy a káosz delejes hatalma árad belőle. Azonnal odateleportáltak hát és szemügyre vették a jelet.  Torz volt és csúf, ha valaki jobban szemügyre veszi, összehasonlítva az igazi növekedés jelével, láthatja hogy annak egy eltorzított mása, melyet mintha más irányba próbáltak volna felírni.  Ám ártani nem tudtak neki, jó mágiájuk lepergett róla. Több napon át próbálkoztak, hiába. Egyik éjszaka Dre megkérte őket, hadd őrizze egyedül a jelet, mivel nem volt jobb ötletük, megengedték neki. Akkor éjjel pedig Dre egy elfelejtett mágiát használt, amelyet gyermekkorában tanult, klánja ősi ereje ugyanis képes volt bármilyen mágiát az ellentétére változtatni vagy használója ellen fordítani, de ez rejtett képesség volt, eltemetve mélyen és csak uralkodó mágusok hívhatták felszínre,  elõjogukat  használva. Mikor azonban sikerült, hatása hamar megtörte a jelet és ezzel a terület pusztulása is megakadt. Viszont az ifjú varázsló nem tudott róla, hogy Tirell soha nem hagyja magára csapatának tagjait és ha magányos küldetésre mennek,  követi őket, mert fél az után ami régen a családjával történt. Így Tirell látta mit tesz a fiú, s megértette ki õ  és honnan jött, és hogy nagyon vigyáznia kell rá a birodalom érdekében. Persze ezt nem mondta el senkinek és mikor reggel Dressz előadta, hogy nem tudja mi történt, mert csak egy ötlet jutott az eszébe, elfogadta a hamis magyarázatot.  Végülis észak megmenekült s ez volt az ami igazán számított.

Mindezekből világosan kiderült h bárhol találhat jó társakat csak keresnie kell, ő nem egy vezető típus, az Ősök tudása megannyi veszélyt rejt magában. Azonban mindezt hiába mondaná el mesterének vagy mesélné el az Ősöknek nem változtatna semmin. Egy hatalmas faj tagja mely az uralomra való. 

                                                                            5

*****************************************************************************************

                                          

                                                            Cselek és hálók:

Hogyan lesz vki hadmágus? A mesterek tudták a választ. Ha az Ősök hangjai közül a legvadabbakra hallgat. Akik szörnyen a mérgesek, elkeseredettek, s a vágyaik rendkívül sötétek. Ez az egész csupán egy egyszerű teszt volt. Ám ez nem lehetett nyilvanvaló. Rejtetten történt egy fedőgyakorlat közben. Ahol egy látszólag félrecsúszott varázslat miatt a fiatalok a szörnyek egyik ősi világán kötöttek ki. Aki rögtön harcba szállt vagy kínozni kezdte azokat a lényeket válaszokat remélve az átment és később kívül fényes belül komor nehéz magányos és árnyakkal teli karrier várt rá. Sötét Hadúr lett. A többiek más mágusként találták meg a nekik való hivatást.

   Ám ezek mellett idővel egy új kutatás kezdődött. Az avatár kutatás. Persze erre is volt rejtett teszt. És sajnos Dressz hajlandóságot mutatott arra h fölvegye a kapcsolatot a legérdekesebb alakváltó Őssel az elzárt dimenzióból. Ha baj volt ő a Tükrök Urát szólította akit úgy kezelt akár az alternatív énjét. Ezt pedig a mestere teljesen ki is használta. Elintézte h  A Tükör Ős elfoglalja tanítványa testét és furcsa tiltott dolgokat tegyen. Így aztán Dresszízt h gondolkojon el a itteni, kizárták az álomsík egy magányos félreeső részére. Amely érdekes módon közel esett a rémálomsík határához..

-Ez csak egy egyszerű idézés. Egy mítikus lényt megidézni nem nagy feladat de sokat tanulhattok a mágikus világok szabályairól általa. - mondta az oktató. A magyarázat kielégítőnek tűnt. Az ifjú szrinszek izgatottan súgdolóztak egymás közt. Tetszett nekik a feladat mert fogalmuk sem volt a titkos tesztről. Na most megmutatom hogyan kell csinálni! Majd odament a sziklaterem szélét jelent egyik kerek kőhöz előtte bűvös folyadékkal kört rajzolt majd rúnákat helyezett el benne. A kör felizzott majd megjelent..egy megláncolt mantikór. A lény a láncát csörgette és emlékei megmutatták mi történt vele. Egy faragott képen lakott de rosszul viselkedett mert szétdúlta a gazdája az egyik mágus írnokszobáját ezért leláncolták és képét levitték az alagsorba. Azóta ott lakott. Amikor véget ér a büntetése majd visszakerült az eredeti helyére. Mindenkivel volt ámulva. Ekkor egy alacsony vékony tanonc próbálkozott. Egy nagát idézett meg aki elmesélte h ő miket gyűjt és próbált eladni néhányat ezen dolgok közül. Jót beszélgettek vele aztán hazaküldték ahogy az előzőt megtörve az idézést. Aztán Dre következett. Izgatottan szinte remegve állt a kör előtt. De amikor fölvillantak a rúnák nem egy kreálmány tűnt fel előtte...hanem egy tükör egy csillogó keretű sötét kristály tükör. Egyik tanár a háttérben élesen elvigyorodott. Az idősebbek tudták kinek a jele ez...hamarosan Dressz is megtudta..

A sötét mesterek feladata egyszerű volt: elég nagyhatalmú tanítványokat szerezni, s őket elválasztani a világtól főleg más fajoktól. A Szrinszek maguknakvaló, magukban forduló, sértődékeny, haragtartó esetenként bosszúálló fajként váltak ismertté mert mestereiknek sem igénye sem eszközei nem voltak a változtatásra. Machinációik folytán tanoncaik lelkivilága sohasem változott, sosem virágozhatott ki, csak zölden csírázott. Minden változatlan maradt körülöttük s ők képtelenek voltak a változásra. A szívük kicsi és bizonyos esetekben kicsinyes maradt. A lelkük hiányos volt ezt bárki megláthatta/észrevehette egy egyszerű auralátó igével. Mert a hatalomnak ára van, ára volt és ára lesz még világ a világ.

Dressz a mesterre pillantott. Nézz bele! Nézz a tükörbe!- biztatta amaz. Belenézett..és megdermedt. Egy idegent látott aki az ő tükörképe mellé suhant majd..összeolvadt vele! A tanonc furán érezte magát. Sértettséget érzett és vad dühöt melyet úgy érezte alig tud visszatartani s a környezetére fogja zúdítani hamarost. De a Legfőbb Kötelék törvényének parancsa szerencsére nem engedte h a többiek ellen forduljon. A negatív érzelmeit így azok ellen fordítottak akik ellenségesen viselkedtek és vadul ellenszegültek fajnak és/vagy mágiájának. Mestere pedig rendszerint elvezette ezekhez. Ettől fogva ha baj volt az ellenséges foglyokkal a mestere utasította Dresszízt h nézzen bele a sötét kristálytükörbe. Ez az átmeneti eltorzulás pedig érdekes módon segített a lágylelkű fiúnak beilleszkedni a hadmágusok legközelebbi segítői közé. S ezzel végre "normális" mágussá vált sokak szemében nem csak egy lassan fejlődő tanoncként gondoltak rá immár.

A kiképzés kemény volt és lelketlen. Senki sem tudja az Őskáosz titokzatos kevert fajai mikor felejtették el átadni a csoportos lét fontos és meghatározó élményét keménykezű tanítványaiknak de mintha ez nem is lett volna cél. Az uralkodók kijentették h nem hajlandók csak az őket teljesen megértő szolgákkal szólni. Illetve bármilyen kapcsolatot kialakítani. Így a helytartóikként hadmágusok jöttek akik viszont az Ősök sötét hangjainak befolyása alatt áltak. Megtorlás jó volt kapcsolatépítésnek kevés. Ők mind Wudzsisák voltak s hamar váltották őket a Dalisha Uralkodók majd őket az Avenisz Uralkodók a helytartók pedig kisebb mértékben Wudzsisák nagyobb mértékben Szorilliszek voltak. S így mind a négy nagy klán képviselte magát és ahogy megismerkedtek a többi fajjal alakították az ő mondáikat és legendákat s mindazt amiből tanulhattak. Ekkor jöttek rá hogy a koronákat fel lehet használni  csontszáraz fémjükbe vezetve a negatív érzéseket gondolatokat vmint sugallatokat. Ez sokat segített mert a Szrinszek bizony lelkükben mind skorpiók s szeretnek gyorsan visszamarni, így bizony nehéz volt velük. A Kígyók türelmesek kedvesek és bölcsek velük könnyű együttműködni. A Jégkígyók ugyan forrófejűek de haragjuk hamar elpárolog és csak az egyik felük cselekszik hamar a másik inkább kibeszéli a problémáit.

Sárkánymesék

Amikor lementem megetetni a sárkányokat, nem sokat gondolkodtam. Azt mondtam nekik hogy ma szabad repülés órájuk lesz: Egy órán át abban a világban repkedhetnek amelyik nekik tetszik! Nem vehetnek fel emberi alakot és nem szállíthatnak senkit sehová (kivételesen mert nem küldetésre mennek) de mindent megnézhetnek és a mágikus érzékeiket is használhatják. 

      A napjaik ugyanis azzal telnek amit a mi mágikus világunkban égi szállításnak neveznek (ez olyasmi, mint a légi áruszállítás). Ám ehhez, hogy ne unatkozzanak hozzátartozik a legkülönlegesebb mágikus helyek bemutatása hetente kétszer egyszer a hét közepén egyszer a hétvégén. Ez sárkányháton való lovaglást jelent, az erős mágikus lényeknek biztonságos területeken s kiválóan fejleszti a repülési készséget. Persze csak bátor és elszánt, kalandor típusú varázslényeknek ajánlott. A legvadabbaknak Barlangi Bolondkobravadászokat szoktam ajánlani, akik hajmeresztő légi mutatványokat is könnyedén végrehajtanak. Azt viszont soha nem felejtem el megmagyarázni, milyen fontos a sárkányogolás (sárkánylovaglás) során, a megfelelő nyereg használata, és ezzel összefüggően a pikkelyesszárnyúak  képességeit (alakváltás, mágikus nyelvváltás) figyelembe venni. Ezeket szokta használni az én "kötelékem" is. A kötelék egy összetartozó sárkánycsoportot jelöl. Micsoda repülő mágikus pikkkelyes csapatom van nekem!

        Fontos, hogy igen sárkányokat nevelek! Azonban ők nem olyanok mint a vadállatok,  s nem is hasonlítanak semmilyen házi kedvencre. A sárkányok a Szrinszeknek (az Ősi Sötét Kígyók)  a kedvesebb és jóval nyitottabb leszármazottai. 

      Most bemutatom az életünket és, hogy pontosan milyen  pikkelyes égjáró lényekkel élek együtt:  

     Ami a repülést és szállítást azaz fő tevékenységünket érinti: Általában a Barlangi Bolondkobra*-vadászok szeretnek legjobban repülni, de mindenki szívesen szeli a levegőt a nálam nevelkedők között. A hosszú utakat a barlangok vagy útvesztők mélyén Vaskarmú Villanószeműek élvezik legjobban. Akiknek szeme felvillan s ez azt jelzi megtalálták merre van a kijárat! Meghát a karmuk kifejezetten átvágásra való.. Bármit bárhol képesek megtalálni és összegyűjteni! S velük laknak még a kicsit túl forrófejű Sötéttűzfújók is. Ők a bátorságban és a felfedezésben járnak elől. S persze kitalálnak mindenhonnan mert lángot bájolni vagy fújni nekik gyerekjáték! Csakhát lobbanékonyak úgyhogy csak óvatosan velük! 

      Ez a 3 faj együtt lakik, barlangi, labirintusbéli és légi utakhoz és feladatokhoz keresni sem kell jobb társakat! 

    A  mágiáról szólva: Oktató történeteket hallgatni és nézni ahogy rajzokat készítek nekik (szemléltetés céljából) a Legendáriumból a Holdashasú KékKoronások kedvenc tevékenysége. Valamint szeretnek elmélkedni és tisztálkodni. Mellettük  a MiazmásMardosók érzékelik mennyire mágikus egy tárgy, velük energia méréseket lehet csinálni. Ha valami el van varázsolva furcsa, csipogásra hasonlító hangokat adnak ki. Ők fürdeni szeretnek és szépeket álmodni. S ami még fontos miazmás fújásuk csodálatos álmokat és inspirációkat ad. (ezért miazmások) + Finoman esznek először apró részekre harapják az ételt (ezért mardosók!). 

      Ezért könnyű rájuk bízni mindenféle barátoktól és ismerősöktől származó rejtélyes dolgokat. Felmérik ezek erejét, rendszerezik, és jól elrejtik azokat.

            A Holdashasú   KékKoronásokon kívül, ott laknak még a Bíborlila tarajosok is. Őket az egész varázsvilág érdekli, és én mágiaelméletet tervezek nekik tanítani. Ezenkívül a kristályok és a fény érdekli őket! Szinte művészi ahogyan mindig szépséget találnak a világban.. Ám mégis kénytelen vagyok elválasztani őket a külvilágtól, mert a bíborlilák  vékonyak és törékenyek alakra, ezzel együtt legendásan szépek és nem akarom, hogy a csodájukra járjanak és úgy kezeljék őket, mintha kiállítási műremekek lennének. Egy sárkány nem kiállítási tárgy! Ők mind velem élnek s köszönik szépen boldogok! 

           

         Ma egy egész órát kaptak a felfedezésre, látszólag csakúgy, mintha hirtelen ez jutott volna eszembe, mint napi feladat.  Miért tettem? Azért hogy gondolkodási időt nyerjek. Mert abban az esetben ha mindent  egyedül csöndes, nyugalmas körülmények között alaposan átgondolhatok, lesz időm eldönteni mit tegyek. 

        Ugyanis egy ismerősöm (aki egyénként távoli rokonom) különös kéréssel fordult hozzám.. De nem, ebbe nem egyezhettem bele! Bár sokféle sárkányt nevelek akik különböző mágikus világokról származnak és ez teljesen jól van így.. Megtanítom nekik, hogyan viselkedjenek barátságosan más fajokkal, mire használják kiemelkedő repülési képességeiket, s persze átadom a tudást a mágikus fajok varázsvéréről, a mágiájukról a könnyeikről és a krónikáikról, beleértve azt is hogyan szállíthatnak árut és személyeket: A pontból   ➡️ B pontba. 

    De egy Ős, az más.. Rájuk felügyelni bonyolult és veszélyes, ahogy őket táplálni illetve a hihetetlen mágikus képességeiket kezelni is. Nem merülnék alá szívesen emiatt a sötét síkokra, vagyis azokra amiket örökké a hat mágikus hold sötétebb oldala világít meg. Sötét helyek azok, saját tapasztalatból tudom! Mellesleg nincs főklánom, s bár  egy apró mindössze néhány fős Ősklánom van, meg persze kapcsolataim (nagyon régen járom már a mágusok útját, ismerem a fél varázsvilágot!.. ) az a helyzet akkor is fennáll, hogy az eredeti réges-régi fajom egy eldugott, mágiával elzárt helyen él (bizony az egész világtól elszigetelve méghozzá a saját döntése miatt) így a segítség kérés sem lenne egyszerű. Meg aztán ha belegondolok miféle mágusok jönnének segíteni: Brrrr! kiráz a hideg! (Eleget láttam, nincs szükségem az Őskáosz egyik rendjére sem.. )

Így azt hiszem az a legjobb ha  visszautasítom a kérést. 

     Mire ezt végig gondoltam megérkezett az az ismerősöm aki volt olyan őrült és bevállalta hogy Ősökkel éljen együtt. Igaz nem saját valójukban vannak jelen csak pár szerencsétlenül járt fiatal testét foglalták el és nincsenek olyan sokan de..de akkor is!

 - Helló! Szép napot! -köszönt rám. 

- Persze szép véreset amilyen őrültséget vállaltál be...Nem is tudom hogy hozhattál ilyen döntést! Ez szörnyű! -vágtam rá rendes köszönés helyett.

-Tudod ez csak egy kis tartozás.. - kezdett bele.

-Mégis miért? Talán a lelked helyett? Mert ennyire aggódsz hogy elátkozhatnak? - folytattam a dühös és értetlen kifakadást.

Csend lett. Éreztem egy kicsit túl messzire mentem.

Egy darabig nem nézett rám..A lelke csak a mágusra tartozik az Átállás korának beköszönte óta. Személyes Engedély nélkül már senki sem fürkészheti..Mondhatnám h ezért nehéz a kommunikáció..de Ősök vagyunk. Belül élünk az elménkbe az álmainkba zárva, nekünk nehéz felvenni a kapcsolatot és a tempót a világgal.. Talán ezért találom oly idegennek a gondolatot h legveszélyesebb testvéreinket az új világba engedjem..mégha gyengébb testben is.

-Nos a lényeg h bepillantást nyerhetnek világunkba.. - mondta végül.

-Hmmmm - feleltem ,, Mintha ez számítana valamit!" - fortyogott a belső énem.         

,,Ezek az Ősök akkor se tudnának mit kezdeni a világgal ha csak ők maradnának rajta!"

-Akkor sem tartom jó ötletnek és sajnálom de nem tudok segíteni..csak külsős voltam nem tudok bánni minden sötétséggel..- "remélem megérted" vetettem rá egy komoly pillantást. Hosszan mélyet sóhajtott majd bólintott. Aztán várakozóan nézett rám. Én hívtam ide, hiszen én javasoltam h nálam találkozzunk. Mit akarok vajon? 

-A helyzet az - vágtam bele - hogy a Szrinszekkel azonban el lehet érni vmit...egészen szép eredményeket, csak tudni kell támogatóan segíteni őket. Mindig meghallgatva és megfelelő feladatokat kiválasztva. Vártam mit szól. Ismét bólintott és kicsit szomorkásan bár, de el is mosolyodott.. aztán:

-Igen velük talán kicsit könnyebb lesz. A hihetetlen hatalmú, örök ifjú Ősök akik általában bezárkóznak saját magukba..de kedves szavakkal, némi megértéssel bizony rá lehet venni őket a különösen mágikus küldetések elvégzésére. S rendszerint sikerrel is járnak.

Elhallgatott. S szemében megértés és csendes szomorúság váltotta fel egymást. Majd fel-alá járkálva folytatta:

-De mi lesz a Csont Ősökkel? Azért mert nem jött el az a háború, ahol képességeiket használhatnák, már kéne őket felejteni és zárni teljesen? Gondolkodj el ezen kérlek! Mire használhatnák az adottságaikat? Erősek és intelligensek de nem tudják kihasználni..a többi faj rettegi nevüket..félnek tőlük..de biztos van olyan mesterség ami nekik való...ahol asszonyok lehetnek.

Most én bólintottam. Megértettem mit akar. Egy esélyt egy fajnak akiket elzártak, akikről megfeledkeztek a Kreátoraik*. Akik vártak és vártak  évezeredeken keresztül, küzdve azért h kiszabadulhassanak és találjanak maguknak új célokat. Olyasmit amit eszükkel és erejükkel kivívhatnak. Amire csak vagy leginkább ők képesek.

    𝔼𝕝𝕞𝕖𝕟𝕥𝕖𝕞 𝕒 𝕞𝕖𝕘𝕓𝕖𝕤𝕫é𝕝é𝕤𝕣𝕖. 𝕋𝕦𝕕𝕥𝕒𝕞 𝕞𝕚𝕥 𝕗𝕠𝕘𝕟𝕒𝕜 𝕞𝕠𝕟𝕕𝕒𝕟𝕚, 𝕙𝕠𝕘𝕪 𝕤𝕫𝕖𝕣𝕚𝕟𝕥ü𝕜 𝕟𝕚𝕟𝕔𝕤 𝕠𝕝𝕪𝕒𝕟 𝕚𝕟𝕕𝕠𝕜 𝕒𝕞𝕚 𝕝𝕖𝕙𝕖𝕥ő𝕧é 𝕥𝕖𝕟𝕟é 𝕙𝕠𝕘𝕪 Ő𝕤ö𝕜 𝕛á𝕣𝕛𝕒𝕟𝕒𝕜 𝕒 𝕗𝕚𝕒𝕥𝕒𝕝𝕒𝕓𝕓 𝕟é𝕡𝕖𝕜 𝕜ö𝕫ö𝕥𝕥. ℙ𝕖𝕣𝕤𝕫𝕖 𝕖𝕫 𝕒 𝕜é𝕣𝕕é𝕤 𝕤𝕡𝕖𝕔𝕚á𝕝𝕚𝕤, 𝕞𝕖𝕣𝕥 𝕒 𝕙𝕒𝕕𝕞á𝕘𝕦𝕤𝕠𝕜𝕟𝕒𝕜 𝕜ü𝕝ö𝕟 𝕙𝕖𝕝𝕪 𝕜𝕖𝕝𝕝, 𝕒𝕙𝕠𝕧𝕒 𝕖𝕝𝕧𝕠𝕟𝕦𝕝𝕙𝕒𝕥𝕟𝕒𝕜 é𝕤 𝕒𝕞𝕚𝕥 𝕓𝕖𝕣𝕖𝕟𝕕𝕖𝕫𝕙𝕖𝕥𝕟𝕖𝕜 𝕤 𝕒𝕞𝕚𝕙𝕖𝕫 𝕟𝕖𝕞 𝕟𝕪ú𝕝𝕙𝕒𝕥 𝕤𝕖𝕟𝕜𝕚 𝕞á𝕤. 𝔸𝕡𝕣ó 𝕕𝕖 𝕗𝕠𝕟𝕥𝕠𝕤 𝕕𝕠𝕝𝕘𝕠𝕜 𝕒  𝕞𝕒𝕘𝕦𝕜 𝕙𝕖𝕝𝕪é𝕟 𝕖𝕣𝕣𝕖 𝕧𝕒𝕟 szükség. 𝔼𝕫é𝕣𝕥 𝕒𝕫 ö𝕣𝕖𝕘 𝕧𝕒𝕣á𝕫𝕤𝕥𝕦𝕕ó𝕜 é𝕤 𝕜𝕦𝕥𝕒𝕥ó𝕜 𝕛ö𝕙𝕖𝕥𝕟𝕖𝕜 𝕤𝕫ó𝕓𝕒...ő𝕜 𝕓𝕚𝕫𝕥𝕠𝕤í𝕥𝕒𝕟𝕚 𝕥𝕦𝕕𝕛á𝕜 𝕒 𝕜ö𝕣ü𝕝𝕞é𝕟𝕪𝕖𝕜𝕖𝕥. 𝔸𝕞𝕚 𝕒 𝕜ü𝕝ö𝕟𝕝𝕖𝕘𝕖𝕤 𝕗𝕖𝕛𝕝𝕖𝕤𝕫𝕥é𝕤𝕖𝕜𝕖𝕥 𝕚𝕝𝕝𝕖𝕥𝕚...𝕙á𝕥 𝕟𝕖𝕜𝕚𝕜 𝕜𝕠𝕞𝕠𝕝𝕪 𝕠𝕕𝕒𝕗𝕠𝕣𝕕𝕦𝕝á𝕤 𝕗𝕚𝕘𝕪𝕖𝕝𝕖𝕞 é𝕤 𝕓𝕚𝕫𝕒𝕝𝕠𝕞 𝕒𝕫𝕒𝕫 𝕗𝕖𝕝ü𝕘𝕪𝕖𝕝𝕖𝕥 𝕜𝕖𝕝𝕝..ℕ𝕪𝕚𝕝𝕧á𝕟 𝕖𝕫 𝕧𝕖𝕤𝕫é𝕝𝕪𝕖𝕤 𝕗𝕖𝕝𝕒𝕕𝕒𝕥..𝕘𝕪𝕖𝕣𝕞𝕖𝕜𝕥𝕖𝕤𝕥𝕓𝕖 𝕫á𝕣𝕥 ő𝕤𝕚 𝕧𝕒𝕣á𝕫𝕤𝕝é𝕝𝕖𝕜 𝕧𝕒𝕘𝕪 ú𝕛 é𝕟 𝕜𝕚𝕒𝕝𝕒𝕜í𝕥á𝕤𝕒, 𝕞𝕖𝕝𝕪 𝕒𝕝𝕜𝕒𝕝𝕞𝕒𝕤 𝕒𝕝𝕜𝕒𝕝𝕞𝕒𝕫𝕜𝕠𝕕á𝕤𝕣𝕒 𝕥á𝕣𝕤𝕒𝕤 környezetben..𝕒𝕫𝕒𝕫 𝕞𝕒𝕛𝕕𝕟𝕖𝕞 𝕒𝕫 ö𝕤𝕤𝕫𝕖𝕤 𝕟é𝕡𝕡𝕖𝕝 𝕜𝕚𝕛ö𝕟..ℂ𝕤𝕒𝕜 𝕤ó𝕙𝕒𝕛𝕥𝕠𝕫𝕥𝕒𝕜. ℙ𝕖𝕣𝕤𝕫𝕖 𝕜ü𝕝ö𝕟ö𝕤 é𝕤 𝕧𝕖𝕤𝕫é𝕝𝕪𝕖𝕤. 𝕃𝕖𝕤𝕫𝕟𝕖𝕜 𝕞á𝕘𝕚𝕜𝕦𝕤 𝕧𝕚𝕙𝕒𝕣𝕠𝕜 é𝕤 𝕠𝕕𝕒𝕡ö𝕣𝕜ö𝕝é𝕤𝕖𝕜 𝕖𝕫 𝕖𝕘𝕪é𝕣𝕥𝕖𝕝𝕞ű..𝕕𝕖 𝕚𝕘𝕪𝕖𝕜𝕤𝕫ü𝕟𝕜 𝕤𝕖𝕟𝕜𝕚𝕥 𝕟𝕖𝕞 𝕞𝕒𝕘á𝕣𝕒 𝕙𝕒𝕘𝕪𝕟𝕚...𝕜𝕚𝕧é𝕧𝕖 𝕒𝕫 Ő𝕤𝕜á𝕠𝕤𝕫𝕥..𝕒𝕫 ő rendjei 𝕟𝕖𝕞 é𝕣𝕕𝕖𝕞𝕝𝕚𝕜 𝕞𝕖𝕘 𝕖𝕫𝕥 𝕒 𝕥á𝕞𝕠𝕘𝕒𝕥á𝕤𝕥.

*Kieg szócikk a Barlangi Bolondkobrákról. Ezek olyan lények amelyek nagyon jól repülnek és a sárkiknak nagyon kicsi és nehéz célpontok.. amíg be nem üldözi vmi őket vmilyen barlangba. Mert ez a faj a barlangban kissé megkattan s elfelejt tájékozódni. (ez egy ősi átok hatása a messzi Rémálomsíkról) Emiatt lelassul s így ugye már ti is kitalálhatjátok mennyivel könnyebb elkapni!